Egy fiú naplójából

Délután felhívott Peti, hogy este lesz egy buli, nincs-e kedvem elmenni. Azt is mondta, hogy lesz pia meg nők. Nem értettem, hogy miért hangsúlyozta ezeket annyira, de nem érdekes. Mondtam, hogy meg kell kérdezzem a nagymamát, hogy mit szól hozzá. Megbeszéltük, hogy feljön értem, és ha mehetek, akkor megyünk. A nagymama nem nagyon örült a dolognak, kérdezte, hogy a házigazda szülei otthon lesznek-e, mondtam, hogy biztosan, miért mennének el. És különben is, ki csinálná meg akkor a szendvicseket, meg a kakaót. A nagymama a lelkemre kötötte, hogy ne igyak sok kakaót, mert akkor szorulásom lesz (vagy hasmenésem?). Meg hogy ne maradjak sokáig.
A nagymama kivasalta a sötétkék dzsörzé nadrágomat, meg a fehér volt úttörőingemet, azt húztam fel, meg a világoskék kötött kardigánt, a barna szandállal.
Fél hétkor feljött Peti, nagyon röhögött, mikor ajtót nyitottam neki. A nagymama neki is megmondta, hogy együtt jöjjünk haza, és ne későn. Meg a kakaót is. Peti csak röhögött, és biztosította nagymamát, hogy haza fog hozni. Lehet, hogy kocsival? Elindultunk.
Peti hátbavágott, és azt mondta, hogy nagyon aggódik az öreglány. Biztos valamelyik idősebb lányra gondolt a buliban, aki nem tudja, hogy mi van velünk, ezért mondtam neki, hogy siessünk. Azt mondta, hogy oké, de előbb menjünk el hozzájuk, mert abban a ruhában nem mehetek el a bulira, amit a nagymama rám adott. Kérdeztem, hogy miért, de megint csak röhögött. Adott egy pár sportcipőt, egy farmert, meg egy “Pumpiron” feliratú, sárga pólót, hogy húzzam fel őket. Azt mondta, hogy a másik ruhámra vigyázni kell, mert ha összepiszkolom, a nagymama nem fog örülni. Ebben igaza volt. Mikor a dzsörzénadrágot lehúztam, Peti szemei kigúvadtak, majd elkezdett a könny patakzani belőlük. Furcsa hangokat hallatott, mint aki nem nagyon kap levegőt. Megijedtem, hogy esetleg asztmás rohamot kapott, de a végén visítva röhögni kezdett. Mikor magához tért, lihegve megkérdezte, hogy mi a franc van rajtam. Nem tudom, mit látott, amitől ennyire kell röhögni, hiszen a sötétkék harisnyanadrágomon kívül semmi nem volt rajtam. Azt mondta, hogy azt feltétlenül le kell vetnem, mert ha valamelyik csaj meglátja, akkor hatalmas kabaré lesz. Nem tudom, miért kellene meglátnia bárkinek is a harisnyámat, de levetettem. Felvettem a Peti által adott ruhákat, de a nadrág el volt a térdénél szakadva. Azt mondta, hogy nem számít, direkt ilyen. Szegény nagymama, ha látna…
Peti becsöngetett egy ajtón. Mikor kinyitották, a zene iszonyúan felhangosodott, kiderült, hogy onnan jött. A srác, aki beengedett minket, kicsit furcsán nézett, szerintem nagyon fáradt volt, mert alig állt a lábán. Abban a szobában, ahonnan a zene bömbölt, elég sötét volt, mondtam is Petinek, hogy fel kellene kapcsolni a villanyt. Erre ő azt mondta, hogy na, csak az kellene. Kivonszolt a konyhába, ahol három lány ült az asztalnál, egy srác pedig alatta feküdt. Biztos nem bírta a hangos zenét, azért pihent le itt kint. Peti bemutatott a lányoknak, majd beszélgetni kezdett velük. Az egyik, egy szőke hajú, megkérdezte, hogy kérek-e valamit inni. Mondtam, hogy jöhet a kakaó, erre jót nevetett, azt mondta, eredeti vagyok, és hozott a szobából egy poharat tele valamilyen teával. Gondoltam ez is jó lesz, és jól meghúztam. Egy részét sikerült lenyelni, csak a maradékot köptem a padlóra. Nagyon rossz tea volt, olyan, mint a nagymama cseresznyebefőttje, mikor kint maradt nyáron a napon egy hétig. A lányok nevettek, Peti pedig szídott, hogy hogyan lehet egy háromcsillagos konyakot kiköpni.
Kezdett nagyon meleg lenni, meg a szék is imbolygott. Nem nagyon mozogtam, mert féltem, hogy esetleg leszakad. Peti a lányokkal pusmogott, majd odaült mellém, és bizalmaskodva a fülembe súgta, hogy jó vagyok a szőkénél, és kapjam el, mert teljesen be van izgulva rám. Nem egészen értettem, mit akar ezzel. Talán fogócskázni akar a szőke lány velem? Azt mondta, hogy ne izguljak, tiszta ügy, csak kérjem fel egy lassúra, a többi magától megy.
Közben bent váltott a zene, Peti egészen izgatott lett, odatuszkolt a szőkéhez, aki már felállt a székéről. “Mennyetek”, mondta, erre a lány megfogta a kezemet, és berángatott a szobába. A küszöbben elbotlottam, majd valószínűleg egy fotelon is átestem. A szobában még mindig sötét volt. Kiabáltam is a szőke lány fülébe, hogy villanyt kellene gyújtani, mert így megint el fogok esni, de ő nem szólt, csak a karjait a nyakamba tette, és éreztem, hogy nekem nyomta magát. Elkezdett ringatózni, meg lépkedni ide-oda. Valamit mondott, de nem értettem. Megkértem kiabálva, hogy mondja mégegyszer, erre a fülemhez hajolt, és azt kérdezte, hogy miért nem táncolok. Erre én visszakérdeztem, hogy miért táncoljak. Nevetett, majd megnyalta a fülemet. Eléggé rossz érzés volt, föleg mert utána a nyála miatt fázott a fülem. Addig-addig huzogatott ide-oda, míg én is kénytelen voltam ritmusra lépkedni. Így tekeregtünk a sötétben, csak az ajtót láttam néha, ha arra fordultam. Egyszerre csak megláttam Peti-t, ahogyan integet az ajtóból és valamit kiabál. Nem értettem, ezért odakiáltottam neki, hogy mit akar. Erre azt kiabálta vissza, hogy marha vagyok, meg hogy kapjam már le. Hogy őszinte legyek nem értettem, mire gondol. Sapka nincs a fejemen, akkor meg mi a fenét kapjak le? Pár perc múlva bejött Peti az egyik lánnyal a konyhából, és ők is elkezdtek tekeregni körbe. Mikor úgy fordultunk éppen, hogy Peti-val láttuk egymást, mutogatott a lány háta mögött. Hogy miért nem mondta el értelmesen, mit akar?
Szóval tekeregtünk, már kezdtem unni, mikor egyszer csak a lány valami nedves vackot rakott a számra. Elrántottam a fejem, mire azt mondta, hogy nnnnaaaaa, engedd!, de hogy mit, azt nem mondta. Aztán rájöttem, hogy a száját tette az enyémre. Mivel megint ezt csinálta, már nem ijedtem meg, sőt, rájöttem, hogy nem is rossz. De mikor a nyelvét bedugta a számba….!
Miután megunta a nyelvdugdosást, abbahagytuk a tekergést (végre), és kifelé húzott a szobából. Peti nagyon vigyorgott, és az ökölbe szorított jobb kezét úgy tartotta, hogy a hüvelykujja felfelé állt ki belőle. Hogy miket mutogatott ez nekem….?
Bementünk egy másik szobába, ahol szintén sötét volt, de végre csend, a szőke elengedte a kezemet, valami suhogásokat hallottam, meg mintha valaki cipzárt húzott volna le, de hogy ki lehetett, azt nem tudom, mert rajtunk kívül senki nem volt ott, legalábbis nem szólt, mikor bementünk. Már kezdte a szemem megszokni a sötétet, mikor a lány megfogta a kezemet, és az ágyhoz húzott. Mondtam neki, hogy nem alhatok itt, mert a nagymama vár otthon, meg a macim sincs itt, de csak nevetett. Azt mondta, hogy nagyon jópofa vagyok, meg hogy “gyere mááár ééédes”. Itt ma mindenki megbolondult? Leültem az ágyra, erre a kezét megint a nyakamba tette, a fülembe lihegett. Hogy ez micsoda hülye szokás! Lerántott az ágyra…. és ami ezután történt, azt nem tudom leírni! Ilyet még sosem tapasztaltam.
Nem tudom mennyi idő telhetett el, mikor magamhoz tértem, de igen furcsán éreztem magam. Mintha egészen hazáig futottam volna, annyira el voltam fáradva, és pisilnem is kellett.
Valaki szuszogott mellettem. Megnéztem, a szőke lány volt. Akkor vettem észre, hogy valaki levetkőztetett. Gyorsan felhúztam a ruháimat, és kimentem a szobából. Peti-t kerestem. Bementem abba a szobába, ahonnan a zene bömbölt, végre kitapogattam a kapcsolót, és felkapcsoltam a villanyt. Peti a fotelban ült, ölében a lány, akivel bejött a szobába. Valamit éppen keresett a lány trikója alatt, és mikor felkapcsoltam a villanyt, azt mondta, hogy “marhaállat”. Mondtam neki, hogy mennünk kellene, mert a nagymama idegeskedni fog, erre a lány felnevetett. Peti sóhajtva felállt, “de barom”, mondta a lánynak, aki erre még jobban nevetett (hogy beszél ez a lányokkal!). Elindultunk haza.
Peti kérdezte, hogy “na mivolt?” de erre nem tudtam mit mondani. Ez meg csak röhögött, és azt mondta, hogy mostantól kezdve felnőtt vagyok. Hogy miből gondolta ezt?
Mikor hazaértem, a nagymama még ébren volt, és kijött az előszobába. Ahogy meglátott, összecsapta a kezét, és azt mondta, hogy “jesszusom, milyen ruha ez rajtad?”. Mondtam, hogy a Peti adta rám, hogy az ünneplős ne koszolódjon össze. A nagyi erre csak nézett, majd azt mondta, hogy húzzam le. Még jó, hogy nem vette észre, hogy a harisnya nincs rajtam.
Másnap reggel, mikor felébredtem, a nagymama azt mondta, hogy vigyem vissza a Peti-nak a ruháit, és hozzam el az enyémet. Kezembe nyomott egy reklámszatyrot, hogy abban van a ruha, én meg elmentem Peti-hoz. Ő volt csak otthon egyedül. Odaadtam neki a szatyrot. Mondta, hogy üljek le a szobájában, mindjárt jön ő is. Aztán egy ordítást hallottam, majd azt, hogy Peti azt mondja “mi a szar ez?”. Kérdeztem, hogy mi a baj, erre bejött és az ölembe dobta a tegnapi farmert. A térdén levő szakadás szépen be volt foltozva egy darab sötétkék dzsörzével. Kérdeztem, hogy mi a baj vele, hiszen úgyis lyukas volt. Peti némán a foltra mutatott. Mondtam, hogy mi a gond vele, hiszen az én ünneplős nadrágom is ebből van. “Éppen ez az” mondta Peti, majd előszedett egy ollót, és elkezdte felfejteni a foltot. Nem értettem, mi a baja, de segítettem neki. Mikor készen lettünk, kicsit megbékélt, és azt mondta, hogy most elszívjuk a békepipát. Behozott egy doboz cigarettát, meg gyufát. Mondtam, hogy én még sosem cigarettáztam, de erre azt mondta, hogy a tegnapi este után éppen itt az ideje. Nem értettem, mi az összefüggés. Mondtam is neki, de csak röhögött, meg azt mondta, hogy sok mindent kell még megtanulnom. Rágyújtott, és az én számba is bedugott egy cigarettát. Elég száraz volt a vége. Odatartotta a végéhez a gyufát és mondta, hogy szívjam. Én szívtam is erősen, aztán ki is köptem, mert a füst kaparta a torkomat. Ezen persze Peti röhögött, és újra a számba tuszkolta a cigarettát. Megint meggyújtotta, ezúttal nem köptem ki. Bíztatott, hogy szívjam csak, mintha mélyeket lélegeznék. Hát én szívtam, majd megfulladtam.
Mikor a feléig elégett, megkérdeztem, hogy nem lehetne-e abbahagyni, mert elég furcsán érzem magam. Peti azt mondta, hogy elnyomhatom, ha akarom, és ha gond van, szemben van a WC. Ezt persze megint nem értettem, de hamarosan rájöttem, mire gondolt. Éppen hogy kiértem a WC-re… Igen pocsékul éreztem magam. Peti azt mondta, hogy az első tíz szálnál ő is rosszul volt. Mivel hamarosan haza kellett mennem, kimentem a fürdőszobájukba, hogy keressek valamit, amivel elvehetem a szám borzalmas ízét. Találtam egy kis darab szappant, gondoltam, ha a kezet tisztítja, akkor a szájra is jó. Fogtam a ruháimat, elköszöntem Petitől, és elindultam. A házból kilépve a számba vettem a szappant. Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó illatú szappannak ennyire rossz íze van. Mire hazaértem, már négyszer kellett kiköpnöm a habot. A házunk sarkánál a szappant is kiköptem. Érdekes, hogy sokkal kisebb volt, mint mikor bevettem.
Szerencsére a nagymama semmit nem vett észre az egészből. Fél óra múlva készen volt a vacsora. Már a szaga sem tetszett, de mikor beléptem a konyhába és megláttam a tojásrántottát, újból a WC-be kellett rohannom…

Gothic szextörténet

Egyre többen és többen. Fiatalok, fiúk, lányok. Hosszú, egyelőre még összefogott hajkoronák és loboncok gyülekeznek. Elég kicsi a helyiség, de a tömeg csak nő és nő – hihetetlen, pedig elég ismeretlenek. Egyelőre – reménykedem. A falhoz szorulok, már nemcsak a tömeg miatt nehéz levegőt venni – cigarettafüst kígyói tekeregnek a fejünk felett. Félhomály, a füst nemcsak a tüdőnkre telepszik, ráterül a lámpákra is, mint pókhálóvékony tüllfátyol – még látszik is a falikarokról lógó füstfátyol szegélye, szándékán kívül a füst saját életre kelt és száz és száz eltűnő mintába csavarodik a fejek körül. A színpadon is mozgás kezdődik – a teremben a moraj elhalkul, a beállás első néhány hangját szinte áhítatos csend fogadja, aztán feldörmögnek újra a fiatal basszusok és baritonok és felívelnek az ifjú szopránok és altok. Hozzáteszek a magam magányában is néhány füst-szellemet a plafon magasságában gyülekezőkhöz – néhány kíváncsi-elismerő pillantást kapok jutalmul, hiszen pipafüstöt eregetek. Lenyelem, megjáratom a torkomban, kiöblítem a sör ízét, majd ez az entitás is önálló akaratra ébred a gerendák közt.
A színpadot nézem, izgatottan, már jó ideje várom ezt a koncertet. Öcsémék csapata hangol, első nagylemezük bemutatójára készülnek. Szerencsés vagyok – a korong még nem jelent meg, de a master példány már fényesre kopott a cd játszómban. Egyre nő a feszültség, a tömeg érzi, hogy közeledik a kezdés. A fények is halványulnak. Szinte észrevétlenül áll be a teljes sötét. Aztán, egy pillanatig – mint a fagyott éjszaka, mintha a világ fojtaná vissza a lélegzetét, nincs hang, nincs légvétel, nincs fény, nincs testünk, nincs semmi, csak a várakozás, ahogy minden idegszál valahova előre figyel, aztán… Egy magányos hegedű hangja sír fel, aztán elszabadulnak a visszafojtott mozdulatok, a megfagyott érzések. Felvillannak a fények, csatlakoznak a gitárok és a dob, felível az énekes hangja. A tömeg megrezzen, megmozdul, és innentől nincs megállás. Ezerfejű, ezerkarú élőlény vagyunk, egyetlen aggyal, vagy talán agy nélkül, csak érzésekkel, amik ezerfelől áramlanak, de egyetlenként hajtanak minket.
Innentől nem látok, nem hallok, csak néhány villanást, csak a zenét. Nem tudom, mennyi idő telik el, a számok közt csak néhány lélegzetre van időm. Ilyenkor az ezerfejű kicsit széthullik, érzem a kötést, de tudom, hogy van saját tudatom, de aztán megint felhangzik a zene, és a következő nóta újra egybekovácsol a tömeggel. Villanásokkal kommunikál velem a külvilág, de nem tudják áttörni azt az extázist, amit a zene okoz. Illetve… Lassan feltűnik egy villanás, ami más, mint a többi. Határozottan feltűnik, talán még arra is képes lenne, hogy leválasszon az ezeragyúról, hogy saját magammá tegyen újra. Drukkolok neki, mert egészen kíváncsivá tett. Megpróbálom megfigyelni, már amennyire ez lehetséges jelen állapotomban. Talán… Talán egy barna szempár, vagy a benne ugráló szikrák. Talán egy huncut mosoly… vagy…vagy a hosszú, csillogó fekete haj. Talán a fitos orr, az apró, festetlen száj… [érdekes, tudom, hogy festetlen, de mégis, olyan, mint egy érett földieper - elbújik a levél alatt, de amikor kivillan, sötétvörös, feszes, csillogó, és magában hordozza a megismételhetetlenül édes csók ígéretét] Hmmm.
Szünet van. Lássuk csak, miket is láttam én itt közben? Valahol itt volt mellettem. Hol is… Hova lett? Álmodtam? Képzelődtem? Körülnézek, spicces, ne adj’ allah befüvezett arcok néznek vissza rám. Sehol nem látom azokat a szikrákat. Már amelyik szempárban bármit is lehet látni… Teljes testtel forgolódok, sajog a nyakam, a hátam. Öreg vagyok én már ehhez. Mire vége lesz, nem fogom tudni egyenesen tartani a fejem, ha esetleg megállít a rendőr, azonnal bevitet vérvizsgálatra, mert nem fogok tudni rendesen ránézni, a mellemre ejtett fejjel fogok felbámulni rá, mint aki bankot rabolt, vagy inkább mint akinek nincsenek csigolyák a nyakában. Úgy is érzem magam. Újra megdörrennek a hangfalak, újabb nóta ront nekünk. Vitézül harcolok, de persze legázol – hiszen végtére is ezért jöttem ide, hogy átadjam magam a zenének. Na de ez már mindennek a teteje! Megint az a szempár. Most nem fogsz elszökni! – fogadkozom. Felemás érzés, de nincs választásom. Tudatom egyik fele az ezeragyú markában vergődik az élvezettől, másik fele színjózanul vizsgálódik, a ritka fényvillanásokban felködlő környezetet fürkészi. Skizoid érzés, remélem, senki nem figyel, el sem merem gondolni, hogy nézhetek ki.
És akkor az a felem, amelyik nem a zenét hallgatja, egyszerűen leszakít az ezeragyúról. Ott állok, mozdulatlanul, körülöttem hullámzik a tömeg, többé-kevésbé artikuláltan üvölti száz torok a dal szövegét, próbálnak magukkal sodorni, de esélyük sincs. Két emberrel odébb ő is ott van, hullámzik, ingadozik, lengedezik – biztosan szellemből van – és közben rám mosolyog. Egyenként fogom fel a részleteket, virtuális szobrász vagyok, vagy legalábbis próbababa-összeállító mester. Rakosgatom a darabokat, és lassan összeáll valami – valami mesés. Alacsonyabb nálam, talán a mellkasomig ér, viszont a hajával betakarózhatnék derékig. Nagyon szeretnék egyszer egy ilyen selyem-takarót, de nem is csak úgy egyet, hanem ezt, az övét – ködlik fel bennem. Karcsú és mozgékony, talán benne nincs egyetlen csont sem, mint a nyakamban. Nem is barna a szeme. Meghatározhatatlan. Ha rávilágít valamelyik reflektor, akkor zöld izzás, ha mellette felparázslik annak a srácnak a cigarettája, akkor fekete, mint a kút mélye, aminek fenekén a csillagok visszfénye szikrázik. Az a kis szamóca-száj pedig csak mosolyog…
Hála Istennek, újabb lélegzetvételnyi szünet. Ugyan szétszakadt az ezerfejűt összekötő kapocs, és én már amúgy is lehasítottam magam róla talán, mégis, mintha nem én emelném a kezem. Szemöldököm a homlokomra ugrik, ahogy nézem a karom, ami lassan emelkedik, és felé nyúlik. ő rápillant, aztán kinyújtja az ő karját és ujjai hegyével megérinti felfelé fordított tenyeremet. Engem eddig kétszer rázott meg áram. Mindkétszer vagányul villanyt szereltem a lakásban, lekapcsolatlan biztosítékkal. Amikor átszaladt rajtam a delej, a csavarhúzó úgy repült keresztül a szobán, mintha csúzlival lőttem volna ki, a karom pedig igyekezett visszahúzódni a vállamba, ahogy minden izom összerándult benne. Most is ilyesmit éreztem. Csak éppen egyetlen izmom sem akart összerándulni, hanem inkább minden sejtem, minden idegszálam arra törekedett, hogy közelebb kerüljön ahhoz a pár ujjacskához. Nem tud róla, milyen folyamatokat indított el, hanem mintha azokkal a néhány négyzetmilliméternyi érintésekkel belém kapaszkodott volna, szépen áthúzza magát a tömegen, oda mellém. És közben a tekintetével az agyamban, a szívem mélyén kutat. Én meg csak állok, mint akiből kirángatták a lelket, és a test ottmaradt, akarat nélkül.
– Szia! – erre rezzenek fel.
Biztosan van valami automata valahol bennem, mert az tuti, hogy nem én kezdek beszélni, de valaki az én hangomon visszaköszön, sőt, valaki az én számmal visszamosolyog rá. Hála Istennek, legalább nem nézek ki halál idiótának. Az a valaki mond még két-három szót, amikor újra megszólalnak a hangszerek. ő pedig, magától értetődő természetességgel karolja át a derekam, hogy velem együtt mozogjon. Hogy ne csak a zene töltsön el, de az ő érintése is. Talán érthet?, hogy csak néhány szóval köszöntem el öcsémtől a koncert végén. Mondtam ugyan neki, hogy ilyen jól még sosem játszottak, de biztosan látta rajtam, hogy tőlem akár láncfűrészekkel is hegedülhettek volna, azt is extázisként élem meg. Nem kellett kérnem, megvárt. Ott áll a hátam mögött, mikor visszafordulok, beleütközöm. Lendül a karja, körém fonódik, fejét a mellkasomra hajtja. Átölelem, és szorítom, és ő visszaszorít. Elindulunk kifelé, az itt maradt kába füst-szellemek lustán rebbennek félre előlünk, némelyik végigsimít az arcomon, miközben áttörünk a tömegen.
Odakint mellbevág a friss éjjeli levegő. Nagyot sóhajtunk, szinte egyszerre. Az – odabentihez képest – hűvös levegő szinte kilúgozza belőlem a fáradtságot, elűzi a kábaságot. Ránézek, éppen akkor, amikor ő rámnéz. Összevigyorgunk.
– Elkísérhetlek? – kérdezem.
– Persze! – simogat a hangja – De nem kell nagyon sietnem… – teszi hozzá, és újra az a huncut mosoly.
– Akkor legmélyebb úriemberi tiszteletemmel megkérdezném, hogy beülsz-e az autómba, amíg eljutunk innen a belvárosból egy olyan helyre, ahol fák vannak, levegő, csillagok és csend, és lehet sétálni, anélkül, hogy házfalakba ütközzünk? Nem válaszol, csak bólint, de nincs is szükség rá.
Nem tudom, hogyan jutottunk fel a Szabadság hegyre. Főleg azt nem, hogyan úsztuk meg karambol nélkül, mert az biztos, hogy nem a vezetésre figyeltem. Hanem rá, ahogyan csacsogott mellettem, ahogyan piszkálódott az ütődött kérdéseimen, ahogyan ő kérdezett. Egy olyan helyre viszem, ahol ritkán járok, de tudom, hogy éjjel senki más. Hajtókanyar a hegy tetejénél, aminek a külső oldalán meg lehet állni az autóval. Odagurulok a szalagkorláthoz, egészen közel. Elégedetten hallom, hogy elakad a szava – itt nekem sem szokott egy ideig eszembe jutni semmi. A korlát mellett a bokrok egy helyen elfogytak, és láthatóvá tették az éjszakai várost, amint a lábunk előtt hevert, kitárulkozva. Olyan érzés itt lenni, mintha a város minden egyes apró titkát innen megtudhatnánk, csupán azzal, hogy körülnézünk és magunkba szívjuk az éjszakai levegőt.
Felülünk a motorháztetőre, és hosszú percekig csak bámulunk lefelé, egymáshoz simulva. Aztán, mikor betelünk a látvánnyal, hátradőlünk, és a csillagokat nézzük. Mesélek neki a csillagokról. Issza minden szavam, ahogy össze-vissza csatangolok a fizika és a fantázia világaiban, ahogy kevergetem az anyagot és a szellemet. Idővel azzal szórakoztatom, hogy ott kitalálok történeteket némelyik csillagképről, ő pedig a meséimbe szövi a saját meséit. Álomvilágunk eggyé vált, nem is én, és nem is ő találta ki a történeteket, hanem MI. Hanyatt feküdtünk, feje a vállamon, karja a mellkasomon. Észre sem vettük, és a mesék egyre sikamlósabbak lettek. Csiklandósan kacag némelyik történet végén, ilyenkor arcát a nyakamba fúrja, érzem, ahogy a pihéket emelgeti a lélegzete a tarkómon és a kulccsontom gödrében.
Az egyik ilyen történetben éppen azt mesélem neki, hogy Herkules nem azért került az égre, mert akkora hős volt. Ugyan tényleg nagy hős volt, és sziklaizmú pasas, de esze annyi sem volt, mint egy szatyor körömkefének. Viszont a nőket mindig is szerette. Nem volt rosszindulatú, sőt nemes szívű ürge volt, de bármelyik nő, aki nem zavarta fel jelenlétével a szenet a bányából, bármikor bármire rávehette. Így történt, hogy Cassiopeia, Cepheus király lánya [aki szintén nem volt egy hamvas szűz] egyszer rávette arra, hogy rabolja el őt apja palotájából. Elég macerás volt a dolog, mert a kisasszony ugyanakkor figyelmeztette az őrség kapitányát is. Így a nagy erejű, de gyagyás hős átverekedte magát a teljes királyi őrségen, néhány zúzódást és törött állkapcsot hagyva maga után. Meg sem álltak a városka melletti hegytetőig. Az öreg Cepheus nem nagyon tudott kit utánuk küldeni, hiszen tele volt a gyengélkedő. Így a huncut Cassiopeia elmondhatta magáról, hogy egy teljes éjszakát töltött kettesben a vadonban magával Herkulessel.
– És mégis, mit csináltak ők ott éjjel kettesben? – jött a kérdés
– Hát… – ránézek. Gyanús volt a hangsúly.
Azokban a mámorító tekintetű szemekben megint ott ülnek azok a szikrák. Úgy döntök, nem veszem a lapot.
– Herkules menekülés közben rájött, hogy nagy balhé lesz a dologból, ezért, hogy mentse, ami menthető, megpróbált a lány lelkére beszélni. Persze közben nem akarta elhanyagolni az őrködést sem, mert a király katonáin kívül még sok minden mászkálhat szabadon éjjel egy erdőben. Szóval szerencsétlen hősünk addig hajtogatta a magáét, miközben csak félig figyelt, hogy Cassiopeia megunta, és takaróiba burkolózva elaludt. Természetesen Herkules takaróiba is. Úgyhogy reggel arra ébredt, hogy egy rettenetesen morózus, és reszketősre fagyott izompacni cipeli lefelé a hegyoldalon, a város felé.
– Ez hülyeség – durcás hang a jobb vállam fel?l. – Én TUDOM, hogy nem így volt! Nem jártál történelemórán?! – vigyor.
– No akkor mondd el, te mit tudsz erről a dologról!
– El is mondom, nehogy nekem tudatlan maradj! – elhelyezkedik még kényelmesebben, és belefog.
– Szóval. Herkules tényleg nem volt egy észlény – de a szépséget mindennél többre becsülte.
Amikor Cepheus udvarába került, azonnal felfigyelt a király lányára, aki fiatal volt, és gyönyör?. És a lány sem maradt érzéketlen. Ha Herkulesnek megtetszett valaki, akkor igazán értette, hogyan vegye le a lábáról. Mondhatni, udvarlásban ő volt a mester, nem akadt senki, aki felvehette volna a versenyt az ő bókjaival és ajándékaival. Kitalálta a legmélyebb vágyát annak, akit kiszemelt, és úgy teljesítette, hogy a másiknak a lehető legromantikusabb és legjobb legyen. Sok pénzt keresett az erejével, de ilyenkor mindent képes volt elszórni egy olyan virágért, ami csak két órát virágzik, és arábiából hozták még palántaként. Vagy egy olyan ékszerért, amit egy sárkány rabolt el száz éve, és azóta féltékenyen őriz, képes volt egymaga nekivágni, hogy elhozza. És persze mindig sikerrel járt – a sárkányok már vérdíjat tűztek a fejére, sőt néhány gyávább már nem is volt hajlandó ékszert rabolni. Szóval elhalmozta mindennel Cassiopeiát, amire az csak gondolni tudott.
Viszont a király nem nézte jó szemmel kapcsolatukat. Egy nemsokára kiöregedő hős, és az ő gyönyörű, érintetlen, fiatal lánykája… Eltiltotta őket egymástól, csak néha lophattak egy-egy csókot, amikor Herkules felkapaszkodott éjjel a palota bástyájára. A lányt őrizték, így semmi más lehetőségük nem volt, pedig mindketten már égtek a szerelem emésztő tüzében. Egyik éjjel Cassiopeia állt elő az ötlettel – szökjenek meg, mert már egyikük sem bírja a vágyakozást. Herkules másnap éjjelre már össze is készített mindent, a két lovat a palota hátsó falához vezette, és ugyanott felmászva várta kedvesét. A lány meg is érkezett, de az egyik őr észrevette, amikor kisurrant hálószobájából. Így aztán nemsokára a teljes királyi őrség a nyomukban volt, és egy gázlónál be is érték őket. Herkules úgy küzdött, mint egy megtestesült démon. Hullottak a katonák, mint a bágyadt nyári legyek, pedig fegyver nem volt a hősnél.
Nem így a katonáknál, ezért, mire már csak az ájult ellenfelek feküdtek körös-körül, Herkules mellkasán két vágás is éktelenkedett, és combjában tollatlan nyílvessző rezgett. A lány segítségével a katonák fegyvereit a vízbe szórták, aztán lóra kapva elszeleltek. A közeli hegytetőig jutottak, Herkules eddig bírta. Megálltak, és kedvese gondjaiba vette a leharcolt hőst. Kimosta és bekötözte sebeit, a nyílvesszőt eltörte, és fogait összeszorítva rántotta ki a másik oldalon. Hőse vérével együtt az ő könnycseppjei is kicsordultak. Herkules feléje fordult, és az arcát simogatva nyugtatta, hiszen nem komoly seb egyik sem, talán pár nap, és összeforrnak. Csak kimerült egy kicsit. Talán jó lenne, ha most pihennének, és majd másnap továbbmennek.
Cassiopeia hozott még vizet, és egy kendőt. Ezzel törölgette hőse homlokát, aztán ráterítette a kendőt, és kezeit megmártva Herkules mellkasát cirógatta, a sebeket óvatosan elkerülve.
– Hmm. Szóval két ujja hegyével csiklandozta? Mert két kard-vágta sebet elég nehéz máshogy elkerülni – szólok közbe.
– Teee! Kötözködsz velem? – felül, és tettetett felháborodással néz rám. – Nem hiszed el, hogy meg lehet csinálni?
– De nem ám!
– Hát jó, te hitetlen, ezt figyeld! – nyakig rántja a pólómat. Körme két árkot rajzol a mellkasomra, egymást keresztezve.
– Na itt a két seb, te hős – felszisszentem. Ha kicsit erősebben nyomja meg, tényleg vér csordul. – Víz ugyan nincs, de majd fújom a kezem, hogy hideg legyen – azzal elkezdi cirógatni ujjai hegyével a felsőtestem. Azt nem tudom, hogy a “sebeket” kikerülte-e, de az első másodperc után már nem is érdekelt.
A koncerten már átélt negatív áramütés sétál a bőröm alatt, fel és alá. Egy perc után veszem észre, hogy az ő szava is elakadt. Hamarabb eszmélek.
– No és utána mi történt? Felemeli a tekintetét a hasamról, ahol éppen glédába állnak a szőrszálak az ujja nyomán.
– Herkules hálásan mosolygott. Látta, hogy a lány visszamosolyog rá. Aztán látta, hogy a mosolya lassan megváltozik, elhalványul… ugyanakkor szemébe a vágyakozás költözik. Rá sem maradt hatástalan a kezek játéka, és látta, hogy Cassiopeiára sem a sima bőr és a feszes izmok érintése. Hipnotizáltan bámulták egymást, a lány kezei pedig megállíthatatlanul cirógattak és simogattak. Aztán Herkules keze megemelkedett, és a lány combjára simult. Cassiopeia pedig ráhajolt a hős mellkasára, és csókjaival borította kezei nyomát.
Így – azzal ő is előrehajolt. Behunytam a szemem. Ajkai forróak voltak, lehelete borzongató. Minden sejtemmel külön-külön éreztem, hogy mit és hogyan csinál, mégsem tudtam követni. Kezeim felemelkedtek, és a hátára simultak. Ameddig elértem, amijét értem, igyekeztem beborítani tenyeremmel. Ide-oda csapongtam testén, miközben ajkai először a hasamon kacskaringóztak, majd elindulva felfelé a mellbimbómat vették célba. Előkerült a nyelve hegye is, éppen akkor, amikor elérte a jobb oldalon meredező apróságot. Mélyről jövő csendes morgás szakadt fel belőlem. Kinyitottam a szemem. Felemelte a fejét, miközben kezei továbbra sem álltak meg egy pillanatra sem, a szemembe nézett, aztán a számra hajolt. Úgy csókolt, ahogy senki más. Mióta először megláttam a száját, százszor és százféleképpen elképzeltem a csókja ízét. Minden képzeletemnél édesebb volt, és sokkal de sokkal forróbb. Sima volt, és érzékeny. Nyelvemmel fedeztem fel ajkai minden milliméterét, éreztem, ahogy ajkai elnyílnak öntudatlanul, így még jobban hozzáfértem a szája szegletéhez.
Csiklandoztam, de egyelőre nem akartam beljebb keveredni. Ezernyi csodálatos érzést találtam idekint is. De ő nem volt ilyen türelmes. Abbahagyta, amit odalent művelt, lekönyökölt mellettem, megfogta másik kezével a tarkómat, aztán a számra vetette magát. Megőrült, bizonyosan, de én is. Faltuk egymást, haraptuk, magunkba szívtuk a másik minden sejtjét, és átengedtük a sajátunkat. Keze a tarkómon kócolta össze a hajamat, az enyém az ingét próbálta feljebb húzni a derekáról, és mikor sikerült, eszelős módon vetette rá magát a feltáruló selyemfinom bőrre. Nem tudom, hogy került le rólam a póló, sem azt, hogy róla hogyan a nadrág. Az ing szétgombolva – gyanítottam, hogy némelyik gomb valahol a kocsi mellett lehet – lógott vállain, ahogy fölöttem, rajtam hevert, a két szárnya betakart engem is. Ez alatt a sátor alatt kalandoztak a kezeim, miközben ő két oldalt támaszkodott kinyújtott karral, és fejét lehajtva csókolta a nyakam. Nem keresgéltem kapcsot a melltartóján, a két kosarat felhajtottam, hogy mihamarabb hozzáférjek. Nem voltak nagy mellei, tenyérbe illő almák, bár azoknál sokkal de sokkal finomabbak voltak.
Amikor rájuk borultak a tenyereim, felemelte a fejét és felsóhajtott, haja kibomolva ömlött körénk. Feltérdelt, és lecsapott a nadrágszíjam csatjára, haja a hasamon örvénylett, és úgy simogatott, mintha száz keze lett volna. Örültem, hogy nem zippzáras a farmerom – talán baj lett volna, ha azt is egy mozdulattal rántja le. A gombok viszont engedtek akaratának, és a beljebb feszülő végtagom sem látta kárát. Lecsusszant a motorházról hátrafelé, és lerángatta a nadrágomat. Hátamon éreztem a motorháztető langymelegét, mellkasomat a hűvösödő éjszaka cirógatta, odalent meg… Odalent meg a lehulló nadrágot követte az alsónadrág is, a farkam pedig azonnal égnek meredt. Láttam, hogy ledobja az alsógatyát, aztán közelebb lép. Mosolygott, mikor a combjaimra tette a kezét, és lassan elkezdett simogatni. Egyre feljebb. Most bezzeg bírt lassú lenni, mikor én már majdnem megőrültem, most bírt csak a perifériákkal foglalkozni, türelmes lenni…
Tudta, mit csinál, tudta, hogy azt sem tudom lassan, hol vagyok. Az árbóc egyre hangsúlyosabban lüktetett, ahogy közelített felé. Először a combom belsejére tért át, aztán felfelé haladva a zacskóig ért el. Pilleként érintette először, aztán eljátszadozott tartalmával. Éreztem, hogy a haja beteríti a combomat, hogy forró lehelete melegít, hogy egyre közelebb… Talán már ő sem bírta. Megragadta a farkam tövét, ajkai lecsaptak a golyókra. Kezeim öntudatlanul túrtak bele a hajába. Valahogy, valamikor helyet cseréltek a kezei és a szája, de nem tudnám megmondani, mikor, vagy hogy hányszor. Annyit tudtam csak, ha így folytatja, csak néhány másodpercem van hátra. Biztosan ez segített. Felültem, és eltoltam. Kíváncsian nézett, de a kezei nem hagyták el azért a célterületet. Lecsusszantam mellé, magamhoz szorítottam és megcsókoltam újra. Átölelt, és szorított, hogy hamar kifulladtam. Eltoltam magamtól, aztán szó nélkül próbáltam a motorház felé terelni.
Elértette, megfordult, és felült rá. Utánaléptem, és finoman hátratoltam. Ledőlt, homorítva, először az ing és a haja, aztán a tarkója érték el a fémet. Lecsaptam rá, mint a vadászó rétisas, átkaroltam, ívbe feszült dereka alatt átnyúlva szorítottam a testét az arcomhoz, másik kezemmel és a számmal és a nyelvemmel igyekeztem minden négyzetcentiméterét beborítani. Hallottam a sóhajait, éreztem, ahogy lábával átölel, és csípőnket összeszorítja. Farkam nekifeszült a vénuszdombjának, mellkasom a hasának. Fejemet belefúrtam a mellei közé, elengedtem a derekát, és újra beborítottam a melleit a kezeimmel, tenyeremmel cirógattam a mellbimbóit. Csókokkal borítottam a nyakát, és éreztem, hogy a keze a derekamnál jár és egyre lejjebb simít. Aztán belemarkolt a fenekembe, és még jobban magához szorított. Megfeszült a hátam, felsőtestem felemelkedett. Egymás szemébe néztünk, egy végtelen pillanatig. Éreztem, hogy emeli a csípőjét. Odanyúltam mindkét kezemmel, és lesegítettem róla a finom selymes tangát.
A szerszámom már magától kereste a bejáratot, de nem engedtem neki. Letérdeltem a járgányom elé, és ráhajoltam gyönyörű vénuszdombjára. Beszívtam az illatát, kezeim a nagyajkakat cirógatták. Aztán nem bírtam én sem tovább, széthúztam gyengéden, és nyelvem elindult azon az ősi úton, amit már évezredek óta bejárnak a nyelvek. Egyre mélyebbek és szaggatottabbak lettek a sóhajai, nyögései. És hangosabbak. Nyálam és az ő nedve keveredett az arcomon, és éreztem, hogy lassan remegés indul a combjaiban, a fenekében, a derekában, teljes testében. Aztán a kezei, amik eddig a hajamat kócolták, belemarkoltak, és elemi erővel szorította arcomat puncijához. Nyelvem a csiklóján táncolt, két ujjam pedig benne járta saját táncát. Azt hittem, összeroppantja a fejem a combjaival. De még így is hallottam, ahogy felnyög, szinte felsikolt. Éreztem, hogy minden egyes apró izma megfeszült, aztán elemi erővel elragadta az orgazmus.
Rángott és hullámzott a medencéje, remegett a hasa, kőkeményre feszültek a mellbimbói. Hangos nyögések – halk sikolyok szakadtak fel torkából. Lassan csendesült el. Ahogy egyre lassult, úgy lettem én is egyre finomabb és lassabb. Néhány másodpercig csak feküdt pihegve, hallottam, ahogy nyelt egy hatalmasat. Aztán felült, és engem is felhúzott magához. Úgy csókolt, hogy majdnem megfulladtam. Leugrott a kocsiról, belém kapaszkodott, hogy össze ne rogyjon. Aztán eltolt, és megragadta a farkam. Megfordult és egyik térdét felhúzta a motorházra. Hátranézett a válla felett, és gyakorlatilag magába rántott. Nem tudok rá jobb szót. Elmerültem benne, tövig, teljes mélységben éreztem, hogy a méhszájának koccanok. Hátrafeszült a nyaka, feje a vállamra hullt. Aztán előre dőlt, rátámaszkodott a motorházra. Ő kezdte el a mozgást. Átvettem a ritmusát, aztán már én diktáltam. Lassan és mélyen.
Váltogattam a gyorsat a lassúval, néha az utolsó fél centiméterig kihúztam, hogy újra átélhessem, ahogy teljes hosszban elmerülök benne. Aztán már nem volt semmiféle megfontolás. Csak mozogtam, ahogy az ősi ösztönök vezettek, éreztem, hogy egyre feljebb és feljebb repülök valamiféle spirálon, és hogy ő is ott van mellettem, és együtt repülünk, aztán elveszett a spirál, elveszett a tér, elveszett az idő, csak az a villám létezett, ami a gerincembe hasított, az a lüktetés, ahogy ő szorított vadul, ütemesen magában, és az a nyögés, amivel ismételten elrepült és amivel én is elrepültem. Szétszórt ruháink közé rogytunk a fűbe. Kapkodtuk a levegőt, mint a fuldoklók, mint akik most úszták le a tízezer pillangót. Kezünk egymást kereste, tekintetünk a másik szemében olvadt fel. Összetartoztunk.

De jó a kedvesemtől bevadulni

Budapest egy kertvárosi részében lakom egészen kis korom óta. Ez azért érdekes, mert így egész nap kint játszhattunk az utcán a szomszéd gyerekekkel anélkül, hogy a szüleinknek miattunk kellett volna aggódnia. Éjjel-nappal együtt lógtunk, ha úgy tetszik, bandáztunk. Volt a „bandában” néhány lány is, köztük természetesen Tímea is. Timi 2 évvel volt idősebb nálam, ezzel ő volt a rangidős közöttünk, amikor velünk játszott. Voltak ugyan nála idősebbek is, az egyikkel nem jött ki a másik meg hozzánk már túl idős volt. A lényeg az, hogy Timi igencsak érett lányka volt mindig is. Ő tanított meg írni, számolni, még ovis koromban, aztán pár év múlva… Talán másodikos lehettem, amikor egy télen, az utca végében egy szánkón ülve húzogatta a játékszerem. Hogy pontosan hogy történt, mi történt azt nem tudom. Én már csak az eseményre emlékszem, hogy az overálom zipzárja lehúzva, ő meg csak játszik a játékszeremmel. A vicc az, hogy nem is kettesben voltunk ott, hanem még egy nálam fiatalabb csaj. Ennyi maradt meg bennem, meg az, hogy Timi azt kérdezte egy párszor, hogy nem kell-e pisilnem!
Később előfordult, hogy együtt aludtunk és hát mit szépítsem: szó szerint megdugatta magát velem. (Volt ennél még különb húzása is, de ez most mindegy.) Szóval nem tudom, hogy mennyire élvezte ténykedéseim, sőt az igazat megvallva azt sem tudom, hogy nekem mennyire volt jó. Arra viszont emlékszem, hogy milyen rosszul esett, amikor néhány évvel később (, amikor nálunk nyaraltak és együtt aludtunk) azt mondta, hogy többé nem lehet, mert beteg lehetek tőle. Teljesen csalódott voltam, de úgy gondoltam, hogy Ő már csak tudja…Ahogy teltek az évek mindketten felcseperedtünk, közben szép lassan eltávolodtunk egymástól. Én mindig figyeltem, hogy Timivel mi újság, talán természetemből fakadóan is, de azt hiszem azért is, mert sokat fantáziáltam róla tinédzser koromban. Gondolom ezen senki nem csodálkozik az előzőek után, de nem csak azért. Timi ugyanis egy nagyon csinos és bevállalós csaj lett, akibe ráadásként még értelem is szorult. Na nem egy atomfizikus, de nem is egy tipikus szőke csinibaba aki a szolárium és a szex témáján kívül csak egy jó nagy buta fejet tud vágni.
Szóval idővel ugyan egyre kevesebbet beszéltünk, de én sajnáltam, amikor a szülei elváltak és el kellett költözniük. Én időről-időre hallottam felőle, mert a szüleink nagyon jóban vannak. Később kiment az Egyesült Államokba egy évre cserediáknak, kint leérettségizett, aztán hazajött és elkezdett modellkedni. Láttam is egy-két női újságban és divatmagazinban akkoriban, de nagyon meglepett, amikor egy akkor még ingyenes internetes portálon találkoztam a képeivel. Egy képsorozat volt róla és egy másik lányról amint egy-egy pár szandálban és egyébiránt anyaszült meztelenül mászkálnak az utcán. Hát mit mondjak eléggé felizgatott! Timi körülbelül 180 centi magas lehetett. Gyerekkori aranyszőke haja már szőkés-barnába fordult (vagy sötétebbre volt festve), a teste pedig közel tökéletes volt. Közel tökéletes? Azt hiszem, legtöbben nyugodtan tökéletesnek mondanák. Jól összeszedve is csak annyi hibája volt, hogy én dúsabb keblekhez vagyok szokva, viszont Neki olyan formás mellei voltak, hogy az ember rögtön rávetné magát. Ehhez társult a legszebb fenék mit a sors (és kondi) adhat.
Timi popsija maga a megtestesült gyönyör! Mint egy drágakő egy szép ékszerben, fantasztikus feneke van. Mondom ezt én, aki mindig nagyobb örömét lelte egy szép pár ciciben, combban, mint a női hátsókban. Sőt, azt hiszem általában egy elbűvölő szempár vagy egy szép kézfej, szexi comb is hamarabb lázba hoz, de ezeket a képeket nézegetve vallást váltottam. Szóval tényleg: az övé a legszebb, legfeszesebb, leggömbölydedebb popó, amit valaha láttam, Mindehhez egy szép arc és egy kedves kisugárzás, nézés párosul (azt hiszem barna szemekkel, de ebben nem vagyok biztos). Visszatérve a fotókra az volt a legőrjítőbb, hogy még a helyet is ismerem, ahol készítették őket. Többször jártam ott és nincs is túl messze tőlünk. Képzelhetitek hogy ütöttem a fejem a falba, hogy miért nem tudtam én is „épp akkor arra járni”! Megint eltelt pár év. Közben én is kimentem egy évre az Államokba (ugyanazzal a szervezettel, mint Timi) és ő is külföldön dolgozgatott. Kint persze megismerkedett egy olasz sráccal és le is telepedtek valahol Nyugat-Európában. Ezután jó ideig nem nagyon hallottam felőle.
Idén nyáron aztán egyszer csak felhívott az édesanyám és azt kérdezte nincs-e kedvem lemenni hozzájuk a Balatonra, mert úgy néz ki, hogy hazajön a Timi pár napra és az anyukájával együtt ő is ott lesz apám szülinapi buliján. Kiderült, hogy meglátogatta őt az amerikai házigazdája Kacey (ejtsd: készi) és azért jött haza Timi, hogy megmutassa neki Magyarországot. Egész nyáron nem voltam sehol, nem volt más programom se, úgyhogy másnap (csütörtökön) felszálltam egy esti vonatra és irány a Balaton! Másnap egész napos munka várt rám, mert fel kellett készülni az esti partira. Vágtam fát a tűzhöz, pucoltam krumplit, segítettem elpakolni a bútorokat és mosogattam látástól mikulásig, mert egy 10 fős társaság már reggel jött, hogy „segítsenek”, így folyamatosan gyártották a mosatlant. Csak, hogy világos legyen elmondom, hogy az ilyen szülinapi bulikra a szüleim rengeteg embert hívnak és hogy mindenki ott tudjon maradni akinek kedve van, apám le szokta dumálni az ismerős zimmer feri tulajdonosokkal, hogy az úgyis üres szobákat adják ki neki kedvezményesen, néha ingyen. Ilyenkor apám rögtön odahívja a vendégeket, ahol éjszakázni fognak, aztán megvárja amíg a vendégek becuccolnak. Amikor ezzel végeznek, apám áthozza őket a nyaralónkba, és így cikázik egész nap, ahogy sorban jönnek az emberek.
Lényeg a lényeg: 7 óra fele megérkezett Timi is az amerikai ismerősével együtt.(A szülei már ott voltak.) 8 éve találkoztunk utoljára. Örültem, hogy újra láttam Őt és valami furcsa bizsergés volt bennem, mintha folyamatosan kérdések akartak volna felszabadulni belőlem, amik viszont valahogy sehogy nem akartak formát ölteni. Az este folyamán aztán egyszer csak azon kaptam magam, hogy már-már betegesen keresem Timi társaságát. Nem tudtam, hogy Ő észrevette-e, hogy nyomulok, mert végül is csak mi ketten voltunk 30 alattiak, de engem zavart. Szerencsére az előbb említett fura érzés idővel elcsendesedett, de változatlanul szívesen töltöttem volna több időt Timivel. A fő probléma az volt, hogy aki ismerte Timit az azért akart vele lenni, mert ritkán van itthon, aki nem ismerte az azért, mert hát ugyancsak attraktív volt a kisasszony. Egy szóval nekem nem sok esélyem volt, így főleg Kacey-vel beszélgettem. Legalább gyakoroltam egy kicsit az angolt, őt meg más úgyse nagyon értette volna meg… Kacey ’majd 15 évvel idősebb volt nálam, úgyhogy eszembe se jutott kikezdeni vele, de különben nagyon helyes és kedves volt. Úgy éjjel fél kettőig sörözgettünk a kertben, amikor azt mondta, hogy nagyon álmos és most inkább hazamegy aludni az apartmanjukba. Elköszönt mindenkitől és elment, én meg csak bambultam ki a fejemből.
Néztem a csillagokat, a Balaton esti fényeit, a táncolókat, a tüzet, ami már csak pislákolt és ki tudja mi mindent. Tűnődtem a világ dolgain vagy talán csak az alkohol rám gyakorolt hatásain, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy egy ideje Tímeát nézem, ahogy táncol a tömegben. Gyönyörű volt! A sziluettjén kívül ugyan nem sokat tudtam kivenni belőle, de így is le voltam nyűgözve. Tökéletesnek tűnt a mozgása: olyan finom, szexi és elegáns egyszerre. Úgy éreztem magam, mintha egy túl tökéletesen beállított, túl tökéletesen exponált hollywoodi filmben lettem volna… Elnéztem Őt így vagy egy fél órát mikor elindult kifelé és odajött hozzám. Leült jobbra mellém a padra és kifújta magát. Rengeteget táncolhatott, mert ki volt fáradva. Úgy tűnt az öregek is rendesen kibulizták magukat akkorra. Volt mondjuk még néhány táncoló pár és néhány csoport beszélgető ember, de nem volt már tetőfokán a hangulat.
Szóval Timi most ott ült mellettem és mi csak beszélgettünk, hogy kivel mi történt az elmúlt 10 évben. Aztán valahogy oda terelődött szó, hogy én láttam őt azon a nevezetes fotósorozaton. Mosolygott és azt kérdezte, hogy tetszettek-e a képek. Elmeséltem Neki, hogy bizony elég sokáig napirenden volt a „nézegetése”, és azt is, hogy mennyit fantáziáltam róla anno. Miközben beszéltem figyeltem az arckifejezéseit. Fura volt, egyáltalán nem tudtam eldönteni, hogy mire is gondolhat. Mindenesetre ahogy beszélgettünk, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a fő hadvezérem kezdi kinőni a nadrágom. Azt hiszem ennek az lehetett a fő oka, hogy a késői óra hatására Timi fázni kezdett, ami az édes kis libabőrös karján kívül szerintem a pólóján is látszott már. Persze lehet, hogy képzelődtem, mert melltartó volt rajta, de végül is ez nem is érdekes a végeredmény szempontjából. Amikor megkérdeztem, hogy hány akt sorozat készült róla csak mosolygott rám és megkérdezte, hogy nem táncolunk-e.
Én csak ültem, és hirtelen nem tudtam mondani semmit zavaromban, ugyanis addigra elég „feltűnő” lett volna, ha elkezdek járni vagy táncolni. Azért meg tudtam volna szólalni úgy 3-4 másodperc alatt, de ezt nem várta meg, hanem kedvesen oldalra biccentette a fejét, mint aki teljesen értetlen. Szinte ugyanebben a pillanatban olyan közel hajolt a fülemhez, hogy érezzem, ahogy lélegzik és lenyúlt a nadrágomhoz a jobb kezével. Rátette a kezét a lényegemre, majd belesúgott a fülembe:
-Looks like someone needs a hand here! Elkezdte finoman csókolgatni a nyakam, és nadrágon keresztül dörzsölni a farkam. Pár pillanattal később becsúsztatta a kezét a pólóm alá, hogy bebarangolhassa vele a testem a mellbimbóimtól a nadrágom széléig és vissza. Ezt 3-4-szer biztos eljátszotta, azután újra finoman belelihegett a fülembe és benyúlt a nadrágomba, de úgy, hogy véletlenül se érjen a farkamhoz. Észrevette, hogy borotválom az ágyékom, amit egy halk és meglepett „Oh!”-hal nyugtázott és már simított is tovább le egészen a jobb combomig. (Rövid nadrágban és boxer alsóban voltam.)
A kézmozgás és nyakam cirógatása is abbamaradt. Arcát a mellkasomhoz olyan közel vitte, hogy pólón keresztül is éreztem a forró leheletét. Megharapta a mellbimbóm és harapdálta a környékét! Nem mondom, hogy fájt, de meglepett és nagyon élveztem. Ekkor elindult felfelé a keze és rácsúsztatta a zacskómra. Megállt egy pillanatra aztán elkezdett játszani a heréimmel, miközben visszatért a nyakam kényeztetéséhez. A farkam ekkor már rendesen feszült a gatyámban, de próbáltam nem erre figyelni, hanem csak élvezni a kivételes kényeztetést. Nem volt sok esélyem, mert ekkor végig simított teljes hosszomban és rákulcsolta a kezét a péniszemre. Lassan de keményen verni kezdte. Úgy öt perc után éreztem, hogy kezd épülni az orgazmusom.
– Nem megyünk be a fürdőbe egy kicsit? – kérdeztem, mert semmi kedvem nem volt a gatyámban elsülni.
– Bemehetünk, de most szólok, hogy nem fogsz megkapni! – mondta egész komolyan miközben tovább játszott velem.
– Persze. – ilyen hülyeséget is csak én mondhattam, bár végül is szükség törvényt mond.
Nagy nehezen bekommandóztunk a teraszon át a fürdőszobába anélkül, hogy feltűnést keltettünk volna. Bezártam az ajtót, és azonnal letámadtam. Nem erőszakosan, de gyorsan, hogy én kapjam el Őt, mielőtt felocsúdhatna. Épp belenézett a tükörbe, amikor oldalról elkaptam. Most rajtam volt a sor. Én is a nyakát csókolgattam, ahogy az előbb Ő tette. A melleit kezdtem el gyúrni bal kézzel, miközben a hátát simogattam a jobb kezemmel. Ekkor éreztem csak meg, hogy milyen isteni illata van még mindig. Kicsit talán édes, de nagyon kellemes. Kezdtem egészen belefeledkezni a testébe, mikor újra elkapta a farkam gatyán keresztül. Én óvatosan a háta mögé kerültem (kislisszoltam a kezéből) és most már két kézzel masszíroztam a melleit. Hihetetlen kemény volt a melle és a mellbimbói! Először azt hittem a melltartója ilyen, de nem, majdnem átszúrta azt! Lehajoltam és adtam egy csókot a háta közepére, majd elkezdtem végighaladni a számmal a gerince mentén felfelé miközben levettem róla a toppját.
Egy kis időre visszatértem az előző pózhoz és a mellét masszíroztam, miközben gyönyörködtem benne, illetve a tükörképében. Nagyon guszta fehér kis melltartó volt rajta, bár nem sokat törődtem most vele. Szembe fordítottam magammal Timit és melltartón át nyalogatni kezdtem a cicijét. Mikor felnéztem rá, láttam az arcán gyönyört, élvezte a látványt, ahogy a csipkés melltartón kilátszó mellbimbóját a nyelvemmel izgattam. Ezt látva el kezdtem a melltartója kapcsolója után matatni. Hamar megoldottam a nagy problémát, majd mohón kényeztetni kezdtem a mellét. Számomra teljesen újszerű volt, hogy Timinek viszonylag kis és kemény mellei voltak. Úgy kézreálltak, mintha a kezemhez lettek volna tervezve. Már most a mennyekben éreztem magam. Mindig is imádtam szép mellekkel foglalatoskodni, de ez a két kis csoda most jobban beindított, mint a legnagyobb dinnyék, amikhez szerencsém volt hozzájutni. Szinte extázisban simogattam egyiket a kezemmel, másikat a számmal. Timi halk nyögéseket hallatott. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen állapotban van a bugyija, de nem akartam semmit elkapkodni, úgyhogy még folytattam a melle izgatását.
Nyalogattam, nyelvemmel simogattam, a nyelvem lapjával paskoltam a mellbimbóit vagy finoman szívogattam egyik mellét, míg a másikat keményebben gyúrtam vagy épp fordítva a nyelvem csatázott keményen az édes kis bimbókkal, míg a kezem finoman kényeztette őket. Biztos ez a genetikai programozás eredménye, de olyan izgató két ilyen mindenre reagáló, formatervezett erogén zóna, hogy az ember teljesen beleszédül. Az is fantasztikus tud lenni, ha az ember közben lop néhány szexis pillantást a bevadult kedvestől. Azt hiszem, ezt mindenki tudja, aki próbálta. Pár perc után aztán a kezem elindult felfedezni Timi forróságát a nadrágján keresztül. Nem kellett csalódnom. Farmeren keresztül is jól érezhetően lángolt már puncija. Dörzsöltem egy kicsit a forró területet, aztán neki estem Timi nadrággombjainak. Kibújtattam a nadrágjából és elállt a szavam. Egy gyönyörű fehér csipkebugyi volt rajta, aminek rövid kis szára volt és teljesen hozzásimult egy enyhén már barnult, szépen borotvált vénuszdombhoz. Pár ujjnyi mutatóba meghagyott szeméremszőrzet azért látható volt a bugyi alatt, de ez csak még szexisebbé tette az összképet.
Olyan kanos lettem ettől a látványtól, hogy legszívesebben azonnal letepertem volna! Uralkodtam magamon. Megfordítottam ismét, kigyönyörködtem magam a formás fenekében és enyhén nyomtam a hátát a kezemmel jelezve, hogy hajoljon előre. Ő megfogta a mosdó szélét, én pedig leguggoltam és úgy kezdtem izgatni a csiklóját az egyik kezemmel, miközben a popsiját gyúrtam a másikkal. Amikor már úgy éreztem, hogy a fél kézfejem a nedűjében úszik, kezet cseréltem. Lenyalogattam használaton kívüli kezemet majd megszabadítottam utolsó felesleges ruhadarabjától is. Gyönyörű látvány volt, ahogy szinte felkínálta magát nekem a legszebb nő, akit ruha nélkül láttam. Finoman beleharaptam a fenekébe egy párszor, azután mintha sosem láttam volna még ilyet, lassan bedugtam egy ujjamat az izzó puncijába. Felnyögött a kéjtől ismét, de most már jól hallhatóan. Bedugtam még egy ujjam a barlangjába, hogy nedves legyen, majd egyszerre hatoltam belé mindkét nedves ujjammal.
Időnként átnéztem a lába alatt, hogy a tükörből láthassam. Azt hiszem ez volt életem tetőpontja! Ez volt a pillanat, amire az ember 80 évesen is emlékezni szeretne. Egy ilyen csodálatos nő felizgulva áll előttem meztelenül és én bármilyét csodálhatom! Egy rövid időre aztán üresen hagytam Timit, de csak azért, hogy megnyalhassam az édes kis puncit. Néhány hosszú, lassabb nyalintás után áttértem a csiklójára, majd visszacsúsztattam az ujjaim a meleg óvóhelyükbe, majd újra ki és újra be… Az egyre fokozott tempó hatására egyre gyakoribbak lettek a kis elfojtott sikolyok. Csatába küldtem hát a gyűrűsujjamat is, miközben az eddigieknél kicsit nagyobbat haraptam az imádnivaló popsiba. Hamarosan már a három ujj is kevésnek tűnt benne, úgyhogy úgy gondoltam ideje valami nagyobb után nézni… Teljesen mögé álltam, hogy ne lásson a tükörben és elkezdtem kigombolni a gatyámat, erre megfordult a szemembe nézett és megszólalt:
– No cheating! – Olyan halkan mondta, hogy alig lehetett hallani, de olyan kedvesen, hogy nem lehetett nem hallani. Mögém lépett, elkapta a legféltettebb kincsem és belesúgott a fülembe:
– Nagyon ki vagy már? – kérdezte Timi, de mielőtt válaszolhattam volna átkarolt és mindkét kezével a nadrágom tartalmát igyekezett szabaddá tenni.
A nehezét már korábban elintéztem így két pillanat alatt a kezében volt a farkam. Hátrahúzta a makkomon a bőrt, míg a másik kezével pedig az enyhén borostás ágyékomat simogatta, majd oldalra fordított, hogy a tükörből nézhessük az eseményeket.
– Hű de nagyot nőtt itt valaki… – mondta mosolyogva. Hát igen, amikor utoljára látta még nem lehetett egy óriás. Végeredményben most sem az, de azért 17-18 cm megvan. Szóval ott álltunk és már egy jó öt perce verhette a farkam, amikor én hátrahajtottam a fejem és aztán egyszerre szólaltunk meg:
– Kérlek…
– Szeretnélek leszopni! – Természetesen kitalálta, mit akartam kérni de azért csak játszott velem.
Nem mozdult egy centit sem csak finoman verte tovább a farkam. Időnként abbahagyta a stimulálást és megszorította a farkamat, hogy még jobban megteljen a makk a véremmel. Ilyenkor mindig megvárta, hogy észrevegyem, milyen lenyűgözve figyeli a farkam a tükörből, vagy a fülembe suttogott valamit. Hol angolul, hol magyarul beszélt és nagyon trágár volt. Olyasmiket mondott, hogy rég nem volt ekkora fasz a kezei között, hogy alig várja, hogy a szájába élvezzek, vagy amikor a heréim morzsolgatta közölte, hogy szerinte van itt anyag rendesen. Persze honnan is tudta volna ő azt, meg persze kamuzott, de kit érdekelt ez akkor. Pontosan tudta hogy kell elbűvölni valakit. Legalábbis engem 100%-ig az uralma alatt tartott akkor. Szóval addig izgatott, amíg egyszer csak elegem nem lett.
Szembefordultam vele és egy kaján mosollyal tudattam vele, hogy dolga van. Timi leguggolt, maga alá húzta a kis kilépő szőnyeget, majd elém térdelt. Megfogta a farkam tövét, és rendesen körbenyalogatta. Végig nyalta kétszer minden irányból, hogy szépen csillogjon. Ekkor kitátotta a száját és egész közel hajolt az immár csillogó műszeremhez, de nem kapta be csak így tartott és felnézett. Úgy nézett rám, mintha csak az engedélyemre várna, hogy bekaphassa. Vetett egy gyors pillantást a tükörre aztán egy elismerő pillantást ismét rám. Én is belenéztem a tükörbe és meg kell, hogy mondjam, izgató volt látni a teljesen erektált hímtagomat , ahogy feszül a kis kezében és a szája előtt ágaskodik. Valahogy sokkal nagyobbnak tűnt, mint „felülnézetben”. Ezután szép lassan elkezdte becsúsztatni a hímtagom az ajkai közé.
Szerintem egy 10 centit simán elnyelt, ami abszolút csúcs lett volna az ex-eim között. Nem is kérdéses, hogy színészkedett egy kicsit a drága, de lévén azt is értem tette, egyáltalán nem zavart. Ezután olyan orál-órát adott nekem a lelkem, hogy csak pislogtam. Olyan tökéletes ütemben, és technikával csinálta, hogy azt nem felejtem el 100 év alatt sem. Kezdetben lassan csúsztatta ki-be a legbecsesebb szervem majd elkezdett a nyelvével is játszani. Finoman ütögette a nyelvével a makkom különböző irányokból, vagy nyalogatta azt, miközben kezei hol engem, hol a melleit jutatták egy kis extra gyönyörhöz. Egy pillanatig se hagyta, hogy csillapodjon a feszültségem. Imádtam nézni – és persze érezni is – amikor a bólogató fejét minden bólintásnál megdöntötte egy kicsit és közben a farkam tövét a másik irányba csavarta, vagy ahogy megmarkolta a fenekem, hogy magához húzzon. Fantasztikus volt ez a lány, de tudtam, hogy ez nem tarthat örökké…
Egyszer csak kopognak az ajtón. Timi kérdőn nézett rám, én intettem neki, hogy folytassa, amit elkezdett. Ekkor megpróbált valaki benyitni, majd amikor észrevette, hogy zárva van, elkezdett dörömbölni. A következő pillanatban az apám hangját hallottam, amint azt kérdezi, hogy ki van bent. Lehet, hogy velem van a baj, de majdnem azonnal –1-es erekciót állítottam be és megnémultam. Timi látta rajtam, hogy nem állok a helyzet magaslatán és kiszólt, hogy ő van bent, mindjárt kimegy. Bár mindketten felnőttek vagyunk, de én úgy döntöttem, hogy most inkább az ablak irányában hagyom el a vécét (fürdőszobát). Mielőtt elindultam volna, Timi szemébe néztem és egy kedves, sajnáló pillantást vetett rám. Odalépett hozzám megpuszilta a szám és elkezdett kifelé lökdösni. Timi kint várt a ház előtt és megbeszéltünk, hogy átmegyünk az ő apartmanjukba, mert itt mindenhol útban vagyunk. Mikor átértünk megint én voltam kezdeményezőbb, ami most odáig fajult, hogy rendesen kinyaltam az édes kis mókusát. Mint talán már írtam, imádok nyalakodni. Egyáltalán az orális szexnél szerintem nincs izgatóbb a világon. Timin is láttam, hogy fel izgult a kis vécés afférunkon, de azt nem gondoltam volna, hogy ilyen gyorsan elélvez.
Talán 10 percig bírhatta a drága aztán akkorát élvezett, hogy utána le se lehetett mosni a vigyort az arcomról. (Őszintén szólva azt sem tudom, hogy mennyire számít a korábbi kielégületlen felizgulás a lányoknál, de ilyen gyors kielégülést még csak két addig szűz barátnőmnél láttam pettingeléskor, úgyhogy talán számít.) Szóval teljes büszkeség, öröm, lelki tűzijáték meg ami kell… Amíg kifújta magát én melléfeküdtem, majd rám nézett és megkérdezte nem baj-e, ha ő most alszik! Nem esett jól, de hát nem fogom megerőszakolni, úgyhogy persze rábólintottam, cserébe egy apró puszit kaptam a nyakamra. Tudom, nem nagy üzlet, de azért jól esett. Mondtam Timinek, hogy elmegyek zuhanyozni, ő pedig megígérte, hogy addig megágyaz nekem. Nem mondom, volt bennem egy kísértés, hogy kárpótoljam magam, de a hideg vízben nem állt az árbóc, így elvetettem az ötletet. Azt hiszem mindenki emlékszik milyen forró volt az idei nyár, tudjátok milyen jól tud esni ilyenkor egy finom zuhany. Mikor kijöttem a kabinból még fáztam is! Megpróbáltam fogat is mosni, bár fogkefe híján csak a fogkrémes ujjammal dörzsöltem a fogaim. Nem hiszem, hogy ez a higiénia csúcsa, de legalább valami.
Mire végeztem a tisztálkodással, Timi már aludt. Talán még szebb volt mint nappal. Meztelenül aludt, mert füllesztő meleg volt, a takaró csak az egyik lábát, mellkasát és egy karját takarta, ahogy furcsán magára csavarta a lába közt lévő takaró végét. Odaléptem hozzá és adtam egy puszit az arcocskájára. Egy apró mosoly és egy kedves „Jó éjt!” után még jobban begubózott. Nem tudtam haragudni Timire. Valahol hálás voltam neki az eddigiekért. Szereztem egy poharat egy kis vízzel, kivettem a kontaktlencséim és lefeküdtem aludni. Lévén hajnali fél öt volt szinte azonnal el is aludtam.
Egy kellemes alvás után persze másnap teljes harci díszemben ébredtem fel, valamikor késő délelőtt. Timi is ébren volt már:
– Morning! –szólt oda, amikor látta, hogy ébredezem. A hang irányába néztem és láttam, hogy épp a szemét festi ki. Lassan teljesen felé fordultam és kitakaróztam, amíg ő a szemével volt elfoglalva. Aztán felnézett és elmosolyodva gyerekhangon szólalt meg újra:
– Morning Glory! (értsd: reggeli merevedés)
– Na kész vagy? – kérdezte kicsit később.
– Mi az hogy kész vagyok? Most ébredtem fel! Vagy ennyire sietsz valahova? –kicsit felháborodtam, hogy ilyen hamar ki akar dobni.
– Én arra gondoltam, hogy az este folytatására kész vagy-e…
– Ööö, hát persze, de nem muszáj, ha nem akarod. Tudom, hogy Neked élettársad van, meg ilyenek. – mondtam, félretéve soha nem volt macsó stílusomat. Erre odajött hozzám, lehúzta rólam a nadrágot, és szó nélkül elkezdett szopni.
Ütemesen, állandó sebességgel, talán monotonon szopott, de én simán el tudtam volna viselni egy évig is. (Illetve lehet, hogy 10 percig se, de mindegy :) Közben vettem csak észre, hogy Timinek vizes a haja. Tulajdonképpen ez is jó érzés volt, mert a fröcskölő víz frissített és hűtött is egyben, nem beszélve arról, hogy a forró kényeztető szájjal milyen mennyei kontrasztban volt. Mikor már békésen megállt pár centivel a köldököm felett a kis bohóc, Timi felnézett, és azt mondta, hogy nem a barátja miatt nem akart szeretkezni velem, hanem a bogyóit hagyta otthon. Mondtam neki, hogy ebből ne csináljon ügyet, nem szokott gondom lenni az önkontrollal és úgyis szeretnék a gyönyörű mellére élvezni. Én kajánul vigyorogtam, ő meg csak felhúzta az egyik szemöldökét és azt, mondta, hogy ez egy jó ötlet.
Timi szétnyitotta a fürdőköpenyét láthatóvá téve csodás kis testét és mellém feküdt. Amint elnyújtózott rámásztam, és végig csókolgattam, nyalogattam a nyakától a köldökéig majd vissza a melleihez. Mikor már tökéletesen álltak a mellbimbói szépen learaszoltam a lágyékáig és bebarangoltam medencéjének minden kis részét, majd egyre csökkentve a bejárt terület méretét a végén már csak a csiklóját és közvetlen környezetét izgattam, amíg magától nem kezdett folyni a nedve a hüvelyéből. Ekkor ismét a mellét izgattam a nyelvemmel és elkezdtem dugni az ujjammal. Pár perc múlva már angolul sikítozott, hogy basszam meg. Ekkor feltérdeltem az ágyra és a szájába adtam a farkam. Megkérdeztem, hogy mi lenne, ha folytatná ezt, amíg berakom a kontaktlencsémet. Nem vártam választ, csak hanyatt dőltem és elkezdtem a látásjavító rituálémhoz. Persze direkt húztam is az időt, de különben se tudtam igazán koncentrálni, így eltartott egy ideig.
Hagytam egy ideig, hogy szopjon, aztán felálltam ismét az ágyról felhajtottam a lábait, majd egy kis nedvességellenőrzés után beléhatoltam. Nagyon finom volt és mivel az érzés az ő izgató látványával párosult, kőkemény voltam. Ez főleg akkor tudatosult bennem, amikor az ő csípője is elkezdett hullámzani és úgy éreztem, mindjárt letöri a díszemet. Egy 10-15 perc után elkezdett fáradni a karom, úgyhogy átváltottunk egy kis lovaglásra. Láttam Timin is, hogy jól érzi magát, de meglepett, amikor láttam, hogy nemsokára elélvez. Ezt így nem hagyhattam, mert akkor biztos, hogy beleélveztem volna, úgyhogy inkább hanyatt döntöttem és kinyaltam. Hatalmasat élvezett, sikított és rángatózott vagy egy percen keresztül. Ezután kért pár perc pihenőt majd elkapta a farkam és rövid játék után megkérdezte, hogy van-e kedvem folytatni. Gondolom ezt viccnek szánta… Szóval feküdtünk egymás mellett én elfordítottam magamtól, megsimogattam punciját, aztán hátulról kezdtem el dugni, miközben a kezem a fenekét cirógatta.
Egy hirtelen ötlettől vezérelve aztán benyálaztam az ujjam, és hátsó bejáratát kezdtem el izgatni. Az eddigiek hatására már az ágy is rendesen nedves volt, az édes kis popsilyuk meg valósággal úszott a Timi nedvében. Úgy tűnt nagyon is tetszik neki ez a játék, úgyhogy addig masszíroztam, amíg a végén már 2 ujjam első két perce volt a popsijában. Nyomtam egy csókot a nyakára, majd lejjebb ereszkedtem az ágyon egy kis orálszexhez. Nyaltam-faltam ahol csak értem, majd újra mögé csúsztam és a hátsójához dörgöltem a főnököt. Timi hátranézett és csak annyit mondott: „Ne”, közben hátranyúlt, finoman verte a farkam és beigazította a puncijába. Amíg pihentettem összeszűkült a kis lyuk és olyan finoman szívta magába a behatolót, hogy eszembe nem jutott volna még egyszer a hátsó lyukat keresni! Tovább izgattam azért a kezemmel, mert úgy tűnt azt nagyon is élvezte a kedves. Időről időre jól belemartam vagy paskoltam a feszes feneket, amíg a farkam a punciját tömte. Timi ismét kezdte mélyebben venni a levegőt. Éreztem, hogy a nyaka vonzza a számat.
Engedelmeskednem kellett így közelebb hajoltam és kényeztettem egy kicsit a kecses nyakat, miközben az ő nedves haja csiklandozta és hűsítette az arcom. Egy újabb pillanat az örökkévalóságnak…
– Doggy style? – Nézett rám hátra, kérőn, kérdőn.
– Doggy style?! You’ll get it! – mondtam, miközben lassan, de keményen hátra húztam a fejét a hajánál fogva. Timi felvette a kutya pózt én mögé térdeltem, és keményen kezdtem kefélni a forró kis kelyhet, amíg újra remegni nem kezdett Timi teste. Most nem élvezett el, de biztos, hogy közel volt és ekkorra azt hiszem én is. Ekkor hátára döntöttem és úgy folytattuk, hogy én álltam, Timi pedig felemelte, majd alápárnázta a csípőjét, hogy jó magasságban legyen. Először még ebben a pózban is bírtam egy jó 10 percet, de aztán pihennem kellett. Ezúttal nem a fáradság, hanem a bennem mélyen épülő orgazmus visszatartása miatt. Mindig addig dugtam az édes kis puncit, hogy el ne élvezzek, aztán kihúztam a farkam egy kis pihenőre. Így még kibírtam háromszor 3-5 percet. Talán bírtam volna még, de gondolom sejtette, hogy velem már nem sokat kezdhet, így a következő alkalommal, amikor elhagytam a kis barlangot felpattant és azzal a lendülettel elkapta a farkam.
Iszonyatos sebességgel verni kezdte az őrjítő kis csavaró mozdulataival és szinte kiabált:
– Élvezz! Érezni akarom! Látni akarom! Ettől teljesen kész lettem, éreztem, hogy életem egyik legnagyobb orgazmusa önt el másodperceken belül. Persze el is élveztem szinte azonnal. Timi vagy teljesen extázisban volt, vagy tényleg egy pornószínész veszett el benne, de ugyanolyan sebességgel verte tovább a farkam én pedig teljesen beborítottam a feje búbjától a melle közepéig.
– Azt a kurva… – egy kisebb adagot kicsurgatott a száján. (Gondolom nem szereti az ízét)
– Mikor voltál te utoljára nővel? – lihegett. Nekem úgy tűnt mintha lihegett volna, de az arca nem fáradtságot, hanem valami teljes elképedtséget tükrözött. Nekem le kellett ülnöm. Ezt a bonyolult műveletet mondjuk nem sikerült végrehajtanom és elzuhantam háttal az ágynak, de végül is ez legyen a legnagyobb bajom.
Timi rámnézett, nekem meg nevetnem kellett tőle. Nem akartam bántani, úgyhogy próbáltam leplezni. Ő is nevetni kezdett és azt kérdezte, hogy min röhögök.
– Nem akarsz így is csinálni egy sorozatot odakint? – kérdeztem most már tényleg röhögve.
– Anyád! – válaszolt nevetve, miközben elindult a fürdőbe.
– Ne haragudj! Nem így akartam! – mondtam még mindig mosolyogva, mert nem tűnt igazán haragosnak, bár nem tudtam, hallja-e még a választ.
– Nem baj, állítólag jót tesz a bőrnek. – mondta mikor visszajött.
– Gyönyörű vagy, mondtam?
– Hmm. Azt hiszem, te még nem mondtad. – huncut mosolya még szebbé tette.
– Jól van, akkor tépek egy sorszámot…
– Édes vagy! – mondta Timi miközben odalépett hozzám. – Köszönöm!
Kaptam egy szájrapuszit, és mint villámcsapás eszembe jutott, hogy nem mondtam meg otthon, hogy hova megyek. Odaszaladtam most a nadrágomhoz és megkerestem a telefonom. 1 óra volt már, de nem keresett még senki. Kicsit megnyugtatott, hogy nem izgulja halálra magát miattam senki. Felhívtam apámat, de még ki volt kapcsolva. Mi meg elhatároztuk, hogy fürdünk egyet a Balcsiban, ha már itt vagyunk. Felöltöztünk, és elindultunk. Amint kiléptünk az ajtón, láttuk, hogy Kacey is épp most jött ki a szomszéd szobából.
– Hi there! Well, how was it? – kérdezte mosolyogva. Timi rám nézett majd mosolyogva visszafordult Kacey felé és két feltartott hüvelykujját mutatva válaszolt:
– Two thumbs waaay up!
– It sure sounded so! – mondta Kacey elpirulva, majd mindannyian mosolyogva elindultunk a szabadstrandhoz.
A nap hátralévő részét, mint két jó barát töltöttük együtt. Fürödtünk a Balatonban, ettünk a maradék kajából, pingpongoztunk és fagyievő versenyt tartottunk a régi idők emlékére. Este aztán hazament a teljes társaság, csak a családom maradt, hogy eltüntesse a romokat. Nem mondhatom, hogy érzékeny búcsút vettünk egymástól Timivel, de azért rossz volt, hogy elmegy. Megöleltük egymást és egy nagy sóhajjal elengedtem. Így utólag, azt hiszem, beleszerettem, de tudom, hogy soha többet nem leszünk így együtt. Ő visszament a barátjához, talán már el is jegyezték egymást. Időnként azon kapom magam, hogy nyugtatom magam: Én úgyis a monogámabb típusú lányokat szeretem. Végül is azóta volt már barátnőm, akivel teljesen jó is volt minden, csak most hiányzik Timi újra. Remélem most kiírtam magamból. Talán most újra jobb lesz…

Rátolattam a seggemel a farkára

Úr Isten, milyen mimóza ez a srác! Már vagy két órája dumál, én meg nem is tudom követni! Pedig már akkor eldöntöttem, hogy le akarok feküdni vele, amikor meghívott egy sörre a sátorban! – gondolom, miközben az utolsó cigimre gyújtok rá. Ő csak beszél, beszél, én meg kihasználva az időt, jól megnézem: magas, szálkás. Nem egy Adonisz, de nekem tetszik, van benne valami… Jé, milyen szép keze van! Hosszú, de nem túl vékony ujjai, ápolt körmök. Oda vagyok a férfikezekért. A hangja is kellemes: csak beszélhetne már valami másról, mondjuk rólunk… Elfekszem a stégen, élvezem, ahogy a meleg fa hozzáér csupasz vállamhoz. Ő oldalra fordul… épp valami Laciról, vagy Sanyiról, vagy kiről beszél.
– Jól van, cicám, majd mesélhetsz róluk, ha már végre felszedtél! „Hoppá, hoppá. Ez egy kicsit valóságosnak hatott. Jesszus, ezt kimondtam, nem csak gondoltam! Ajjaj, de furcsán néz rám! Jaj, Zora, miért kell neked mindig többet inni a kelleténél. Na, ebből most hogy magyarázod ki magad?”
– Ö…öööö…bocs, folytasd csak!
– Mit is mondtál? „Ha már végre felszedtél”?
– Ö…ööö…
– Na jó, azt hiszem, igazad van. Félénk vagyok, ugye? „Nem baj, én szeretem a félénk fiúkat!” – gondolom, ügyelve arra, hogy most már véletlenül se mondjak ki semmit, és közelebb csúszok hozzá, megérintem az arcát, és megcsókolom.
Puha az ajka. Visszacsókol. Hanyatt dönt a mólón nagyon finoman, és óvatosan harapdálja az ajkaimat. „Félénk…de milyen jó az illata!” Becsúsztatom a kezem a pólója alá, érzem a meleg bőr követelőzését! „Nem mer kezdeményezni…” Felhúzom a hátán a pólót, csak addig hagyja abba a csókolást, amíg kibújik a felsőből. „Még mindig semmi… Simogass már!” Kiveszem a derekam alól a kezét, és a mellemre rakom. Finoman masszírozni kezdi, majd otthagyva benyúl a szoknyám alá, keze a szeméremajkakat keresi, felsóhajtok…
– Hé, Gábor, itt vagy? – hangzik a közelből. „Hát így hívnak…” Felkapja a pólóját.
– Bocs. – súgja, és puszit nyom a számra. – Ígérem, bepótoljuk. Mondjuk holnap este? … Ö… Zora, hadd mutassam be Laci barátomat, tudod, alig vártad, hogy megismerhessd!- nevet és rám kacsint.
Szinte hallani, ahogy száll a füst, olyan csönd van a kollégiumban. Halkan visszamegyek a szobába, nehogy felkeltsem a szobatársaimat. Belépek az email-be, újra, meg újra átolvasom azokat a leveleket, amelyeket a három év során küldött. Milyen szerelmes volt… Három év! Hosszú idő… milyen rövid egy élethez képest!
– Mit gondolsz, tetszettem anyukádnak? – kérdezi, és olyan otthonosan dobja le a farmerját a szobám padlójára, mintha mindig itt élt volna. Bennem legalább is…
– Te vagy minden anya álma…- bújok hozzá. Érzi rajtam, hogy kívánom, de játszik velem, apáskodik, simogatja a hajamat, de semmi mást. „Nem bírom, ha elutasítnak! Hát, Zora, úgy látszik, megint te kezdeményezel!” Simogatom a combját, észrevétlenül egyre feljebb csúsztatom a kezem. Már ujjaimmal a boxer szélét súrolom, ő még mindig a fürtjeimet igazgatja. Már kezd idegesíteni! „Nem vagyok már kislány, ne babusgass!” Felpattanok az öléből, elé térdelek és úgy igazán kurvásan kihámozom a farkát az alsónadrágból, és hevesen szopni kezdem. Ahogy a számhoz érintem, ő felnyög. Én szívom, szorítom, nyalom, ahol érem, finoman harapdálom, ő közben túrja a hajamat, és folyamatosan sóhajtozik.
– Elég, elég, mindjárt elmegyek! – tol le magáról. Leveszi rólam a ruhát, közben végig a melleimet simogatja, vagy a csiklómat izgatja. Lefektet az ágyra, és mint Cassanova, búgja:
– Tedd szét nekem a lábad, Zora!
Szó nélkül engedelmeskedem, akarom, hogy nyaljon, hogy érezzem, ahogy a szeméremajkaimmal csókolózik! Istenem, mennyire jól tudja csinálni! Kicsit felemelkedem, hogy nézhessem őt! Tudja már, mire vagyok kíváncsi, ezért széthúzza a nagy szeméremajkakat az ujjával, én kicsit megemelem a csípőm, így látom, ahogy a nyelve a csiklómon szánkázik! Úgy bizsergek, érzem, ahogy a hüvelyem nedvesedik…
– Gyere, tedd be! – nyögöm. Fölém hajol, én kezemmel a péniszét a vaginámhoz irányítom. Bár már nagyon nedves vagyok, nem akar gyorsan belém hatolni, csak szép finoman csusszan a barlangba, hogy így az első egyesülés minden pillanatát kiélvezhessük. Érzem, ahogy eltölt, ahogy tágít. A finom ringatózás egyre vadabb tánccá lesz, és én élvezem, ahogy lüktet, dagad bennem az a férfi, akit szeretek. Már nem érdekel minket, hogy nyikorog az ágy, és hogy a családom nem tud aludni a nyögésektől, mi csak egymással vagyunk elfoglalva. Érzem, hogy közel vagyok a beteljesüléshez, de nem akarom nélküle… látja a kérdést a szememben, lelassít, olyan finoman mozog, hogy a feltörő orgazmusomat évekre nyújtja. Tüzel a teste…
Élvezem, ahogy a forró víz égeti a bőrömet. A csöndben vízesésnek hat a zuhany zaja, valahogy idegesít, de valahogy meg is nyugtat. A sugár alá hajtom a fejem, nem tudom, hogy a könnyeim csorognak az arcomon, vagy a víz. Miért hiszem azt, hogy ha erősebben sikálom magam, akkor majd ki tudom őt mosni magamból? A neonfény csak halványan világítja be a fürdőt, és nekem Pilinszky Négysorosa jut eszembe: „Égve hagytad a folyosón a villanyt”…„You can leave your heath on…” – tetszik neki, ahogy táncolok. Én kicsit hülyén érzem magam… táncolni majdnem meztelenül, úgy viselkedni, mint egy kurva. Aztán élvezni kezdem a helyzetet, ringatom a csípőmet, lefekszem a földre, csábosan lehúzom a bugyimat, felé hajítom és szétteszem a lábam. Ő kezében morzsolgatva szagolgatja az alsóneműmet, látom, hogy kezd begerjedni. Játszok hát tovább, beleülök az ölébe, melleimmel simogatom az arcát, de nem engedem, hogy megérintsen. Nagyon felizgat, hogy ő ruhában van, míg én teljesen meztelenül. Mikor már majd’ kiszakad a nadrágja, kigombolom és kiszabadítom a farkát. Csak nagyon finoman érintem meg, csak az ujjbegyemmel simítom a heréit, de tudom, hogy mindjárt szétrobban a vágytól. Ekkor hirtelen feláll, ölébe vesz és nekidönt a papírvékony falnak.
Minden gyengédség nélkül belém hatol, lök a falnak, úgyhogy ha lenne időm gondolkodni, eszembe jutna attól félni, hogy a szomszéd szobában fogunk kikötni. De nincs időm ilyesmin tépelődni, mert megint elvette az eszemet az élvezet, csak sóhajtok, nyögök, sikoltok felváltva.
– Megőrülök érted! – lihegi a fülembe, és én elélvezek a hangjától. Az egész nem tart talán két percig, de mégis, utána úgy csúszunk le a földre, mintha napok óta csak szeretkeznénk. Forgolódok, nem bírok elaludni. Csak az arcát látom magam előtt, úgy, ahogy utoljára láttam. A fejemre húzom a takarót, tökéletesen egyedül akarok lenni, túl akarok lenni ezen az egészen, újra akarom kezdeni az életem, eltemetni mindent, ami fáj. Fulladok.
– Nagyon csinos vagy ebben a ruhában! – szólal meg a hátam mögött. Leteszi a kezéből a sört, mögém áll és a szoknyám alá jutva észrevétlenül benyúl a bugyimba.
– Ne itt, mindenki előtt!
– Akkor gyere! – és behúz a szobába. „Kitt-katt” – szólal meg a zár, ahogy kétszer elfordítja benne a kulcsot. „Tipikus kollégiumi szoba” –fut át az agyamon, – „de szörnyű, mekkora kupi van!”
Ő leül az ágyára, én elé állok. Felemeli a szoknyámat, és finoman lehúzza rólam a bugyit. Ad egy csókot a szeméremdombomnak, majd megfordít és megkér, hogy hajoljak előre. A gátat kezdi izgatni a nyelvével.
– Hé, te mit akarsz? – kérdezem meglepődve.
– A popsidat. – mondja olyan gátlástalanul, hogy már ettől teljesen beindulok. „Végül is miért ne?” – jut eszembe, – „Ha rossz, úgy is abbahagyja!” Az orra elé tolom a hátsóm:
– Tessék, a tied, vedd el, ha kell! Mint egy őrült, veti rá magát a nyelvével a fenekemre, nem is tudom, mikor nyalja a gátat és a lyukat, és mikor harapdálja az izmokat. Én közben ujjaimmal simogatom a csiklómat, nagyokat nyögök. Mikor megelégelem a nyalogatását, szólok, hogy jöjjön közelebb.
-Térdelj le! – utasít, és én, mint egy kiskutya, engedelmeskedem. A kezem folyamatosan szánkázik a csiklómon, már ez is nagyon fölizgatja.
Lassan, óvatosan közelít a fenekemhez. Nem akarja bedugni a lyukba, fél, hogy fájdalmat okoz. Én azonban érzem, hogy a legkevésbé sem fájna, így „rátolatok” a farkára, lassan, de határozottan! Amikor mélyen bennem van, és feszít szét, felszisszenek. Ő megijed, azt gondolja talán, hogy nekem nem jó. Ki akarja venni.
– Állj, hagyd! Élvezem, ha fáj egy kicsit! – nyögdécselek, és lassan elkezdem ringatni a csípőmet. Ő is felbátorodik, ellentétesen kezdünk mozogni. Durva, ugyanakkor izgató érzés… a heréi néha a hüvelyemhez ütköznek… gyorsít… szétszakadok, teljesen kitölt… úristen, de jó… Úgy élvezek, mint még soha. Sokkal mélyebb ez az orgazmus, mint a többi, amit átéltem, sokkal keményebb, és a végén majdnem fáj. Sikítani szeretnék, de nem jön ki hang a torkomon. Érzem, ahogy a meleg sperma szétáramlik a beleim felé. Megáll, párat még lüktet bennem… majd megcsókolja a nyakamat:
– Istennő vagy.
Megfogadom ma este is -mint minden este azóta-, hogy holnaptól más lesz, holnap kitörlöm őt a sejtjeimből, elfelejtem, hogy valaha szerettem, és hogy ő mennyire tudott szeretni, elfelejtem a hangját, az illatát, és nem fogok senkit elküldeni a fenébe, ha próbálkozik nálam. Újra élni fogok! Csak… csak előbb kimegyek a temetőbe, hozzá…

Leszbikus testek

A testem izzik, Rád gondolok, de még nem vagy itt. Könnyeim verejtékemmel keverednek, s folynak, le a párnára. Kétségbeesetten vonaglok, kispárnával a lábam között. Nélküled nem megy, hol vagy már?! Nedves vagyok, olyannyira, hogy a bugyim már szinte átázott. Enyhíts! Már nem tudok magamról, ott pedig annyira sajog…Benyitsz az ajtón, igen, végre látom az arcod. Nem viselsz többet egy bugyinál és egy melltartónál. Fürödni voltál. Olyan volt ez, mintha elutaztál volna, még ennyi ideig is hiányzol. A szemed ijedt, de érted, hogy mi a bajom. Közeledsz, és elkapom a kezed. Megemelem a csípőm, és lüktető nőiességemre teszem. Még hideg. Abban a pillanatban elélvezek. Kéjsikolyom betölti a szobát, légzésem dupla gyors.
Mellkasom emelkedik, süllyed, emelkedik, süllyed… Arcodon vágyakozás tükröződik, én pedig mit sem törődve azzal, hogy most mentem el, ezt mondom: ’A Tiéd vagyok!’
Enyhén perverz mosollyal ülsz rá nyugtalan, forró testemre. Érzem, hogy Te is ugyanúgy kívánsz… vagy jobban. Kezem a fenekedről a derekadra siklik, aztán a hátadra. Ujjaim gyöngén próbálkoznak a melltartó csatjával. Mondd, miért is vetted föl? Sikerült. Olyan szépek a Te kerek, markolni való almácskáid… hogy kedvem lenne órákig gyönyörködni bennük.
Ahogy leveszem Rólad, a melleid megkeményednek, nincs olyan meleg…Ujjaim kalandoznak a felsőtesteden, majd belecsípek a melledbe, hogy lila folt marad az ujjam nyomán. Felszisszensz, a fájdalommal teli gyönyörtől. A Te kezeid markolgatják a melleim, ohh, nagyon érzed, hogy mi kell nekem. Hajolj lejjebb, kérem némán a szemeimmel. Hadd csókoljalak meg, kicsim. Incselkedve hajolsz egyre, egyre lejjebb, de még mindig nem érlek el. Tehetetlenül fonom a kezem a tarkódra, és úgy kényszerítem ajkaidat az enyémre. Lágy sóhajtás hagyja el mindkettőnket. De vadabb leszel. Méghozzá nem is kicsit. Beleharapsz a nyelvembe. Húzni kezdem, de tűhegyes fogaid nem engedik. Azt érem el vele, hogy sebet ejtesz benne. Szívni kezded az éltető, vörös nedvet. Élvezem, és közben két combomat dörzsölöm össze, mert már elviselhetetlenül fáj. Észreveszed, hisz’ mindezt alattad végzem. Neked is jólesik. Érzékien nyögsz, támasztod magad. Lemászol rólam, és a fejed a lábam közé fúrod. A bugyim már nincs rajtam, de észre sem vettem, hogy mikor, hová tűnt.
A nyelvedet érzem ott, és igen, vágyakozóan fogadod magadba a nedveimet. Érezlek magamban, és szinte szárnyalok a mindent elsöprő élvezettől. Harapdálni kezded az ágyékom, amitől jólesően nyöszörgök, de hirtelen éles fájdalom hasít belém. Valami meleg… Te kis állat, csak nem bírtad ki egy sebbel. Ha egyszer megkaparintalak, Te sem fogod, megígérem! Hajad cirógatja a combom, ne izgass fel ennyire! Mielőtt elmennék kihúzom magam alólad, és az ölembe húzlak. Fogaimat a nyakad érzékeny bőrébe mélyesztem, és hagyom folyni a véred. Ajkam a melledre tapad, apró puszikat lehelek minden egyes négyzetmilliméterére. Beleharapok a mellbimbódba, és rágcsálom.
Elfektetlek, és a hasad veszem célba. Belekarmolok, végignyalom a kis csíkokat…. Aztán ujjamat vezetem végig a testeden. Végcélja az édes, forró, nedves katlan. Idegesítelek, és nem mozgatom. Beleharapok a csípődbe, és akkor kezdem el mozgatni. Milyen szép a hangod… Kéjes, mámorító… Nem kell sok Neked sem és nekem sem. Mikor Te elélvezel, és az utolsó hangod is elhalt, én akkor, akkor leheltem ki a maradék életemet. Zihálva fekszem el, és hallgatok.

Szex a liftben

Egyre jobban szerette a munkahelyét. Huszonkét évesen bekerülni egy ekkora céghez nem kis dolog, még ha az ember csak egy nagyon apró csavar is a gépezetben. Mivel diplomája nem volt – a tanulás soha nem tartozott a kedvenc elfoglaltságai közé – reménye sem lehetett, hogy íróasztalt kapjon. Az igazat megvallva nem is igazán akart. Azzal, hogy munkaideje nagy részét a huszonkét emelet között ingázva töltötte leveleket, csomagokat kézbesítve az osztályok között, abszolút nem unatkozott. A legtöbb öltönyös levegőnek nézte, így ő nyugodtan nézelődhetett. Figyelte a menő jogászokat, ahogy a kisebb vagyont érő karórájukat villogtatták, és persze az elegáns hölgyeket. Nem tudott, csak hölgyekként gondolni rájuk. Szinte tökéletes frizura és smink, az elegáns szoknyán egy ránc sem töri meg az összhatást.
Számára ők istennők voltak. Mikor valamelyik hölgynek kézbesítenie kellett valamit, ha csak tudott, közel hajolt hozzá, és próbálta belélegezni a drága parfüm illatát. Ez annyira izgatta, hogy barátnőjének is vett egy számára még megfizethető illatmintát. A lány nagyon hálás volt érte, amit az utána lezavart kefélés során ki is mutatott. Bár be volt fújva az illattal, valahogy mégsem volt az igazi.
Fantáziáinak tárgya azonban legtöbbször saját osztályának főnöke volt. Negyvenkét embert irányított vasszigorral, a beosztottai rettegtek tőle, köztük ő is. Jégkirálynő volt a csúfneve, és a részükre valóban olyan megközelíthetetlen volt, mint amit a neve sugallt. Ha utasítást adott, azonnal ugrottak. Nem egy srác került már az utcára, mert a Jégkirálynő nem volt megelégedve a teljesítményével. Negyven év körüli lehetett, és ha az ember elképzelte a szorosan leszorított hajat kibontva, és a szinte egyenruhaként viselt blézer helyett rágondolt valamilyen nőiesebb ruhát, egész csinos lehetett volna. De a munkahelyen ez elképzelhetetlen volt. Minden beosztottját szigorúan magázta, és ha tehette, csak a művezetőkön keresztül értekezett a „tápláléklánc alján” levő kézbesítőkkel. Ő például még egyetlen szót sem váltott vele, pedig több mint három hónapja itt dolgozott.
Az ágyában fekve este többször elképzelte, hogy belép az irodájába, az ajtóra belülről ráfordítja a kulcsot, aztán mikor a főnökasszony csak a meglepődéstől tágra nyílt szemmel rámered, rádönti az asztalára, és a ruháját letépve iszonyatosan megkeféli. Ilyenkor általában kiverte a farkát, és hatalmasat élvezett. Néha zavarta is a gondolat, hogy sokkal jobban kielégül ilyenkor, mint amikor a barátnőjével szeretkezik. Bár később megbánta, de ezt elmondta a munkahelyi legjobb barátjának, Joe-nak.
– Talán perverz vagyok, vagy mi a franc van velem? A barátnőm igazán csinos kis csaj, én meg egy ilyen jégkirálynőre izgulok.
Joe egy pillanatig elgondolkodva nézett rá.
– Szerintem az elérhetetlen utáni vágy izgat, haver.
– Mi van? Verseket olvastál idefelé? De talán igazad van, egy ilyen nő még egy lakatlan szigeten kettesben se állna szóba a magunkfajtával.
– Ki tudja, annyira azért még te se vagy csúnya. Amíg a csajodat jól megkeféled, szerintem meg arról álmodozol, akiről akarsz. Addig nagy baj nem lehet veled.
Később egy darabig félt, hogy a poén kedvéért Joe kidumálja a Jégkirálynő utáni epekedését, de ő tartotta a száját. Tényleg jó haver volt.
Azon a napon is ugyanúgy ment minden, mint addig. Felvette a cuccot, aztán a kis tolókocsira fölpakolta, hogy lehetőleg az útvonalának megfelelő sorrendben tudjon kézbesíteni. A legfelső szinten kezdett, mert ott voltak a nagyon-nagy kutyák, az ő dolgaik a legsürgősebbek. No meg a legkevesebb cuccot is ide kellett kihoznia.
– Hogy lehet az, hogy minél nagyobb főnök valaki, annál kevesebbet kell dolgoznia?- Morfondírozott, miközben a liftre várt.
– Betolta a kocsit és megfordult, hogy a gombot lenyomva bezárja az ajtót, ám egy hang megállította.
– Várjon, tartsa az ajtót!
Gyorsan bedugta a kezét a már záródó ajtószárnyak közé, mire az újra kinyílt. Hirtelen úgy érezte, hogy megszédül, mert ő állt előtte, a jégkirálynő. Félrelépett, engedve, hogy belépjen.
– Miért nem a VIP liftet használja? – gondolta.
– Az elsőre, legyen szíves! – Szólította meg a nő.
Nem tudott megszólalni, úgy érezte gombóc van a torkában, így csak szó nélkül megnyomta a gombot.
– Maga Frank, ugye.
Úristen ez emlékszik a nevemre! – Igen asszonyom.
– Mióta dolgozik nálunk?
– Több mint három hónapja.
– Rendben. Most hova indul?
– A tizennyolcadikra, viszem a postát…
– Lejön velem az elsőre, egy sürgős anyagot vissza fog ide hozni.
Csak zavartan bólintani tudott, annak is örült, hogy egyáltalán meg tudott eddig is szólalni. A lift lassan ereszkedett lefelé. Óvatosan, a szeme sarkából ránézett a Jégkirálynőre. Most is tökéletes, a diszkrét smink szinte észre sem vehető. Innen közelről talán az orra egy picit nagy, de valahogy ettől még csinosabbnak tűnt.
Éppen azon gondolkodott, hogy minden bátorságát összeszedve valamilyen közhellyel megszólítja, amikor a lift egy nagyot rándulva megállt. Zavartan nézett az ajtóra, de az nem nyílt ki, és nem is ilyen durván szokott megállni az emeleteknél. A vezérlőpanelhez fordult, és megnyomta rajta a kilencedik emelet gombját, mert az következett, de nem történt semmi. Az ajtónyitó gombbal ugyanígy járt. Végig nyomogatta az összes gombot, de semmi reakciót nem ért el. A lift meg se mozdult.
Ránézett a főnökasszonyra.
– Jeleznünk kellene a kezelőnek. Biztos valami kisebb hiba.
– Hát akkor tegye! – Mintha ingerültség bujkált volna a hangjában.
Frank megnyomta a rádió jelzőgombját. Tudta, hogy a diszpécserszobában egy piros lámpa azonnal villogni kezd, és erős sípoló hang jelzi a kezelőnek, hogy baj van. Mikor fölvették, ezt a helyiséget is megmutatták neki. Azóta eléggé összehaverkodott a diszpécserekkel, néha be szokott hozzájuk ülni beszélgetni. Tudta, hogy ilyen esetben az ügyeletesnek azonnal válaszolnia kell a hívásra. De most nem ez történt. A hangszóró néma maradt. Őszintén szólva már a lift megállását is észre kellett volna venniük, de az, hogy a vészhívásra nincs válasz, szinte elképzelhetetlen volt.
Tanácstalanul nézett a főnökasszonyra:
– Nem értem. Már válaszolniuk kellett volna…
– Hát próbálja újra!
– Hiába nyomogatta azonban bármelyik gombot, sem a lift nem mozdult meg, sem a segítség nem jelentkezett.
– Csináljon már valami! – A jégkirálynő hangja egyre ingerültebben csengett.
– Próbálok, asszonyom.
Tudta jól, hogy nincs semmi értelme, de újra elkezdte nyomkodni a gombokat. Hirtelen zajt hallott. Hátranézett, és látta, hogy a Jégkirálynő tágra nyílt szemmel, zihálva szedi a levegőt. Láthatóan teljesen meg volt rémülve.
– Jól van, asszonyom?
– Klausztrofóbiám van. Amikor megyek a liften, azt még kibírom, de ez sok. Ezért is kértem, hogy jöjjön velem.
Frank hitetlenkedve nézett. A Jégkirálynő is ember! Hús és vér, mint bárki más.
– Segíthetek valamiben?
– Jöjjön ide mellém! Megfogná a kezem?
Frank, mintha egy álomvilágba került volna. Odalépett a főnökasszony mellé, és óvatosan megfogta a kezét. Olyan finom volt a bőre, mint a legfinomabb selyem. A Jégkirálynő meglepetésére erősen megszorította.
– Tudja, szándékosan kerülöm az ilyen helyeket, de itt kénytelen vagyok liftezni. Sajnos, ha nem kapunk segítséget, ez egyre rosszabb lesz.
Frank nem tudta mit tegyen, de úgy érezte, mindent meg kell tennie ezért a nőért, akibe most még jobban beleszeretett, mint negyed órája.
– Talán, ha beszélgetnénk, elvonnánk a figyelmét a helyzetről.
– A jégkirálynő ránézett. Gyönyörű zöld szeme volt, és ilyen közelről még szebbnek látszott.
– Rendben van. Beszéljünk magáról. Jól érzi magát nálunk?
– Igen, nagyon. Érdekes munka, nem lehet unatkozni.
– Na ne mondja! – A nőnek remegett a hangja – Érdekes, hogy olyan csomagokat hurcol, amikről azt se tudja, hogy mi van benne?
– Igen. Érdekes emberek, kollégák. Jobb, mintha egy gyorsbüfében hot-dogot árulnék.
– Nos, attól bizonyára.
A jégkirálynő szeme úgy járt jobbra-balra, mint egy űzött vadé. Láthatóan egyre közelebb sodródott az összeomlás felé.
– Nem baj, ha leülünk? Jöjjön, üljön ide mellém.
A következő pillanatban már a lift sarkában kucorogtak egymás mellett, a szűk helyen egymáshoz szorulva. A Jégkirálynő még mindig görcsösen szorongatta a kezét.
– Mesélj magadról! Van barátnőd? – Frank rádöbbent, hogy tegezik.
– Igen, van.
– Hogy hívják? Csinos? Mesélj róla! Ne kelljen minden szót kiszedni belőled.
– Carlának hívják, és elég csinos.
– Gyakran találkoztok?
– Nem annyira. Egy héten kétszer, háromszor.
– És jól megvagytok?
– Jól, kedves lány.
– Ha vele lennél ilyen helyzetben, mit tennél?
Frank nyelt egy nagyot – Átölelném, és próbálnám megnyugtatni.
– Megtennéd velem is? Gondold azt, hogy ő van itt… Légy szíves!
Frank teljesen zavarban volt, de az asszony szemében annyi könyörgés volt, hogy megtette. Félénken átkarolta a vállát, ám a nő teljesen hozzábújt.
– Így jobb egy kicsit. Mit tennél még Carlával?- Frank már teljesen meg volt zavarodva- Simogatnád?
– Igen, azt hiszem.
– Tedd meg!
Frank lassan simogatni kezdte a nő hátát, és miközben elképzelte a helyzete lehetetlen voltát, majdnem felnevetett. A Jégkirálynővel ül a földön, és ő csitítgatja!
A nő egy gyors mozdulattal felé fordult.
– Meg is csókolnád? Sokat szoktatok csókolózni?
Mire válaszolhatott volna, az asszony hirtelen szájon csókolta. Nem csak puszit adott, hanem rátapadta az ajkára, szívta, szinte harapta. Frank egy pillanatra a meglepetéstől megmerevedett, de aztán viszonozta a csókot.
– Segíts nekem! Vondd el a figyelmemet! – nyöszörgött a nő.
Frank ekkor már teljesen beindult. Álmai valóra válhatnak, és nem fogja kihagyni a lehetőséget. Belecsókolt a nő nyakába, miközben alányúlt az elegáns lapszoknya alá. Megmarkolta a combját, és felnyúlt egészen a bugyiig. Az asszony izmai feszesek voltak, bőre selymes, mint egy tinié. Tudta, hogy rendszeresen megfordul a cég konditermében.
Miközben simogatta, a nő elégedetten felnyögött. Átadta magát a kényeztetésnek, miközben Frank ügyetlenül próbálta a blézert kigombolni.
– Várj, segítek.
Mikor láthatóvá vált a fekete színű csipkés melltartó, a fiú egy pillanatra meredten bámulta, majd egy-egy kezébe fogta a mellek félgömbjeit. Jóval nagyobbak voltak, mint a barátnőjéé. Szájába vette az egyiket, és elkezdte szívni, szopogatni. Érezte, ahogy a mellbimbó megkeményedik a nyelve alatt. Lehúzta a blézert a nőről és ledobta a padlóra. A szoknya gombjaival megint elkezdett ügyetlenkedni, mire a nő ingerülten félrelökte a kezét. Egy pillanat múlva egy szál bugyiban állta előtte álmai asszonya.
– No, mire vársz! Vetkőzz te is! – Szólt rá az asszony, de már ő rángatta le róla a pólót, és kapcsolta ki a nadrágszíját. Frank nem tudott tovább várni. Nem érdekelte semmi, egyetlen mozdulattal elszakította a bugyit, és nekiszorította a nőt a lift falának. Durván beléhatolt, de a nő már annyira be volt nedvesedve, hogy azonnal teljes hosszában belecsusszant. Néhányszor lassan mozogva élvezte a nő ölének melegségét, majd teljes erőből elkezdte kefélni. Érezte, hogy ebben a tempóban nem bírja sokáig, és gyorsan el fog élvezni, de nem érdekelte. Az asszony azonban visszafogta mozgását. Két kezével belemarkolt Frank fenekébe, és kényszerítette, hogy lassabban, egyben mélyebb lökésekkel mozogjon. Ő is elkezdte csípőjét körkörösen mozgatni, amivel szinte megőrjítette Franket. A fiú belecsókolt a nő nyakába, magába szívta a semmivel össze nem téveszthető parfüm illatát, de mozgását egy pillanatra se állította le. Érezte, hogy újra közeledik az orgazmusa, de az asszony újra csak megérezte ezt, és elhózódott tőle.
– Várj! – Megfordult, és fenekét kitolva felkínálta magát a fiúnak.
Ő nem várt egy pillanatot se, gondolkodás nélkül bedugta farkát, és őrülten kefélni kezdte. Így még jobban tetszett neki a dolog, hogy mozgása közben látta a gyönyörű fenekek félgömbjét, és a szerszámát, ahogy ki-be mozog. De az asszony újra csak leállította. Megfordult és két kézzel, szinte durván nekilökte a falnak, majd leguggolt. Frank felszisszent, amikor a szájába vette. Szinte tövig bekapta, és szívni kezdte, miközben lassan mozogni kezdett. Láthatóan ő is élvezte a dolgot, és egyre gyorsítani kezdett. Egyik kezével megragadta a szerszám tövét, míg a másik kezével belemarkolt a fiú fenekébe. Az nem bírta tovább, és hangos hörgés közepette elvélvezett. El akart fordulni az asszonytól, de az nem engedte. Továbbra is a szájában tartotta, és mozgását lassítva kiszívta az összes nedűt, egy cseppet sem engedett ki.
Frank egy darabig mozdulatlanul állt. Az élvezettől szinte minden erő elhagyta. Lenézett az asszonyra. Az szintén pihegett, még mindig leguggolva, belekapaszkodva a fiúba. Franket végtelen gyengédség fogta el. Itt az asszony, aki valóra váltotta legtitkosabb álmát. Megfogta a vállát, és felsegítette. Meg akarta csókolni, de meglepetésére a nő eltolta magától.
– Engedj!
– Mikor belenézett a szemébe, megrökönyödésére olyan hidegséget, szinte gyűlöletet látott, hogy hátrahőkölt.
– Mi a baj?
– Ne merj még egyszer hozzám érni! – Nem akart hinni a fülének. Most a főnökasszonya tényleg úgy nézett ki, mint egy jégkirálynő.
– De miért? Mi…
– Csendet! – Szakította félbe. – Figyelj rám! Szedd rendbe magad! – Ő is elkezdett felöltözni, és a ruházatát igazgatni.
– Ez a kis kaland köztünk marad! Ha bárkinek elmondod, vagy csak megemlíted, azt is megbánod, hogy megszülettél. Repülsz innen, és örülj, ha valami szeméttelepen szartúrónak el fogsz tudni helyezkedni.
Elkészült az öltözéssel. Egy kis tükröt varázsolt elő a blézer zsebéből, és szakértő mozdulatokkal megigazította frizuráját. Frank, miközben nézte, azt se tudta hol van. Mennyből a pokolba, gondolta.
Ebben a pillanatban szinte varázsütésre a lift elindult. Pár pillanat múlva megállt, és Frank csak nézte a jégkirálynő hátát, ahogy kilép a folyosóra. Kábán kilépett utána, a postát majdnem ott felejtette. Ahogy a közös irodahelyiségükbe lépett, beleütközött Joe-ba. Az észrevette, hogy valami nincs rendben.
– Jól vagy?
– Jól, csak… – Majdnem elkezdett beszélni, de aztán meggondolta magát. – Semmi. Majd meló után beszélünk.
Barátja egy pillanatig mereven nézte, majd megvonta a vállát.
– O. K.
A hátralévő időben végig a fejét törte, de nem jutott semmire. A történtek annyira hihetetlenek voltak, hogy ha más mesélte volna, biztos, hogy nem hisz neki. Munkaidő végén azonban, mikor meglátta Joe-t, döntésre jutott.
– Üljünk be valahova.
Barátja nem ellenkezett, így néhány perc múlva egy kis boxban ültek a szemközti kávézóban.
– Nem fogod elhinni, hogy mi történt velem! – Nehézkesen kezdett beszélni, de aztán belelendült, és ömlöttek belőle a szavak.
Barátja szótlanul hallgatta. Láthatóan egyre komorabb lett. Mikor végzett, egy darabig szótlanul bámult, majd közelebb hajolt, mintha félne attól, hogy meghallja valaki.
– Jól tetted, hogy nem beszéltél benn a cégnél. Elmondok neked egy történetet. Egy vidéki kisrác bekerült egy menő nagyvállalthoz. A legalján kezdte a munkát, a postázóban. Úgy gondolta, később felküzdi magát a jól fizető, puccos helyekre. Szorgalmas volt, csinálta a dolgát. A főnöke egy csinos, negyvenes hölgy volt. Egy napon a főnökével együtt mentek a lifttel, amikor az elromlott. A nő elkezdett hisztizni, majd a srác nyakába vetette megát, végül keféltek egy hatalmasat.
– Most miért mondod el a történetemet?
– Mindjárt megtudod. Szóval a légyott után a nő közölte vele, hogy ki lesz herélve, ha eljár a szája. A srác nem vette komolyan. Szépen kidumálta a többi srácnak az ügyet, kidomborítva, hogy ő mekkora spiller. Másnap hívatták a főnökségre, és úgy repült a cégtől, hogy alig volt ideje összepakolni. Fenyegetőzött a bírósággal, meg ügyvédekkel, de nem érdekelt senkit. A legszebb az egészben, hogy érdekes módon két nap múlva kirabolták az utcán. Úgy megverték, hogy azóta is tolószékben van. Érdekes módon ezután már nem akart bíróságra menni.
– Azt mondod, hogy ez már megtörtént valakivel?
Suttogva nehéz kiabálni, de Joe-nak valahogy sikerült – Valakivel? Ha gondolod, megadom a srác címét.
– Akkor a jégkirálynő mással is…
– Mással?! Majdnem minden sráccal, aki kinéz valahogy.
Frank döbbenten nézett: – Veled is?
Joe csak bólintott.
– Én tartottam a számat, és azóta is békében megvagyok. Ha csendes, jó életet akarsz, neked is ezt javaslom.
Frank elgondolkodott. – Azt hiszem igazad van. Tartom a szám.
– Jól teszed. Gondolj úgy rá, mint egy szép emlékre – nevetni kezdett. – Egyébként jó volt?
– Kibaszottul.
Ezen egy jót röhögtek, ittak még egy-egy konyakot, majd hazamentek.
Másnap minden ugyanúgy kezdődött, mint ahogy szokott. Felvette a cuccot és elkezdte az emeletek közötti vándorlását. Olyan tíz óra magasságában szóltak neki, hogy menjen be az irodába. Semmi rosszra nem gondolt, gyorsan visszament az osztályra. Kopogott az ajtón, és meglepetésére a személyzeti főnököt találta bent.
– Jöjjön be, fiatalember!
Ekkor már rosszat sejtett, és a gyomra elkezdett liftezni.
– Hívattak, uram.
– Igen, én voltam. Sajnálattal közlöm, hogy azonnali hatállyal fel kell bontanunk az önnel kötött munkaszerződésünket.
– De miért? Mit rontottam el?
– Nem tartozunk magyarázattal, és ez a munkaszerződésében is szerepel. Bármikor indoklás nélkül el lehet küldeni.
– De én nem beszéltem sen… – hirtelen eszébe jutott Joe által említett srác, és elharapta a mondatot. Jobb csendben lenni, ezt már tapasztalta az életben nem egyszer. Kábán elhagyta az irodát.
Szó nélkül ment a szekrényéhez, és elkezdett pakolni. Hirtelen Joe-t vette észre, ő is a szekrényéhez tartott.
– A francba, valaki lehallgatott minket? Téged is kirúgtak? De hát nem beszéltem volna…
Joe zavarban volt.
– Nem, engem áthelyezek.
– Hova?
– A kommunikációra, ügyintézőnek.
Frank döbbenten állt.
– Előléptettek? De miért?
– Másként esélyem se lett volna, ne haragudj. Két éve rohadok a postázóban. Ha most nem tudok kitörni, végem van.
– Te beköptél?!
Joe nem mert a szemébe nézni, és ez mindent elmondott.
– És így talán még egyszer eljön velem. Volt már rá példa…
Frank gondolkozott, hogy megüsse-e, de végül nem tette. Semmi haszna nem lenne belőle azon kívül, hogy még rosszabbul járna. Szó nélkül felkapta a motyóját, és kiment a szobából.
Hívta a liftet, és beszállt. Nekidőlt a falnak. Teljesen üres volt az agya. Még az sem jutott az eszébe, hogy mihez kezd most.
Egy emelettel lejjebb megállították a liftet. Nyílt az ajtó. Frank megrökönyödve látta, hogy a jégkirálynő lép be a liftbe. Láthatóan annyira el volt gondolkodva, hogy észre sem vette, hogy kihez szállt be. Akkor nézett fel, amikor már bezáródott az ajtó. Tekintete találkozott Frankéval, és hirtelen meglepődött. Zavartan lesütötte a szemét, és elfordult a fiútól. Frank hirtelen nem tudta mit csináljon, annyira váratlan volt a helyzet. Már emelte a kezét, hogy megveregesse a nő vállát, de aztán mégse tette.
A pillanat elszállt, a liftajtó kinyílt. Ki kellett szállnia. Miközben kilépett az ajtón, testével hozzádörgölőzött a jégkirálynőhöz. Odahajolt hozzá:
– Legközelebb dugasd magad seggbe, az illik hozzád!
Elment mellette, és elindult a kijárat felé. Miközben elhagyta az épületet, rámosolygott a biztonsági őrökre, akik mereven bámulták. Bár nem tudta mit hoz a jövő, de eldöntötte, hogy innen is csak a szépre fog emlékezni. Miközben beleveszett a forgalomba, még mindig mosolygott.

A tanárnő nyeli a spermámat

Májusi nap volt mikor Viktor történetünk hőse a csónakázó tó körül sétálgatott, míg az osztálytársai az órán ültek, és szorgalmasan jegyzeteltek. Viktor nem akart erre a két órára bemenni mert nem szerette a tanárnőt, aki a tantárgyat tanította, na meg a tantárgyat sem, és nem volt jelenléti ív sem a tanárnőnél, így ráadásul meg is tehette. Kisétált a szigetre a tó közepén és csendben elkezdett írogatni a naplójába. Megfigyelte, ha csendben van az emberek sokszor észre sem veszik, hogy ott van. Most is így volt ez.
Két 45 év körüli nő sétált arra kis batyuval a hátukon le telepedtek a fal tövében és elkezdtek neki vetkőzni a napozáshoz. Viktor kicsit hátrébb egy padon ült és figyelte a két csinos hölgyet ahogy azok levetkőztek és felvették a fürdőruhájukat. Egészen belefeledkezett ebbe mikor megszólalt a telefonja emlékeztetője hogy idő van és vissza kell érnie a suliba. Nem szeretett sietni ezért bőven hagyott magának időt hogy kényelmesen visszatudjon érni az iskolába ami 10 percre volt onnan. Épp ezért úgy gondolta marad még és elnézegeti a két hölgyet akik már épp a bikini felsőjüket akarták levenni mikor az egyikük észre vette és ott találta magát Viktor szemei közt. Finoman szólt a barátnőjének aki megszakította a mozdulatot magán hagyva a bikini felsőt. Viktor várt még egy kicsit majd belátva hogy itt már nem történik semmi jó elindult a suliba. 2 perce maradt az óra kezdéséig mikor belépve azt látta hogy rajta kívül csak egy lány maradt a terembe Ő is sietve készülődik el menni.
– Többiek hova lettek?
– Elmentek mert ez az utolsó nap és holnap már nem kell jönnünk és nem érnék el a vonataikat.
– Ez oké de nem mindenki vonatos.
– A többiek meg leléptek nem akartak maradni a tanárnő óráján és Én sem.
Azzal a vállára vette a táskáját és villámgyorsan kihúzott a teremből. Viktor úgy döntött Ő is követi a példát és már éppen készen volt mikor belépett Katalin tanárnő a terembe. A tanárnő gyönyörű volt, karcsú, alakja mint a homokóráé, amit csak kiemeltek tökéletesen kerek feszes mellei.
Viktor tudta innen nincs menekvés. A mókás bár ezt ő nem tudta hogy osztálytársaiban éppen Ő indította el a gondolatot hogy el is lehet menni és utolsó tanítási nap végén a hónapban miért is ne. Viktor levelezőn tanult. A tanárnő kicsit meglepődött a létszámon pláne mert eddig se voltak túl sokan az óráján csak a stréberek de már őket is megfertőzték a többiek. :) Bár azon meglepődött hogy éppen Viktort találja a teremben mint egyedüli diákot. Itt egy pillanatra nézzük meg hogy miért is lepődött ezen a tanárnő. Viktor általában kihagyta ezeket az órákat és csak néha járt be. Egyszer egy félévben egy alkalomra ami 4 *45 percet jelentet csak ,hogy lássa a tanárnő hogy Őt is érdekli. Viktor szerencsés volt. Már amit tudott magáról, okos, kedves, udvarias Jóképű és férfias. Nem sportolt, de az alakja jó volt hála nagyapjával és testvérével való favágásoknak. Széles vállai és izmos karjai voltak. Jól öltözködött. Amit viszont Viktor nem tudott az az volt hogy a Katalin tanárnőnek már az első évtől fogva nagyon tetszett. Viktor ha tehette bókolt a tanárnőnek és mosolygott rá és igyekezett minden tiszteletet megadni ami egy ilyen csinos szexi fiatal okos Nőnek jár. Fontos hogy nőnek. Bár ezt Ő nem tudta csak Ő kezelte úgy tanárnőjét mint egy nőt a többi diák csak az életét megkeserítő tanárnőt látta míg Viktor az igazi nőt. Tanárnő ezért enyhén osztályozta szóbeliken és nem volt túl szigorú hozzá és persze a többiekhez sem. Csak a tanárnő tudta az igazat. Hát ennyit hősünk szerencséjéről.
– Jó napot tanárnő!
– Többiek?
– Az egyik felének indult a vonata a másik fele pedig kivitte őket az állomásra, hogy le ne késsék.
A tanárnő elmosolyodott tetszett neki a felelet és tudta hogy általában nem követte nagy érdeklődés az óráit.
– És Te hogy hogy itt maradtál? Elvesztettél egy fogadást?
– Nem Én csak kíváncsi voltam az órára – mondta Viktor.
– Te kis pimasz Az igazat mond – mondta a tanárnő szigorúan, amitől Viktor kicsit meg is ijedt és kimondta az igazat.
– Későn értem vissza a tóról – mondta Viktor
– Na azért – felelte a tanárnő kicsit megenyhülten.- És mivel ilyen kíváncsi vagy hát megtartom neked az első két órát. – mondta egy kis gúnnyal a hangjában. Azzal belekezdtek az anyagba. Viktor kitartóan hallgatta amit a tanárnője beszélt aztán egyszer csak elkezdtek a gondolatai elkalandozni. Bele merült a fantáziájába. Már éppen a bugyit vette le a tanárnőről mikor hirtelen egy könyv csattant az asztalán. Felriasztva ezzel a szép álmából hősünket.
– Figyelsz Te rám egyáltalán? – Kérdezte tőle a tanárnő kicsit mérgesen.
– Bocsánat elkalandoztam – mondta kicsit dadogva Viktor az ijedtségtől.
– Azt látom – mondta a tanárnő egy kicsit mosolyogva de szigorúan. – Na jó, ha most elmondod nekem hogy merre jártál éppen, akkor talán nem kapsz tőlem egy elégtelent erre az órára. – hangja már nem csak szigorú de rideg is volt. Viktor gondolkozott és megpróbált valami hihetőt kitalálni.
– A tóparton gondolkodtam. – Mondta ki végül.
– Azt kétlem mert még nem láttam fiút akiből egy kis víz és zöld fű ilyet hozna ki. – azzal Viktor nadrágja felé mutatott. Hősünk ekkor vette észre fantáziájának eredményét. Nadrágja elöl félre érthetetlenül dudorodott. Tudni kell hogy nyitott padok voltak így a tanárnő könnyen kiszúrhatta Viktor erekcióját ami még csak kezdetleges volt de azért látszott a szűk farmerban.
– Szóval akkor? – mondta kérdőn a tanárnő hősünk előtt állva. Viktor gondolkozott majd hirtelen kimondta azt amit talán diák még soha.
– A tanárnővel szeretkeztem. – Nem akarta elhinni hogy ezt kimondta arca lángolt gondolatai pedig már az iskola váltáson jártak. A tanárnőt meglepte ez a mondat nem egészen erre számított, de ekkor bugyijában valami bizsergést érzett. Puncija máris hevesen bizseregni és követelőzni kezdett. A tanárnőben pillanatok alatt egy sor érzelem futott végig. Agya megálljt próbált parancsolni, de hamar legyőzték a vágyak. Ő is álmodozott néha kedvenc diákjával való szexről. Ha csak eszébe jutott punciját elöntötte a nedvesség és a forróság ilyenkor mindig magához nyúlt és a vége egy hatalmasat élvezett lett.
– Értem mondta kicsit kéjesen. hangjában már nyoma sem volt a szigornak. Felváltotta a kéjes vágy. Azzal odasétált az ajtóhoz és ráfordította a kulcsot. Viktornak akkor tűnt fel hogy a tanárnő a szokásosnál sokkal csinosabb. fekete kosztüm kabát alatta világoskék inget viselt amit hozzá való rövid szoknya és cipő egészített ki.
– Akkor most meséld el nekem részletesen hogy, hogyan is képzelted el.- Azzal felült Viktor előtti padra lábait keresztbe tette. Bízva benne hogy ezzel újra felcsigázza az azóta már lekonyult szerszámot. A hatás nem maradt el. Viktor nadrágja szép lassan nőni kezdett.
– Tanárnő a tanári asztalnál állt éppen Én pedig éppen a nyakát kezdtem el csókolgatni.- Ahogy Viktor mesélte a történetet a tanárnő egyre izgatottabb lett. Bugyija átnedvesedett és a levegőt is egyre mélyebben vette. Közben lassú mozdulatokkal lábat cserélt megvillantva hősünknek fehér bugyiját. Viktor szavai elakadtak megpillantva a csodás látványt. Farka már majdnem kiszakította a farmerját. A tanárnő elégedetten nyugtázta hogy a fiú minden mozdulatára reagál. Viktor zavarban volt egy kicsit de egyre jobban fel is izgult és egyre jobban kívánta a tanárnőjét. Hangja akadozott ahogy a történetet mesélte. Látta tanárnőjén hogy egyre jobban tetszik neki amit mesél és kezdett megnyugodni. Ekkor a tanárnő lassan felállt az asztalról és oda sétált hősünkhöz. Megfogta a kezét és lassan de határozottan kihúzta a padból
– Állj fel és gyere velem – utasította. Odasétáltak a tanári asztalhoz. A tanárnő megcsókolta, Viktor pedig szenvedélyesen visszacsókolt és átölelte és magához húzta a tanárnőt, aki ettől úgy érezte hogy már nem bírja tovább. Finoman ellökte magától a fiút neki a tanári asztalnak kigombolta a farmerját és az alsógatyájával együtt lehúzta róla. Majd lassan megmarkolta a már kemény szerszámot húzót rajta egy kettőt amitől az ha lehet még keményebb és nagyobb lett. Viktornak nem kellett szégyenkeznie farka az átlagostól egy kicsivel nagyobb volt arányos. Kellően hosszú és vastag. Pont ideális. A tanárnő aztán a szájába vette és elkezdte lassan szopni a 18centis farkat. Keze közben lassan utazott fel le a hímvesszőn. Nagyon jól csinálta Viktor minden egyes húzásnál úgy érezte hogy rögtön elélvez. A tanárnő érezte hogy Viktor már nem bírja sokáig de nem tudta abba hagyni annyira élvezte, akarta hogy a szájába élvezzen el ez a fiú. tele lövellve fehér gyönyörlével mire azóta vágyott hogy az első alkalommal meglátta a fiút az iskolában. Aztán Viktorból kitört a fehér lávahatalmas gyönyört okozva ezzel mindkettőjüknek . Hősünk számára egy pillanatra megszűnt a világ ahogy a tanárnő szívta és nyelte a gecijét. A tanárnő is elélvezett ahogy Viktor belé élvezett. Olyan régóta vágyott már rá és annyira akarta hogy mikor megérezte az első adagot a szájában hatalmas gyönyör öntötte le. Puncija tocsogott a nedvektől. Majd lassan megnyugodtak kezdtek visszatérni a földre. A tanárnő tisztára nyalogatta Viktor farkát majd felegyenesedett megcsókolta diákját és így szólt.
– Most te jössz! – Azzal helyet cseréltek. Most Viktor csókolta meg a tanárnőt aki az asztalnak dőlt. Viktor aztán a nyakát csókolta meg majd kigombolta a kosztümöt amit szinte rögtön levett a tanárnő. Viktor közben folyamatosan csókolgatta a tanárnő arcát és száját. Majd az ing következett és a melltartó. Fehér csipkés darab volt amiben csodaszépen foglaltak helyet a tanárnő csodaszép körte alakú közepes feszes mellei. Viktor simogatta őket így egy kicsit majd kicsatolta melltartót és úgy kezdte el simogatni a tanárnő csodaszép feszes melleit. Masszírozta és simogatta őket.
– Harapdáld! – Utasította kéjesen a tanárnő szorgos diákját. Viktor követte az utasítást és szopogatni és harapdálni kezdte a kemény bimbókat. A tanárnő felnyögött az élvezetöl. Viktor keze közben lassan lefelé siklott a tanárnő csodaszép feszes hasán egészen a szoknyáig. Ott rátért a fenekére és masszírozgatni kezdte. Aztán kigombolta a szoknyát és letolta a cipzárt. A tanárnő azonnal lelökte magáról a ruhadarabot ami szintén a földön végezte mint a több9 ruha. Viktor most visszatért a tanárnő feszes fenekének simogatásához. A tanárnő közben a vállára tette a kezeit és lassan de határozottan el kezdte lefelé nyomni hősünk fejét. Viktor értette a célzást és letérdelve, végig csókolta a tanárnő hasát köldökét hasa alját, majd mikor a fehér tangához ért finoman elkezdte azt is lefelé húzni. Viktor szeme elé csodálatos látvány tárult. a tanárnő puncija fazonra nyírt volt középen egy csíkban meghagyva a szőrt. Végig csókokkal borította el az utat amit a bugyi a földig megtett. Először a szemérem dombját, majd a felső combját aztán a comb alját. Aztán bugyi már magától hullott a földre. a tanárnő felemelte az egyik lábát hogy kilépjen belőle. Viktor azonnal megcsókolta a térdét. A tanárnő felsóhajtott imádta ha a lábát kényeztetik. Lassan felült az asztalra és lábát finoman felhúzta. Viktor végig csókolta a lábszárát majd a lábfejét. Majd a lábujjait vette a szájába és szopogatta őket. A tanárnő ettől majdnem elélvezett. Ez volt a gyengéje de soha se merte egyik partneréével sem. Viktor viszont magától rátalált és ez majdnem a mennyekbe röpítette. De puncija immár követelőzően lüktetett akarván a magáét! Ezért lassan kihúzta a lábujját Viktor szájából lábait a vállára tette és finoman magához húzta. Amíg Viktor szája egészen a már nedves és felajzott punci elé nem került.
– Most pedig nyald amíg el nem élvezek! – Parancsolta a tanárnő. Viktor engedelmeskedett finoman megcsókolta majd elkezdte szopogatni a csiklót. A tanárnő felnyögött kezei az asztal szélét markoltál ahogy hősünk nyelvével izgatta. Közben bele bele is nyalt a punciba. Közben a tanárnő kicsit felhúzta magát hogy lássa amint a szorgos kis diákja az ő punciját nyalja. Nem kellett sok idő és a tanárnő testét újra elöntötte a kéj. Hatalmas hullámban tört rá. Lábait összeszorította úgy mozgatva a csípőjét mintha csak Viktor nyelvével nyársalná fel magát kezei Hősünk fején, és egyre erősebben nyomta a puncijára. Viktor érezte a lábak és a kezek szóritását a fején, Alig kapott levegőt de csak nyalta szívta a tanárnője punciját. Tanárnőn végig söpört a kéj mint egy robbanás. Szájába az ingét harapta nehogy meghallják a sikolyát ahogy elélvez. Aztán egyszer csak a szorítás elengedett a tanárnő lassan megnyugodott. Viktor is lassított a tempón és apró csókokkal árasztotta el imádott tanárnője punciját és környékét. A tanárnő alig kapott levegőt. Nem hitte volna hogy valaki képes erre csak a szájával. Lassan elkezdte felfelé húzni Viktor. Majd szenvedélyesen megcsókolta. Kezével közben megfogta Viktor farkát finoman mozgatni kezdte rajta a kezét. Pár pillanattal később Viktor farka teljesen harckész lett. Azzal a tanárnő oda húzta a puncijához. Teste beleborzongott ahogy a kemény hímvessző az ajkaihoz ért. Kicsit izgatta vele a csiklóját és az ajkait. Aztán a bejáratához illesztette a kemény farkat ránézett Viktorra és kéjesen így szólt.
– Most pedig dugd meg a tanárnődet de alaposan!
Viktor ennek a parancsnak is engedelmeskedett. Lassan elkezdte befelé nyomni a farkát a tanárnő puncijába. Aztán amikor már a feje teljesen eltűnt hirtelen teljesen benyomta.
Tanárnő felnyögött a gyönyörtől, ahogy a forró és kemény farok egyetlen hirtelen mozdulattal felnyársalja. Küzdenie kellet hogy el ne élvezzen abban a pillanatban. A farok pedig elkezdett benne lassan ütemesen mozogni. A mennyekben járt ahogy a hatalmas szerszám kitöltötte az egész punciját. Hangosan nyögdécselt.
– Ez az ne hagyd abba még, folytasd tovább, még mélyebbre, gyorsabban! Kiáltozott a tanárnő.
Viktor pedig csinálta. Élvezte ahogy az asztalon fekvő tanárnőjét szinte felnyársalja a szerszámával. A tanárnő közben átkarolta a nyakát és egyre feljebb húzta magát. Aztán újra elérte az orgazmus. Mint megannyi atombomba erejével söpört végig rajta. Körmei Viktor hátába mélyedtek teste megfeszült, hüvelye szorította a benne ki be mozgó farkat szorosan magához húzta diákját aki mozdulni nem tudott így. Finom apró lökéseket csinált csak amitől a tanárnőben sok kicsi apró orgazmus futott át. Aztán Teste elernyedt Viktor megállt benne érezte ahogy a tanárnő hüvely rándulásai lassan csillapodnak. Lassan elkezdte kihúzni a farkát újabb összehúzódásokat keltve ezzel a tanárnő puncijában. A tanárnő elnyúlt az asztalon lábai lelógtak puncija forrón lüktetett a nemrég átélt gyönyöröktől. Alig bírt mozdulni. Viktor közben teljesen kihúzta a farkát és finoman simogatta meztelen forró testét. Ő még nem élvezett el de neki a másodikhoz már mindig több idő kellett. Lassan megfogta a tanárnőjét hasra fektette és finoman felállította. A tanárnő előre dőlt az asztalon és várta a folytatást. Viktor rögtön bedugta a puncijába a még kemény farkát és újult erővel kezdte dugni a tanárnő punciját. Tanárnő alig bírt már magával, testén hullámokban tört át a kéj és egyre közelebb és közelebb került a következő orgazmushoz.
Viktor egyre gyorsabban mozgott benne. Közben a tanárnő összegyűrte az ingét és a szájába rakta. Érezte hogy a következőnél még nagyobb és hangosabb lesz. Nem tévedett Újra elérte a gyönyör mely most előszór csak kis hullámokban jött aztán ahogy Viktor megérezte gyorsított a tempón. A hullámok a végére egyetlen hatalmas cunamivá álltak össze és végig söpörtek a tanárnőn aki hatalmasat sikoltott, nyögdécselt és rángatózott ahogy Viktor egyre csak mozgott benne. Ha az inge nincs a szájában biztosan meghallják. Szerencsére ez nem következet be. Ekkor hirtelen megfordult megfogta Viktort és villámgyorsan végig fektette a tanári asztalon majd fölé térdelt.
– Most Én jövök! – és mint egy mohó nőstényördög felnyársalta magát a kemény fasszal. Tövig nyomta magába. Majd vadul vágtázott Viktoron. Nem kellet sok idő és újra az orgazmus küszöbén volt, de most ha lehet még többet akart még gyorsabban mozgott érezte ahogy Viktor is egyre közeledik az orgazmushoz és próbálta magát még tartani amíg a diákja is el nem éri azt.
– Élvezz belém! – mondta miközben egyre gyorsabban mozgott a diákon aki egyre gyorsabban vette már a levegőt. Viktor már a küszöbön ált már és érezte hogy mindjárt belerobban a tanárnője puncijába.
– Még ne, még ne merészelj elélvezni! – kiáltotta tanárnő. Viktor küzdött ahogy csak bírt de így is egyre közelebb került a csúcshoz. A rajta vadul lovagoló tanárnő is érezte hogy mindjárt itt a vég de valahogy nem sikerül elérnie. Viktornak már majdnem szétrobbant a farka úgy küzdött. Aztán egyszer csak mint valami ősrobbanás úgy érte el az orgazmus az egész testét.
– Most, most most élvezz! – kiáltotta. Viktor abban a pillanatban hatalmasat élvezett a Tanárnőjébe.
Akinek teste hátra feszült kezei a mellét fogták szemei csukva, agyát elöntötte a sötétség száját kitátva hatalmas gyönyör ordításra kitátva de, nem jött semmi csak egy két halk levegő ahogy újra veszi. Majd hatalmas nyögések közepette előre dőlt és eszeveszetten mozgott a benne levő és hevesen pumpáló farkon. Majd lassan ráereszkedett és rádőlt Viktorra. Érezte ahogy a benne lévő szerszám szinte pulzál. Majd lassan elernyed. Ekkor vette csak észre csak hogy Viktor egyik keze a csiklóján volt. Az utolsó pillanatban ugyanis Viktor rányomta a kezét a tanárnő csiklójára amitől az hatalmasat élvezett. Így pihegtek egy órát még. Aztán felöltöztek a tanárnő megcsókolta a szorgos diákját. Kedvesen rámosolygott majd így szólt
– Ez fantasztikus volt megszerezted magadnak a tanárnődet. Mondta kéjesen és átölelte a fiút – Ezt meg fogjuk még ismételni ezentúl.- mondta azzal elindult a teremből kifelé, de mielőtt még kinyitotta volna az ajtót Viktor odalépett hozzá és bele csókolt a nyakába. A tanárnő fel sóhajtót. Majd Viktor hirtelen leguggolt felnyúlt a szoknyája alatt és levette róla a bugyit. A tanárnő cinkosan elmosolyodott és segített neki a műveletben.
Majd újra megcsókolta most már a szeretőjévé előlépett diákját és kezével finoman megsimogatta a gatyájában pihenő farkat. Ami ettől kicsit megmozdult. A tanárnőnek megcsillant a szeme és a gatya sliccén át benyúlt és úgy simogatta a szerszámot ami újra elkezdett nőni és pár pillanat múlva már újra kemény volt.
– Így nem engedhetlek el – mondta a tanárnő huncut mosollyal az arcán és azzal letérdelt és újra elkezdte szopni a már megint álló farkat. Az eredmény hamar meglett. Érezte ahogy a farok egyre keményebb és keményebb lesz majd hatalmas kitöréssel a szájába spriccelte a még megmaradt ondóját. A tanárnő szívta nyelte aztán gondosan letisztította majd vissza csomagolta a helyére. Viktor az ajtó félfának dőlve állt Alig tért magához. Újabb csók következett. Majd a tanárnő kilépett a már teljesen üres folyosóra és a tanári felé vette az irányt. Viktornak 5 percbe került hogy összeszedje magát. Aztán összeszedte a táskáját és a kabátját és elindult hazafelé zsebében a kedvenc tanárnője nedves illatos tangájával. Azzal a tudattal hogy a tanárnő szeretője. Ezek után gyakran összejártak az iskolában és azon kívül is. Az iskola befejezése után is együtt maradtak de akkor már nyíltan.