Üldözött lány

A minden lépését kísérő kínzó érzést figyelmen kívül hagyva elindult a felfedezett útvonalon. Pár perc gyorsabb tempójú gyaloglás után, sikerült hozzászoknia a sebhez, és újra szaladnia az őt szorosan körbefonó növényzet között.
Hallotta szíve őrült kalapálásának visszhangját a fülében. Csaknem annyira rákoncentrált a menekülésre, hogy ha nem áll meg levegőt venni és fülelni a környező hangokra, akkor biztosan elkerüli figyelmét az a szívet tépő ordítás, amibe az egész környék beleremegett. Jeges félelem markolt a mellkasába, tudta hogy ő előle nincs esélye megszökni, mégis meg kellett próbálnia. Te ostoba lány! Hogy lehettem ilyen hülye? Semmit sem tehetek, ha utolér, túl erős, főleg most, én idióta meg csak még jobban felhergeltem. Hirtelen melegség öntötte el, olyan, mint mikor tél után itt a tavasz, az első napsütéses reggel, s az emberre hulló napsugár felolvasztja addig fagyba zárt lelkét, s testét. Nem értette, de valami furcsa ösztön lett úrrá rajta.
Felnézett és egész látóterét beborította a Hold, mely az önmagából ontott fénnyel dédelgette, cirógatta a lányt. Összeráncolta a homlokát. Hogy lehetséges ez? Minden annyival világosabb, az erdő neszei is felerődösödtek – hallotta a lehulló levelek susogását, a tücsök ciripelését, az odújában megbújó nyúl rémült szívdobogását. Ó ezek az illatok, és ahogy a levegő az arcába csap. Egyszerűen mennyei, kedve lett volna leheveredni az avarba és bőszen meghempergőzni minden szagban, minden otthagyott nyomban, majd átszáguldani a rengetegen, hogy érezze a hideg szél csípését az arcán, ahogy maga mögött lobog hosszú haja, és csak fut, fut…
Ekkor valahonnan a háta mögül hallatszódott egy reccsenés, a csodás gondolatok pedig rögtön tovaillantak, hogy helyet adjanak egy újabb rettegési rohamnak. Ne, csak ezt ne! Minden erejét összeszedve, izmait megfeszítve, olyan iramra kényszerítette magát, hogy tudta, normál körülmények között már rég kilehelte volna ennyitől a lelkét. Valami megcsillant előtte, még több fény szökött a szemébe és akkor meglátta az út végét. Arrafelé irányozta lépteit, lélekszakadva rohant, hogy aztán –
Hangos sikítás rázta meg az eget. Matthias ereiben meghűlt a vér. Ugye nem? Őrült iramban vágtázott arrafelé haladva, ahonnan a hang forrását hallani vélte. Még egy kicsit, már nincs messze. És akkor meglátta.
Az ösvény végén egy kisebb hegyi patak folydogált, ám elég széles és mély ahhoz, hogy a nedves füvön megcsúszott lány beleesve teljesen elmerüljön. Dorothie hirtelen feltérdelt és prüszkölve köpködte kifele szájából a zuhanás okozta sokk miatt félrenyelt vizet. A férfi elmosolyodott. Úgy tűnik nincs komolyabb baja, azon kívül, hogy elázott. A lány felnézett és hátrafordulva szembetalálta magát azzal, aki elől menekülni próbált. Látta a felvillanó riadalmat kiülni a tekintetében, ám az ő nője – mert az enyém lesz – végül gondosan elrejtette érzéseit a férfi elől. Lassan felállt és Matthias szinte hallani vélte a szökési lehetőségeket végigperegni az elméjén.
– Add fel – a hangjában megbúvó bizonyosságtól a lány összébb húzta magát – Előlem úgy sem futhatsz el.
– Próbálkozni azért szabad, nem?
Meglepetésére a lány válasza szívből jövő nevetésre késztette.
– Hmmm – nyalta meg kéjesen szája szélét – Azt hiszem ezt élvezni fogom.
– Mmm -micsoda? Azt hiszed megadom magam neked?
– Nem hiszem. Tudom.
Megindult a lány felé, de épp mielőtt sikerült volna elérnie és a karjába zárnia, az arrébb szökkent, s megpróbált elslisszolni mellette. Azt már nem – mordult fel. A derekánál fogva elkapta a lányt, tiltakozásával mit sem törődve az ölébe emelte, és kivitte a partra, hogy a puha talajra fektetve megszabadíthassa vizes gönceitől. Mikor az ing gombjaiért nyúlt, a lány belemélyesztette apró fogait a karjába és morogva próbált kiszabadulni alóla. Óh azok a szemek, azok a csodás türkiz szemek a bennük fellobbanó tűzzel. Azonnal olyan merevedése támadt, hogy rögtön tudta, ilyen kemény még életében nem volt.
– Hiába ellenkezel – mondta, s torkától a füléig végignyalta a lány mézédes bőrét, melyre válaszul amaz kéjesen felnyögött.
Magában elmosolyodott a hangra. Megismételte a mozdulatot, csak most visszafele, majd rátapasztotta száját a lány nyakára. Finoman harapdálta, nyalogatta, amitől Dorothie még édesebben nyögött fel. Felemelte a fejét, gyönyörködött a lány szépségében: hosszú, hullámos sötétbarna haja megzabolázhatatlanul terült szét körülöttük. Pisze orra meg-megremegett, enyhén szeplős arca kipirult az izgalomtól, kék szemében a vágy szikrái égtek. Lehajolt, ajkait az ajkaihoz szorította, de az út gyorsan megnyílt, s szájába hatolva nyelveik azonnal forró táncot jártak. Még soha nem csókolt senkit ilyen szenvedéllyel, magához szorította az apró testet és azt kívánta, bár örökre így maradhatnának. Megérezte a lány remegését, tudta hogy itt az idő, szabad az út. Figyelmét ismét a gombokra fordítva átbujtatta azokat az apró lukakon, s mikor az szétnyílva megmutatta az alabástromfehér húst a vadító vörös melltartóba csomagolva, önkéntelenül felnyögött. Egy pillanatra felhúzta a lányt, hogy lecibálhassa az inget, s azzal végezve a melltartó kapcsával kezdett küszködni. Kinyitotta és attól is megszabadítva a lány testét, visszafektette a földre. Mellbimbói keményen ágaskodtak, bimbóudvara halvány rózsaszín, a férfi szájában rögtön összefutott a nyál. Szájába véve az egyiket, ízlelgette, szopogatta, majd fogai között erősen megszívta.
– Ahh – a lány háta ívben megfeszült alatta, testét forrón hozzászorította és némán még többet kért. A férfi pedig megadta.
Dorothie még életében nem tapasztalt ilyen átható, mindent elsöprő vágyat. Ahogy Matthias a melleit kényeztette, úgy érezte a teste két másodpercen belül felrobban és ellebeg a mennybe. Lába közt érezte túlcsordulni nedveit, s azt az édes feszítést. Alighanem a férfinak is feltűnt jelenlegi állapota, mert abbahagyta bimbója szívását és elkezdett lejjebb araszolni. Miközben csókjaival nedves nyomot hagyott a hasán lefelé menet, benne egyre csak nőtt és nőtt a vágy, hogy végre megérezze a nyelvét ott is. Kikapcsolta az övet, majd a farmer gombját, végül lehúzta a cipzárt.
Miközben elkezdte lefelé húzni, a lány megemelte a csípőjét, hogy segítsen a munkálatban. Átbujtatta a lábát a nadrág szárain, majd félredobva újra tüzetesen szemügyre vette. Érezte, hogy lassan elpirul, testét nem takarta semmi más csak aprócska, a melltartóhoz illő tangája. A férfi olyan mohó tekintettel bámulta mintha ott helyben fel akarná falni. Aztán lassan – túúúl lassan – odatelepedett az öléhez, és a vékony anyagon keresztül megcirógatta. Azonnal mély sóhaj szakadt fel a torkából, míg nem Matthias félrehúzva az anyagot mélyen benyalt a nedves párnácskák közé és ettől elakadt a lélegzete. Istenem, ilyen finomat még sosem éreztem. A férfi párszor végigszántott nyelvével a húsán, majd megállapodott a csiklójánál és ajkai közé véve azt kezdte el szívni. Dorothie testén megállíthatatlan remegés kígyózott végig, márcsak alig pár másodperc kellett, hogy érzékei a csúcsra jussanak. Ekkor Matthias két ujjával behatolt szűk hüvelyébe, több nem is kellett, a világ szétszakadt, ő is darabjaira hullott, a földön vergődve sikította ki mindennek és mindenkinek erőteljes gyönyörét. Mikor végre lecsillapodott, a férfi azzal a jellegzetes önelégült férfiúi hiúsággal nézett, mint aki tudja, mekkora orgazmusa volt a lánynak és elégedett, hogy ezt ő idézte elő.
Nagy nehezen felült, magához vonta a férfi fejét, és forrón, istenesen megcsókolta, ő meg tüzesen visszacsókolta. Elszakítva tőle a száját belenézett zöld szemébe, látta a sóvárgást a tekintetében. Egyik oldalról a másikra söpörte hosszú mézszőke haját, és finoman beleharapott a vállába. Nyalogatta, s közben kezeivel benyúlt a pólója alá, hogy felemelve áthúzhassa a nyakán. Matthias segített neki, lehúzta felsőjét, gyors csókot nyomott az ajkára, majd felállva lehúzta nadrágja sliccét, ezzel kiszabadítva vastag dorongját. A makk előnedvétől fényesen csillogott a sötétben, ő meg ráharapott alsó ajkára és elképzelte milyen lehet az íze. Még mielőtt megálljt parancsolhatott volna magának, kezébe vette férfiasságát és apró rózsaszín nyelvét végigfuttatta a tetején. A férfi felmordult meglepettségében, de éhes pillantása arra bíztatta a lányt, hogy folytassa. Így hát újra végignyalta fentről le, lentről fel és mikor ezt megunta, ráhajlott és amilyen mélyen csaj tudta a szájába engedte. Hmmm mennyei az íze. Lassan elkezdett bólogatni, majd ahogy sikerült ellazítania a torkát egyre mélyebben és egyre gyorsabban szopta péniszét.
A férfi egyre gyorsabban szedte a levegőt, lehunyt szemhéja alól figyelte tevékenykedő kedvesét. Finoman megfogta a lány arcát kétoldalt, és eltolta magától, hogy újra a földre fektethesse. Újra elképedt azon, hogy a sors egy ilyen gyönyörű teremtést rendelt társául a halhatatlan örökkévalóságba. Örült, hogy ezer meg ezer magányos év után végre rátalált erre a fiatal, jókedvűségtől és nevetéstől duzzadó apró testbe zárt csodára, aki megszabadítja élete egyhangúságától és párja lesz az örökéletben.
Lecibálta a lány utolsó megmaradt ruhadarabját, elhelyezkedett fölötte, majd térdével szétnyitotta combjait, hogy hozzáférhessen a hívogató nedvességhez. Hozzádörgölte farka legvégét, ezzel mindkettejüket kínozva, de végül egyetlen erős, parancsoló lökéssel mélyen belehatolt. Felszisszent, mikor megérezte az őt szorosan fogva tartó forróságot. Muszáj volt pár pillanatig nyugton maradnia, különben azonnal elsül. Végül lassan elkezdett kifelé húzódni, hogy egy újabb mély lökésben részesíthesse a lányt. Hátravetette a fejét, és a torka mélyéből felmordult, ahogy érezte, hogy annak teste befogadja. Az érzés alapjaiban rázta meg, még a felső ajka is remegett. Úristen, a lány még finomabb, mint azt képzelte. Lenézett Dorothie arcára, belenézett csillogó szemébe és legszívesebben felüvöltött volna örömében. Végigsimított a karján, megfogta a kezét, és erősen megszorította. Dorothie körbefonta a lábával és a karjával, egész testében hozzásimult.
A lány a lökéseket egész a lába ujjáig érezte. Visszafojtotta lélegzetét az őt betöltő férfi által keltett hihetetlen érzésekre. Nekilökődő férfiasságának rugalmas, mámorító erejére. Behunyta a szemét, és érezte, ahogy a férfi izmai mindenhol a testének feszülnek. Közelebb húzta magához, és arcát a vállába temette. Sosem gondolta, hogy ehhez hasonló érzések léteznek. És most mégis érzi, megtapasztalja ennek a büszke hímnek a segítségével, aki megrögzötten hiszi, hogy ő élete párja. Elmosolyodott. Nem is lenne olyan rossz, ha tényleg én lennék a társa. De az túl szép lenne ahhoz, hogy igaz legyen. A férfi fokozta az iramot, karjai meg-megfeszültek, ahogy csípőjét az övéhez ütötte. A lány továbbra is belé kapaszkodott, egyre nőtt benne a nyomás, mely valahonnan a gerince tájékáról indult, ám mostanra már teste minden szegletébe eljutott. Mindketten fürödtek az izzadtságban, egyre hangosabban lihegtek egymás nyakába. Még egy kicsit, már mindjárt.
A lány összeszorította a szemét és belevájta fogait a férfi nyakába, ezzel elnémítva sikolyát, ahogy az orgazmus átvágtatott a testén, sokkal erősebben, mint eddig bármikor. Ívben megfeszült, reszketett, vergődött, dobálta magát, de a férfi erősen tartotta és tovább mozgott benne, bár kissé lassított.
Érezte, ahogy a csúcsra érve a lány hüvelye erősen megszorítja, és már önmagában ettől az érzéstől majdnem ő is a csúcsra jutott. Még nem lehet. Előbb meg kell jelölnöm. Pillantása a lány nyakára esett, a helyre, amit kinézett magának. Hirtelen még inkább kitisztult az ég, a Hold teljesen kitűnt a felhők mögül, fényében fürösztve meg az összetapadó párt. Ne. Nem akarom elveszteni az önuralmam, még ne, nem okozhatok fájdalmat neki. De a telihold hívó szava ellen nem tehetett semmit. Érezte, hogy kezd átalakulni, teste megnyúlik, minden érzékszerve még jobban kiélesedik. A villodzó fények megvilágították a benne rejtőző fenevadat. Hatalmas fogát, jéghideg tekintetét és amúgy is erős testét, amin dagadoztak az izmok. Érezd az éjszakát, add át magad a növekvő hold hatalmának, sütkérezz a fényében. Nem akart fájdalmat okozni a lánynak, de többé nem tudta visszafogni magát, a rituálénak be kellett teljesednie, meg kellett jelölnie, hogy a nő az övé.
És bárki, aki megpróbálja elvenni tőle, meghal. Erősebben mozgott, meglepetésére a lány jobban széttárta a lábát, s a nevét nyögte eksztázisában. Válaszul ő is a lány nevét nyögte, de hangját már nem lehetett felismerni. Még mindig mély, de most a torkából tört fel, reszelősen. Mint a… vicsorgás. Egyre erősebb lökések. Hörgések, lihegések. Belehatol a puha, hívogató testbe, háta mögött pedig a ragyogó telihold. Megismeri a gyönyört, amiben így még sosem volt része. Matthias nyalta, harapta, szívta a lányt, kielégítve kéjvágyát a társán. Nem tud uralkodni magán, egyre durvább. Ezt nem tehetem vele. Önuralma utolsó erejével, megpróbálja eltaszítani a lányt, de az erősen belékapaszkodik, és nem akarja elereszteni. Összeráncolja a homlokát. Még így is akar? Figyeli a lány reakcióit, az elnehezülő szempilláit, piros arcát, hallja zihálását.
– Ne hagyd abba – felnyitott szemében könyörgés.
– Biztosan ezt akarod? Nem lenne jobb finoman?
– Nem. Én – mély sóhaj – így akarlak, ahogy vagy. Kérlek. Kérlek Matthias.
Matthias nem habozott tovább. Tekintete elhomályosult, nem látott mást, csak a rámeredő türkiz tekintetet, vörös ajkat és rózsaszín mellbimbót.
– Enyém – hörögte, és egy hatalmasat döfött belé.
A lány érezhetően egyre közelebb volt egy újabb orgazmushoz, teste remegett, lábát szorosan köréfonta, hogy ha meggondolná magát, se mehessen sehova. Nem mintha ez eszembe jutott volna. Érezte, ahogy a lány karma a bőrébe mélyed, ahogy a farkában egyre nőtt és nőtt a feszültség. Teljes erejéből baszta a lányt, aki igyekezett felvenni vele a ritmust. Ekkor Matthias megfogta hátul a nyakát, és felhúzta magához.
– Add meg magad! – döfésével egyidejűleg agyarait belemélyesztette a lány nyakába. Az tágra nyílt szemmel, sikítva élvezett el a hirtelen fájdalom és a hatalmas gyönyör keverékétől. A férfi érezte, ahogy a lány hüvelye újra megszorítja a farkát, és folyik a nedve.
Aztán követte a példáját, felordítva, magja forrón és végeláthatatlanul ömlött a lányba. Csak azt érzékelte, hogy Dorothie hátragörbíti a hátát és szélésre terpeszti a lábát neki. Amikor lement a Hold, és Dorothie már nem bírta tovább, élettelenül hanyatlott a földre. Matthias még egy utolsót nyögött, majd a lányra zuhant. Nagy nehezen a hátára kászálódott, őt pedig a mellkasára vonta. Gyengéden simogatta a haját és az arcát. Ahogy a neki rendelt lányt magához szorította mindent elsöprő öröm kerítette a hatalmába. Ránézett, és a lány szemében ugyanezt az érzést látta csillogni. Tudta, most, hogy egyesültek, elválaszthatatlanok lesznek.
– Enyém – morogta ismét, és arcát a lány hajába fúrta.
– Tiéd – suttogta a lány, mielőtt kimerülten álomba zuhant párja ölelő karjaiban.

Csak egy órát szeretnék

Sokszor gondolkoztam már azon, hogy mit kezdenék veled, ha egy órára csak az enyém lennél, de sosem tudtam kitalálni, hogy mit is szeretnék. Egyszerre mindent és semmit, különös dolog ez. Zavarba ejtő a közelséged! Mit tudok vele tenni? Őszintén… semmit.
Ülök melletted az ágyon, és a földet bámulom. Az ölemben összekulcsolt kezeimet tördelem, végül izzadt tenyeremet a nadrágomba törlöm. Zavart vagyok, és nem merek felnézni. Amikor megszólítasz, akkor az arcomba fut a vér, és hirtelen forróság önti el a testem. Szeretnék levetkőzni, levenni a pulóveremet; kinyitni az ablakot, hogy cirógasson a hűvös délutáni szellő. Kiszáradt szájjal nézek rád végül, és a karomat kinyújtom feléd, de rögtön le is eresztem.
Félénken kérdezlek: szabad megölelnem téged?
Te bólintasz, én pedig a nyakad köré fonom a kezeimet, és szinte az öledbe mászva bújok hozzád. A szívem féktelenül dobog, olyan hangosan, hogy attól félek, te is meghallod. De mindezek ellenére is úgy érzem, nyugodt vagyok. Ez az első dolog, amit meg szeretnék veled tenni: ölelni téged, és soha el nem engedni többé.
Hihetetlen, milyen kedves vagy néha! Fel sem fogom, hogy te vagy az, és épp velem… ilyenkor azt érzem, hogy szeretsz, de persze tudom, hogy nincs így. Még ha csak játéknak is tekintesz, én úgy is szeretném elhinni, hogy neked jelentek valamit. Mert te nekem minden vagy… nem ragozom. Vágyom rád.
Tudom, hogy a való életben nincs rá esélyem, de most, hogy egy halvány ígéret erejéig a szeretőm vagy, ki akarom élvezni, hogy engedékeny vagy, és megtehetem veled, amit csak akarok. Mindig ilyennek akarlak látni. Elhiteted velem, hogy szeretsz, és olyan jó így! Nem akarom, hogy vége legyen, remélem, hogy te is érzed végre. Sokat jelentesz nekem. Ne hagyj egyedül.
A következő kérdésedre már ismét csak pirulni tudok, és lebámulok kettőnk közé az ágyra, ahol a combjaink összeérnek. Csak suttogni tudok:
Meg akarlak csókolni.
Amint elnémulok, te máris cselekszel; fél kézzel a derekamat átölelve húzol közelebb magadhoz, másikkal az arcomat simítod végig, hogy végül megtámaszd az állam alatt, és megcsókolj. Lehunyom a szemeim, ahogy az ajkaid az enyémre tapadnak, és sokáig még levegőt venni se tudok az izgalomtól, ahogy tudatosul bennem az, hogy hozzám érsz. A nyelved találkozik az enyémmel, én pedig még szorosabban ölellek magamhoz, amikor hirtelen elválik tőlem az ajkad, és én kipirultan megint nem merek rád nézni.
A tekinteted kérdő, tudom, hogy várod tőlem a parancsot a folytatásra, hiszen készségesen teljesítenéd most minden óhajom. Az a dolgod. De már elvetted az eszemet! Csak annyi józanság maradt meg bennem, hogy a következő és egyetlen kérésemet ne mondjam ki hangosan. Biztos vagyok benne, hogy látod rajtam, mit akarok, ezért is nem nézek rád. Félek tőled, ezzel szembe áhítozok is utánad. Minden rosszat kihozol belőlem… nem akarom, hogy emiatt megutálj, de tudnod kellene, milyen hatással vagy a lányokra, mielőtt közel kerülsz egyhez! Talán magad is tudod, és élvezed, hogy ezzel kínozhatsz, de én már kevésbé.
Az öledben ülök, a fejemet a mellkasodnak döntöm, kettőnket bámulom, de te kényszerítesz, hogy megemeljem a fejemet, és egyedül rád nézzek. Az arcodon különös mosoly… szóval rájöttél. Reszketek a karjaid között, el is engedlek egy pillanatra, és a kezeimet keresztbe teszem a mellkasom előtt. Az jut eszembe, hogy vajon most itt hagysz-e? Esetleg haragszol rám? Semmit sem tudok kivenni a mosolyodból. Magamon érzem a tekintetedet, de én csak sokára merek felnézni, amikor már nem érzem, hogy az arcom vörösbe borulna. Megszeppenten pillantok rád, és igyekszek visszafojtani azt a vágyakozó sóhajt, ami az ajkaid láttán kikívánkozik a számon.
Szeretnék valami mást tenni veled, ahogy a fejem kitisztul, de legbelül azért tudom, mire vágynék igazán. Viszont azt is, hogy hiába vagy a szeretőm, és hiába érzed, mennyire felspannolsz pusztán azzal, hogy véletlenül hozzám érsz, azt még így sem tennéd meg, hogy lefeküdj velem. Akár csak egyetlen egyszer is…
Gatyáig átnedvesedve kuporgok az öledben, combjaimmal közrefogva a két térdedet. Ha csak egy kicsit is megmozdítanád a lábadat… azt hiszem, ott süllyednék el szégyenemben. Nem tudok a szemedbe nézni, pedig gyönyörű mélyfeketék. El tudnék bennük veszni, de most nem vagyok rá képes. Remélem, hogy ezt még nem érzed. Az öledben támasztom a kezeimet is, és ahogy félve felpillantok, végre megértem a fura vigyorodat. Egész végig, amíg azon szenvedtem, hogy ne tüntessem fel magamat valami olcsó kurvának, a farkadat fogdostam a nadrágon keresztül. Pedig komolyan nem akartam… csak nem mertem már hozzád érni. Talán egy ölelés mégis jobb lett volna.
Elveszem a kezemet rögtön, majd elnézést kérek, és kimászom az öledből.
Ismét egymás mellett ülünk, az ajtó bezárva, a függöny félig behúzva, a fény csak rád vetül, engem már nem ér el. Telnek a percek. Egyetlen egy óra, és vészesen fogy az az idő, amit veled tölthetek.

Lány az iskolából

Volt egy lány az osztályban, aki már középiskolai első osztály óta tetszett. Jóban is voltunk, de valahogy sosem hozta úgy a helyzet, hogy összejöjjünk, pedig többször mondta ő is, hogy bejövök neki és én sem titkoltam. A lányról annyit, nevezzük Dórinak, hogy kb. 165 cm magas, fekete hajú, kicsit barnás bőrű, karcsú, kifejezetten szép babaarcú, mosolygós volt, gyönyörű feszes fenékkel és nem túl nagy, de láthatóan feszes mellekkel.
Nekem ekkor már 2-3 hónapja nem volt senkim és valahogy nem is hiányzott, mert közeledett az érettségi és arra akartam koncentrálni. Dórinak ekkor volt barátja és látszólag boldogok is voltak, aminek én személy szerint örültem, mert a barátja csapattársam volt és jóban voltunk.
Egy októberi napon ültünk egypáran az iskola aulájában, mikor egyszercsak látom, hogy Dóri jön kisírt szemmel és lehorgasztott fejjel az emeletről, rámnézett és biccentett a fejével, hogy menjek oda. Kissé meglepett a dolog, mert jóban voltunk ugyan, de nem gondoltam, hogy ha komoly baja van akkor is hozzám fordulna. Elmondta, hogy szakítottak a barátjával, mert a barátja, nevezzük Ádámnak, többször is megcsalta és bevallotta Dórinak, hogy már nem őt szereti, hanem valaki mást. Mivel régebb óta együttvoltak már és szerette is a srácot eléggé megviselte a dolog. Próbáltam megvígasztalni, de kezdetben nem nagyon ment. Olyan aranyos volt még így is, ahogy sírt. Azok a gyönyörű fekete szemek még így is rabul ejtettek. Ahogy ültünk ott ketten a földszinten az egyik padon, valahogy hirtelen annyira megtetszett ez a lány, ahogy párszor sírva átölelt és meseszép hangján ,félig sírva még mindig, panaszolta a történteket. Láttam, hogy az is zavarja egy kicsit, hogy többen látják a sírását a suliban, így felajánlottam neki, hogy hazakísérem.
– Jaj de kedves vagy! Köszönöm. – válaszolta angyali hangján.
– Nem tesz semmit, te is ezt tennéd!
Erre egy kicsit felnevetett és azt mondta:
– Veled úgysem történne ilyen, hogy sírnál egy lány miatt.
– Akkor nem ismersz eléggé! – feleltem mosolyogva.
Ahogy mentünk hazafelé, (nem lakott messze, olyan egy kilométernyire) egyre inkább abbahagyta a szomorkodást és a vége felé már más témák is szóba jöttek. Végülis azt is kikotyogta, hogy annyira nem is szerette már Ádámot, csak az fáj neki, hogy ilyen piszkosul bánt el vele.
Elérkeztünk hozzájuk. Szép nagy kertes házban laktak, mint mi. Nem láttam egyik autójukat sem, amit kissé furcsálltam is, mert általában az egyik szülője mindig itthon volt. Dóri észre is vettem, hogy a garázs felé nézegetek, így elmondta hogy a szülei két napja elutaztak egy kisebb nyaralásra, így most még holnap estig egyedül van otthon a nővérével, de most ő sincs itthon, mert dolgozik.
– Nem akarsz bejönni egy kicsit? Úgyis péntek van. – kérdezte, már kisebb mosoly kíséretében.
– De, miért ne. – válaszoltam.
Felmentünk a szobájába, hozott fel egy kis üdítőt és tovább beszélgettünk. Én az íróasztalszéken ültem, ő pedig hason fekve az ágyon.
Egyre inkább kezdett kényesebb témák felé terelődni a beszélgetés és a végén már azon kaptam magam, hogy a szexről beszélünk. Először azt panaszolta, hogy Ádámnak nem volt valami nagy a cerkája, állítása szerint 13-14 cm, majd azután kíváncsiskodott, hogy ez most az átlagos vagy hogy van ez?
– Nem tudom, hogy átlagos-e nekem nagyobb van azért. – feleltem.
– Mekkora?- kérdezte huncutul mosolyogva Dóri.
– 17 körül. – válaszoltam.
– Hiszem ha látom! – mondta kaján mosollyal az arcán.
Én meg gondoltam mit veszíthetek. Elkezdtem kigombolni a gatyámat. Láttam a Dóri arcán, hogy nagyon meglepődik, de egyáltalán nem ellenkezett.
Mikor letoltam a gatyám és ott álltam egyszál faszba, Dóri pedig mosolyogva a szemembe nézett, tudtam már hogy itt már nincs visszaút.
– Most én is szeretnélek látni! – szóltam rá kedvesen.
Ő pedig egy szó nélkül felállt és elkezdett szép lassan vetkőzni, miközben végig a szemembe nézett. Először a blúzától szabadult meg, majd a farmerjától. Aztán mondta hogy segítsek.
Én szó nélkül odamentem és kicsatoltam a melltartóját, de ekkor már majdnem teljesen merev volt a farkam. Ezt ő is észrevette és ezt mondta:
– Mostmár elhiszem!
És lassan, nagyon szenvedélyesen megcsókolt. Nekem rögtön elindult a kezem a feneke felé, ő pedig balkezével egyből rányúlt a farkamra. Elkezdtem masszírozni a fenekét, ő pedig lassan elkezdte verni a farkam. Én a számmal elindultam lefelé és közben gyengéden az ágyra löktem. Mikor a hasához értem lehúztam fekete tangáját és megláttam gyönyörű punciját, ami látszott, hogy frissen borotvált. Ott feküdt előttem anyaszült meztelenül, széttárt lábakkal, én pedig szépen elkezdtem nyalni a punciját. Ekkor halkan felnyögött és láttam, hogy nedvesedik. Köröztem a nyelvemmel a szeméremajkain, majd a csiklóját szívogattam. Egyre nedvesebb lett, én pedig már éreztem a számban azt a jellegzetes ízt. A teste folyamatosan hullámzott, és egyre hangosabban nyögdécselt. Alig bírtam megállni, hogy ne nyúljak magamhoz. Aztán nem sok idő telt el, mikor felült és egy rövid smárolás után a fülembe súgta:
– Most én jövök! Dőlj hátra!
Majd egy kisebb lökéssel hátra lökött a földre és álló farkam pont egyvonalban volt a fejével. Kicsit rámfeküdt és fentről lefelé egészen a számtól a farkamig végigpuszilt, ezzel végigkínozva, hogy mikor ér már le. Majd leért. Bekapta és éreztem ahogy telt ajkai körbe fogják a farkam és a nyelvével pedig folyamatosan mozog. Isteni érzés volt, ilyen jól még nem szopott le senki. Egyre gyorsabban csinálta és egy kis idő után pedig a fejére tettem mindkét kezem és úgy diktáltam az ütemet. Egyik kezével a farkam fogta, másik kezével pedig a punciját izgatta. Olyan remek érzés volt, hogy ennek a gyönyörű lánynak az én farkam van a szájában és éreztem, hogy ő is élvezi. Majd szóltam neki, hogy hagyja abba, mert mindjárt elélvezek. Ekkor elmosolyodott és egyre feljebb jött, majd elkezdtünk smárolni és egyszercsak éreztem a melegséget a farkamon, ő pedig egy hatalmasat nyögött. Belémült majdnem tövig. Felegyenesedett és elkezdett rajtam csípőből úgy mozogni, ahogy eddig senkit se láttam, tényleg mintha lovon ülne, mondanom sem kell felejthetetlen volt. Ahogy ebben a régóta kívánt lányban éreztem magam és láttam a kéjtől mozgó meztelen testét és hallottam sikolyait egyre többet akartam. Hirtelen ,egy perc után kb, a hátára fordítottam és tövig benyomtam neki. Erre egy hatalmasat sikított majd a szemembe nézett és vadul megcsókolt. Én pedig egyre gyorsabban elkezdtem baszni, mert ez már egyre inkább baszás volt. Éreztem a nedvét a combomon és egyre inkább elkezdett csattogni, ahogy nyomtam. Remegett a teste és szorosan átölelt. Elélvezett.
– Várj egy kicsit! – álltam le egy kicsit. Nem akartam még elélvezni, olyan jó volt vele kúrni.
Ő pedig csak ott feküdt lihegve és halkan nyögdécselt még csukott szemmel. Majd egy 8-10 másodperc múlva megfogtam a kezét és az íroasztalra csaptam, úgy hogy ráhasaljon az íroasztalra és a formás, feszes kis feneke éppen előttem álljon. Olyan remek érzés volt látni előttem őt a halványbarna napbarnított testét, ahogy az asztalnak dőlve készen áll akármire, amit csak csinálni akarok vele. Letérdeltem és elkezdtem nyalni a punciját nagyon gyors és nagy nyelvmozdulatokkal, erre ő az asztalba kapaszkodva sikoltozott. Majd hirtelen bedugtam neki a mutató és a középső ujjamat teljesen és elkezdtem amilyen gyorsan csak tudtam ujjazni. Ő már alig bírt magával szerintem el is élvezett. Ezt nem bírtam sokáig és mikor abbahagytam olyan nedves volt a kezem, mintha csap alá tartottam volna.
Majd felálltam és szépen lassan betoltam neki a farkam amennyire csak tudtam. Láttam hogy a teste belemozdul és nagyot sóhajtva nyugtázta, hogy ismét benne vagyok. Elkezdtem először nagyon lassan ki-be húzni a farkam. Kivettem teljesen, majd betoltam teljesen. Majd 2-3 ilyen után már nem bírtam magammal és hirtelen tövig benyomtam, erre egy nagyot sikított. Én megfogtam mindkét kezemmel a derekát és amilyen gyorsan csak tudtam elkezdtem kúrni. Ő sikítozott össze-vissza és kapaszkodott az asztalba. Már eléggé ki voltunk izzadva, éreztem, hogy a rajtam maradt póló is tiszta víz már. Olyan hihetetlen jó érzés volt, hogy ekkora örömet okozhatok neki, na és persze magamnak is. Majd éreztem, hogy eljön az idő, már nem tudtam megállni, hogy ne vegyem ki. Nagy sóhajok közepette lassan beletoltam minden spermámat, de éreztem az ő teste is beleremeg és csukott szemmel feküdt az asztalon lihegve. Majd én az ágyra feküdtem, néhány másodperc múlva meg ő rám. Kis idő múlva már egymás karjaiban aludtunk.

Y fához kötözve

A semmi közepén kapaszkodik a réglátott Y-ágú fa. Korhadt testében apró rovarok és éhező élősködők jelentik az egyetlen kapcsolatát az élettel. Még egy halovány ágacskát erős jóindulattal beszámíthatunk, amely csálén tétovázik, mint lebénult aggastyán makrancos kisujja, ami a szuvas törzstől függetlenítve magát, virtustáncba kezd a végső búcsú előtt.
Imélda! Vele voltunk itt egyszer… Merre jársz, Imélda?
Minden ugyanolyan – a szigorú, sötét hegyek is, a szétszórt mákszemekként pattogó tücskök is – mint amikor előzőleg itt jártam. Szinte ugyanolyan…
Majdnem… A fa mégis más! Két évvel ezelőtt nem volt az élettelen törzshöz egy kimerülten vergődő lány kikötözve.
Forrón ölel a fény.
A lány kitárt szemében, apró tavak mögött félelem és beletörődöttség egyszerre látszik.
A hegy kalapja hirtelen füstölni kezdett és vaskos felhők törtek elő, elárasztva a völgyet, és süvítve, port söpörve a közeli falu felé. Ahogy résnyire nyitott ajtón óvatosan bekúszik egy kesztyűs kéz, és eléri a villanykapcsolót, úgy szakadt le egy pillanat alatt a sötétség. Egybefolytak a színek, majd mind eltűntek. Feketébe hajló szürke lett a világ. Közepén a kipányvázott áldozat, szemében riadt kérdés.
Zúgott, csattogott, ökölnyi cseppek gyorsulva kopogtak, és nyomtalanul bekúsztak a talaj ráncaiba. Minden szürke és fekete. Csak a repesztő villámok pattogtak jégfehéren a fatörzs körül, egymást érve. Mintha az Y-fával és az ártatlan áldozati báránnyal együtt a völgyet akarnák eltörölni.
A szomjas föld megtelt, feszülő bendővel sarat böfögött, a csuklójánál odakötött lánnyal együtt várta a kegyelemdöfést.
Elindultam volna a vén fa felé, kiszabadítani a lányt, mert a törzshöz lapulva sem nyújtott menedéket a két kopár és az egyetlen csenevész ág. Először a saját kötelékeimet kellett kínlódva lefejteni. A konyhakés nyele ragacsos.
– Megyek már! – kiáltottam, de hangom elnyomta az égi ütőzenekar.
Haja már rég a fejére lapult, patakokban vezette a szertelen vizet, arcát köpködte a szél, ruháját a testéig csapkodta, talán tovább is, magányos lelkéig.
– Megyek már!
Ijedt, könyörgő tekintetét le sem vette rólam, amíg kiléptem a háromfalú kunyhóból. Alattam ólomlábak.
– Megyek már! – Reméltem, hogy a villámok fényénél leolvassa a számról, és reményt kap.
A talaj mind síkosabbá vált meztelen talpam alatt, kétoldalra csúsztam, és bokáimat markolta az agyag.
Cap, cap…
A lányon csupán egy átázott, metálfényű dzseki, derékig érő, hogy kikötözött állapotban a hátát ne sértse fel a durva törzs. Mellei és hasa fedetlen, és deréktól lefelé egyébként sem takarta volna semmi.
Minden előreirányuló lépésem oldalra folyt. Felsülés határán küzdve, az esőház nyílása előtt toporogtam bosszúsan.
Cap, cap… Tapadt és csúszott egyszerre!
A lányról ömlött a víz, villámok seregei a völgyben cikáztak.
Tekintete lassan ugyanolyan belenyugvóvá vált, mint amikor megpillantottam. Négykézlábra ereszkedve próbáltam utat törni magamnak, de térdeim és kézfejeim csak csucsogtak a ragacsos sárban…
– Tudjátok, mit álmodtam? – kérdeztem.
– Valami jó dugást? Vagy egyéb, makkal kapcsolatost?
– Én is szoktam a makkommal álmodni…
– Kit érdekel a te makkod?
Úgy tűnt, útitársaimat az álmom sem érdekelte. Négyen ültünk a kocsimban, de a jókedv foka és mennyisége megfelelt egy osztálykirándulós buszba préselt, féktelen kamaszokénak.
– Annak a hegynek a tövében – mutattam -, egy tipptop kis falu…
– Odamegyünk? – hüledezett Feri, aki térképpel a térdein igyekezett navigálni, mivel már induláskor sikeresen elprogramozta a gps-t.
– Nem oda, de erről álmodtam. Egy völgy a falu mögött… – próbálkoztam ismét előhozakodni az álmommal.
– Akkor jó! Már megijedtem, hogy egy faluban leszünk eldugva két napig, ahol már délután semmi élet, mindenki behúzódik a házába – Feri megnyugodva csukta össze a térképet.
– Kocsma csak lenne! Minden faluban, minden sarkon van… – szólalt meg mögülem egy eddig ismeretlen kolléga.
– No jó, de semmi éjszaki élet…
Egy kétnapos továbbképzés irányába tartottunk, kevés lelkesedéssel, de annál nagyobb vidámsággal felszerelkezve. Kollégám, Feri valahogy kilogisztikázta, hogy útközben fel tudtuk venni egy testvércég munkatársait is, így lettünk félúttól négyen a kocsiban.
– Lesznek ott csajok is? – kérdezte egyikük, aki még nem járt ilyen épületes összejövetelen.
– Sajnos nem – hazudtuk Ferivel összhangban, kellő keserűséggel hangunkban.
– Csak a Gizi néni, aki hajnalban káromkodva eteti a tyúkjait. Erre fogunk ébredni! – folytattam.
– Hacsak fel nem ébredtél már addigra a kukorékolástól, mert Gizi néni kakasai már félhárom körül elkezdik – tódította Feri a rémmesét.
A tükörből láttam, hogy a vadonatúj kolléga eddig virágzó jókedve beteges-szürkévé fakult, míg a másik majd kipukkadt az elfojtott röhögéstől.
– Megnézhetnéd, hogy hol kell lefordulni! – kértem Ferit komoly képpel, s bár tényleg nem tudtam pontosan az útvonalat, élveztem a hátsó ülésről szerteszét röpködő, kétségbeesett pillantásokat.
Kopott település fakó házai között haladtunk.
– Allergiás vagyok a szőrre – jelentette ki Tamás, az új kolléga, miközben tekintetéből azt olvastam le: „csak nem itt lesz a szállás?”
– Gizi néni alig-alig szőrös… Levedlette.
– Állatszőrre!
– Hát itt majd kigyógyulsz az allergiádból! – vigasztaltuk.
– Mert nincs állat? – csillant fel valami reménysugár az arcán.
– Gizi néninek annyiféle van, hogy egymást semlegesítik. Majd látod, ahogy mind ott legelésznek a vadkenderben!
– A házban csak macskák vannak, talán tíz-tizenkettő…
– Meg az öreg kutya nyolc kölkével…
– És a birkák, ha nyitva felejted az ajtót, betévednek… de azoknak nem szőrük van, hanem gyapjuk… – folytattam a tükörbe nézve. Csodálkoztam, hogyhogy nem vette még észre az ugratást, amit három irányból kapott.
Egy apró település végén leeresztett sorompó, s előtte növekvő kocsisor. Beálltunk ötödiknek.
Nyíltak az ajtók, kiszálltak az utasok, mindűk hosszabb várakozásra rendezkedett be. Mi is toporogtunk a kocsi mögött, és hallgatásba burkolózva töprengtünk, mivel lehetne Tamás maradék kedvét még inkább elvenni a továbbképzéstől.
A legelső, a sorompónál veszteglő autó tövében ismerős arcokat véltem felfedezni – két nőt -, és Feri egy mozdulattal jelezte, hogy ő is látja. Nem tudtam még, mire lesz jó, de élénken jártak a gondolataim, hogyan lehetne hasznosítani azt a társulatot, akik ugyanoda tartanak, s akikről a továbbképzések terén szűznek tekinthető Tamásnak eddig nincs tudomása.
A megoldást az egymás után következő események nyújtották, melyekről tudjuk, hogy az időbeli sorrendiség nem jelent feltétlenül ok-okozati összefüggést. Hacsak nem tesszük azzá a történéseket!
– Ne búsulj! – szólalt meg Feri, és cigivel kínálta Tamást. – Majd vigasztalódsz Gizi nénivel és az ő kedves, szőrmók macskáival!
Ugyanekkor elindult felénk a legelső kocsitól az egyik csaj, Anikó, kezében egy pénztárcával, s a másik utas – micsoda véletlen: Gizi nevű, idősebb hölgy – érdeklődéssel tekintgetett kétirányba, vonatot remélve.
– Hová-hová, széphölgy? – szólítottam meg Anikót.
– Sziasztok! Itt láttam egy zöldségest, veszek egy pár banánt, míg fel nem nyitják a sorompót.
– Hogy van Gizi néni? – kérdezte Feri. Úgy tűnt, ő is felismerte a névazonosságból adódó ugratási lehetőséget.
– Kérdezzétek meg tőle! – válaszolt hetykén Anikó, jelezve, hogy nincs elragadtatva az úti- és továbbképzés-társ kolléganőjétől.
– Csak azért kíváncsiskodom, mert Tamás barátomat, aki új kolléga, nagyon érdekli Gizi néni – folytatta Feri zavartalanul, de Anikó egy legyintéssel válaszolt és elsietett a banánkupac irányába.
– Ő a lánya! – súgtam Tamásnak titokzatosan.
– A Gizi néninek? – pislogott, eszébe sem jutott, hogy nem a tyúkos-kakasos-macskás Gizi néniről van szó, aki nem is létezik, s nem a kitalál Gizi néni lánya állt velünk szóba az előbb, hanem mindketten kolléganők egy másik leányvállalatnál. Még csak nem is rokonok.
– Ühüm.
– Ez egy nagyon jó kis csaj! – mosolygott elégedetten.
No megállj! Nem kell neked elégedettnek lenni!
– Gizi néni is jó nő! – Mutattam a méreteket kétfelé kinyújtott karommal: – Ilyesmi. Nem egy gazella, de ő ott is alszik a szálláson, a lánya nem. Gizi nénivel viszont tudsz majd tervezni szabadidős programot!
– Helyes kis bajusza van… – egészítette ki Feri a bemutatást.
A vonat még sehol, de Anikó visszafelé iparkodott.
– Kértek? – mutatott a banános szatyorra.
– Nekünk is van… banánunk.
– Tamás alig várja, hogy megmutathassa az ő banánját Gizi néninek.
– Oké, majd összeismertetlek benneteket! – nevetett Anikó, és otthagyott bennünket.
Negyedik társunkon – pedig nagy igyekezettel palástolta – látszott, hogy magában kibogozta a szálakat, és tisztába jött mindennel. Vagy ő már ismerte Anikót, és így rá nem hatott a rögtönzött vicc. Csupán Tamás maradt ugratásunk naiv célpontja.
Az út hátralévő részében mindannyian feszülten figyeltük, hová is lyukadunk ki, de ezt hárman jól palástoltuk, mert – ha már eddig nem vette észre – Tamás nem tudhatta, hogy mi is most járunk először a vándorló továbbképzés aktuálissá vált helyszínén.
Némileg a világvégén túl, de frissen festett, barátságos panzió fogadott.
– Isten háta mögött! – jegyezte meg egy zalaegerszegi kolléga, aki talán legmesszebbről érkezett, és egy méretes keresztre mutatott, amely tényleg háttal állt az épületnek. Hangja tompán és vészjóslóan koppant.
– Hol vannak a tyúkok? – kérdezte Tamás, és elégedetten szemlélte a bejárat mellett dohányzó csajokat.
– Főleg csirkék, de egy-két rágós tyúk is akad, ha arra támad gusztusod! – válaszoltam.
– A macskákat meg ne kérdezd! – figyelmeztette Feri.
A délelőtt elég kellemesen telt, mivel csak másfél órát jelentett ebédig, és végre – többszöri nekifutással – elmesélhettem álmomat a körülöttem ülő, érdeklődést mutatóknak.
– Hol van az a völgy? – kérdezte Anikó, két kollégán keresztül.
– Itt, nem olyan messzire, szinte mellette jöttünk el.
– Szeretem az ilyen helyeket! Megnézzük?… – Gyorsan elhallgatott, mert idős kolléganője – „a Gizi” – hegyezni kezdte a füleit.
Mások is jelezték érdeklődésüket, bár nem elsősorban az álmom irányába, hanem a kirándulás lehetősége izgatta a társaságot. Inkább, mint itt punnyadni!
Nem arról híresek a továbbképzések, hogy hízókúrának tekinthetők – hiszen akkor hol jelentkezne a szervezők kialkudott haszna -, de kivételesen hatalmas adag, ízletes ebédet kaptunk. Többen arra gyanakodtunk, hogy valami nagy akcióban szerezték be a nyersanyagot, és ma jár le a szavatossága, sürgősen mind el kellett készíteni. Szinte elröppent az ebédidő.
A délután sokkal lassabban telt. Az álmommal már nem foglalkoztunk, és eldöntött tényként kezeltük, hogy – néhány teli üveggel felszerelkezve – meglátogatjuk az Y-formájú fát és a völgyet.
Valamit mondott, majd kislányosra formázott bolti fogaival mosolyt villantott felém Gizi. Mégiscsak előnyösebb, ha száját eltakarva sugdolózik, ahogy szokása. Szólnom kellene – afféle jó kollégaként -, hogy nézze meg tükörben azt a látványt, amivel környezetét károsítja esztétikailag? Inkább hallgattam, és reflexmozdulattal egy öblös poharat toltam feléje. Hátha kiteszi a protkót, mielőtt a következő durva mosoly nyomán kirepülne, és önálló csattogásra kélne az asztal közepén.
Gizi megint súgott valamit, a műveletet kísérő szájtakarással. Nemcsak a tejfog-feelinget nem láthattam így, de még a dús, kiszőkített bajuszkát sem.
– Azt mondja, hogy ő nem tud veletek menni… – tolmácsolt Anikó.
– Minő veszteség! – Feri megjegyzéséből hiányoltam a szemernyi sajnálkozás mímelését.
Micsoda kolléga az ilyen?
Újabb szájtakarás jelezte, hogy a háttérben néma hozzászólás zajlik.
– Érti ezt valaki? – türelmetlenkedett Tamás, kerülve a hibbantaknak kijáró legcsekélyebb megértés látszatát is.
Micsoda kolléga az ilyen?
A továbbképzésnek álcázott rendezvény azért tőlünk függetlenedve, zavartalanul folyt. Az előadó éppen olyan témából igyekezett kiverekedni magát, amely problémakörben szerintem mindenki otthonosan mozgott – rajta kívül.
Hátradőlve hintáztam egy kicsit a szék két hátsó lábán. Végigtekintve az U alakban elhelyezett asztalok partján, mindenütt nyugalmas, önálló vagy kétszemélyes, de a tárgyhoz legkevésbé sem köthető tevékenységet tapasztaltam: békés rejtvényfejtést, pletykás kávékevergetést, lapos méregetéssel vegyített, részletekbe menő kitárgyalást… Mikor visszadöccentem négylábú alátámasztásra, Gizi még mindig kommunikált, de – Anikón kívül, aki kötelességének érezte a feszült figyelést – lassan mindenki feladta, hogy kibogozzon valamit a némán eltakart monológból.
Micsoda kollégák az ilyenek? Titokban biztosan még ki is nevetik!
Némelyek még udvariatlanul el is fordultak, és egymás között gúnyos véleményüknek adtak hangot, illetlenül nevetgélve.
Szerencsére az előadó szünetet jelentett be, így sietve kimentem röhögni.
Két kocsival indultunk el. Azért kellett korlátozni a létszámot, mert csak két olyan ember akadt köztünk, aki vállalta a szeszfokmentes vezetést.
Megálltunk tankolni a falusi vegyesboltnál, s vásárláskor bárki nemcsak a saját fogyasztási szokásait vette számba, hanem gondolt a többiekre is – akik szintén ugyanezzel a szisztémával szerezték be az innivalót -, úgyhogy több napra elegendő ilyen-olyan italt pakoltunk be a csomagtartókba.
– Lenne kedvem felmenni a csúcsra – Anikó észrevette az Y fán a megkopott turistajelzést, és mutatta a következőt a hegy lábujjánál.
– Felviszlek én itt is a csúcsra, egy lépést se kell tenned! – Tamásnak letörhetetlen jókedve kerekedett, mióta rájött, hogy nemcsak macskák és tyúkok nincsenek, de Gizi néni sem. Azaz csak Gizi nevű kolléganő, akit azért kis ügyességgel ki lehetett kerülgetni.
– Arra az igazi csúcsra gondoltam… – mutatta Anikó.
– Annál csak igazibbat mutatok neked!
A másik kocsi utasai is odaértek, csörömpölve kipakolták az üvegeket a háromfalú esőházikó tövébe. Hamarjában körbekínáltak mindenkit.
– Ki jön velem? – Anikó nem adva fel a tervét.
– Ki akar játszani? – kérdezte Klaudia, akit csak Klaunak nevezett mindenki.
Feri, Tamás és a többség a játékot tartotta érdekesebbnek, éppen arról szavaztak, hogy inkább üvegezzenek vagy mégis üvegezzenek – az előbbi az üvegek mielőbbi kiürítését célozta, a második ötlet mibenléte még homályos maradt -, amikor négyen, vállalkozó kedvűek elindultunk a hegynek fel. Mielőtt a fák eltakartak volna bennünket – ugyanakkor jótékonyan elrejtették kíváncsi tekintetek elől a völgyben készülődő játékot is – még láttam, hogy egy újabb, harmadik autó érkezett a továbbképzésről – hogy találtak ide? – négy leereszteni kész, vidám utassal.
A levegő zöld volt, a levelek csöndet árasztottak. Az ösvény lankásan emelkedve kerülgette a hegyet. Kipirultunk, nagyokat szuszogtunk és sajnáltuk, hogy mindössze 2 üveg vodka felejtődött nálunk, az is véletlenül maradt Anikó méretes válltáskájában.
– Azért kifizetted a boltban? – kérdeztem.
– Nem kellett volna? Jókor szólsz már!
Közvetlen előttem lépegetett, s ez kifogástalan kilátást biztosított számomra, hogy felváltva nézegessem az avarral borított vagy csupasz emelkedőt, és a feszes farmerba préselt popsit. Egy-egy kapaszkodónál éppen szemmagasságomba kerültek a félgömbök, ezért többnyire oda koncentráltam. Máskor kicsit lefelé kellett néznem ehhez, de mivel úgyis érdemes volt gyakran a lábam elé tekintgetni, nem esett nehezemre folyamatosan a ruganyosan himbálózó mozgást tanulmányozni.
Mögöttem Rita kapaszkodott – akit ha Rejtő ismert volna, teljesen babaarcúnak jellemezne -, a sort pedig Attila zárta szorosan. A sereghajtó elkezdett vicceket mesélni, mert nagyon szereti ezt a műfajt, sajnos az előadásmódja hagy némi kivetnivalót magából, ezért többet szórakoztunk az ő hahotázásán, mint a viccein. Mindenesetre kellemes hangulat jellemezte a felfelé utunkat – s bár többször igyekeztünk felméri a fák közül néha kikukkanó hegycsúcsig hátralévő távolságot -, egyáltalán nem tűnt fárasztónak a túrázás.
– Itatás! – torpant meg előttem Anikó, és előhúzva az egyik üveget, azt kézről-kézre adtuk, majd folytattuk a laza hegymászást.
A vodka nyomán még szomjasabb lettem, s még felszabadultabban röhigcséltünk Attila viccein, figyelmen kívül hagyva az esetleges poénok időzítését és találati arányát.
Az este lassan de határozottan alászállt.
– Itatás! – kurjantott Anikó, és felénk nyújtotta az üveget.
– Először te! – hárítottam el egy kézmozdulat kíséretében.
– Majd én a maradékot… – szabadkozott. – Hagyjatok ám!
Mire a többiekkel meghúztuk, a már egyébként is megfogyatkozott mennyiségből egyetlen csepp sem maradt, ezért elővette a vodka-készlet második üvegjét, és azzal egészítettük ki folyadék-igényünket.
– Nem panaszként mondom, de jobban esne egy pohár hideg víz…
Ezzel valamennyien egyetértettünk, viszont véleményünk nem gátolt meg abban, hogy a következő ’itatás’ felkiáltáskor eltüntessük az összes maradék szeszt.
Felérve a csúcsra, barátságos szellő lengedezett körülöttünk, és még éppen elcsíptük a sötétbe boruló táj utolsó pillanatait. Kedvem támadt volna átölelni Anikót, és tekintetünkkel közösen belesüppedni a feketébe hajló, jó illatú nyugalomba.
Különleges szelleme van az esti erdőnek. Rejtélyes zörrenések, zizzenések támadnak fel minden irányban, mintha manók és tündérek kelnének életre az egyre szűkebbnek tűnő, el-eltünedező turistaút mentén. Kissé botladozva haladtunk lefelé, melyhez hozzájárult a váratlanul elénk toppanó gyökerek, kövek hada és egyéb akadályok mellett a kiszámíthatatlanul lejtős út és az elfogyasztott vodkamennyiség is.
Furcsa hangulata van egy völgynek is, amelyen vidám tábortűz lobog, s a piros lángnyelveken túl derűs, hangoskodó alakok mozognak. Állt a bál – mondanám, ha a bál fogalma azonos lenne a hamisan, ám annál harsányabban éneklőkkel és a háton fekve, kezet-lábat magasba nyújtva táncolókkal.
– Kicsit sokat ittam – súgta Anikó a kétségtelen diagnózist.
– Semmi gond, én is! – vigasztaltam. – Majd vigyorgunk folyamatosan, legalábbis én biztosan.
Rita, a babaarcú lány és Attila jó pár lépéssel előttünk tartottak, s már a lomhán hajladozó, erre-arra füstöt köpő tűzhöz értek.
– Figyelsz rám? – kérdezte még mindig súgva.
– Persze, mondjad!
– Nem úgy értem… Tudod, nem szoktam ennyit inni, sőt semennyit… azt hiszem, most eltúloztam. Figyelnél rám, hogy ne essek össze vagy ilyesmi?
Átkaroltam a vállát és magamhoz húztam. Sokkal bizonytalanabbul mozgott, mint én. Jólesett a közelsége, a puhán-feszes női test melege, a karomhoz érő haja… Mintha egy pillanatra a fejét is a vállamra hajtotta volna!
– Jól van, vigyázok rád. Legfeljebb együtt alszunk el valamelyik bokorban – Kihasználva az alkalmat, magamhoz szorítottam.
– Bocs – bontakozott ki bizalmaskodó ölelésemből – pisilnem kell.
Négylépésnyire eltávolodott, s már csak elmosódott foltot láttam a sötétben. Az Y-alakú fa közelében én is lehúztam a cipzáromat…
– Ki vagy? – kérdezte tétova hangon a vén törzs felől valaki.
– Kinn vagyok… – válaszoltam szórakozottan, és úgy döntöttem: nem hagyom magam megzavarni.
A korhadásnak indult fatörzs – különös női altján – tovább kíváncsiskodott:
– Imre?
– Megismersz a csobogásról? – csodálkoztam.
Anikó, mint vadászó nagymacska, puha léptekkel megjelent mellettem:
– Kivel beszélgetsz?
– Nem tudom, de valószínűleg nem a kiszáradt fával – válaszoltam, miközben befejezve az eredetileg tervezett műveletet, visszahúztam a cipzárt.
– Klau vagyok… – mutatkozott be a hang.
– Á, Klaudia, mit csinálsz a sötétben? Ijesztgeted a pisilőket?
– Fenéket! Nekem is kellene… – válaszolt a panaszos hang a fatörzs felől.
– Mit segítsek, Megpisiltesselek? – nevettem.– Kár, hogy nem szóltál előbb, kölcsönösen megoldottuk volna egymás folyóügyeit…
Anikó is felkacagott, aki hozzámsimulva várakozott, majd súgva kérdezte tőlem:
– Te szereted a pisi-szexet?
– Nem tudom még, egyszer csak ki kell azt is próbálni! A bugyi-lehúzás még érdekel, aztán meg majd meglátom… – feleltem hangosan, hogy Klaudia is hallja, és az Y-fához lépkedtem.
Karjaival hátul a fatörzset öleltem, mintha oda lenne kötözve…
Nem ’mintha’!
Ténylegesen megkötözték a csuklóinál fogva. Kitapogattam a vékony, sokszor körbetekert madzag végét.
– Neee! – szólt rám Klaudia. – Még legalább 10 percig így kell maradnom!
– Jól van – tanúsítottam megértést, mintha akármit is értenék a helyzetből.-, majd később visszajövök kiszabadítani.
– Addigra összepisálom magam, nem bírom ki még tíz percig! – reklamált altba hajló, többféle szeszről árulkodó hangján.
Ezt a részét tényleg meg tudtam érteni – elsőséget élveznek a szükségletek – ha a kikötözéshez ragaszkodását nem is sikerült empátiával kezelnem.
– Mégis megpisiltetlek… – ajánlkoztam inkább, mintsem kérdeztem, s mellettem Anikó kuncogott.
– Húzd le a nadrágomat! – vezényelt Klaudia.
– Nem látom.
– Nem nézegetni kell… elől van gomb.
Anikó is megszólalt:
– Segítek…
– Le tudok tán húzni egy nadrágot?! – zsörtölődtem.
– A bugyit ne…! – kommandírozott Klaudia. Nem értettem, de úgysem látszott a sötétben, micsoda bamba mosollyal fogadtam szót.
– Elég félrehúzni? – kíváncsiskodtam. – Állva akarsz pisilni? Kellene szerezni valami világítást, ilyet még nem láttam…
– Siess már, nem sztriptíz ez!… Most a bugyit… – Aha! A sorrend még ilyenkor is fontos a lányoknál, ahelyett, hogy egyszerre mindent le lehetne vetni. – Elég addig!
– Tudsz célozni? – kérdeztem ártatlanul. Anikó hol nekem támaszkodott, hol a fatörzsnek, és rázkódott a féktelen nevetéstől.
Klaudia is felengedett – érezte, hogy azonnal megoldódik a gondja -, és térdtől felfelé óvatosan süllyedni kezdett a fa mellett.
– Segíts leguggolni valameddig… a karomnál… ne röhögtess! – Pedig csak azt javasoltam, hogy összecsippentem alul a punciját és úgy tud majd állva is célozni. – Aaaah! Ez felér egy orgazmussal!
– Érdekes, az én pisilésem nem volt ekkora élmény… – tűnődtem hangosan.
– Az enyém sem. Biztos, mert egyedül csináltam! – kacagott Anikó.
A tábortűz felől egy imbolygó alak közeledett:
– Kiszabadultál? – kiabált már messziről. – Akkor újra indul a stopper, vagy más büntetést kapsz.
– Nyugi, minden rendben! – szólt vissza Klaudia Tamásnak, aki jött ellenőrizni a kikötözött játékost.
– Mit csináltok? – kérdezte az, amikor észrevette, hogy immár hárman állunk a fa körül. Aztán úgy vélte, minden világos: – Ja! Szaxizás? – A fogoly éppen megpróbált felemelkedni guggoló helyzetéből. – Maradj csak… aztán kiszabadítalak! – Felénk fordulva: – Köszi srácok – Még nem tűnt fel neki, hogy Anikó személyében egy nőt tisztelhet, nem is akármilyet, s engem sem ismert fel, de vegyük figyelembe, hogy nem is ránk koncentrált – mindjárt megyünk mi is!
– Kösz mindent! – Klaudia is jelezte, hogy nyugodtan otthagyhatjuk Tamás társaságában.
Rólunk immár tudomást sem véve, a magasabb sötét folt szorosan a guggoló feketeséghez lépett, és talán belemarkolt a hajába.
– De sürgős lett! – hallatszott még Klaudia incselkedő reklamálása, miközben mi diszkréten távolodtunk.
– Szerinted is leszopja? – súgta elgondolkozva Anikó, majd mindenféle átmenet nélkül éktelen kacagásban tört ki.
– Biztos vagyok benne.
– Te is szeretted volna? – komolyodott el hirtelen. – Azért tüsténkedtél körülötte? – Megállt a tűz és az Y-fa között félúton, és szembefordult velem.
– Láthattad, hogy segítettem neki.
– Éppen ez az! Lehúztad a bugyiját, fogdostad a puniját…
– Nem fogdostam, csak épp’ hozzáértem.
– Melyikünk a szebb? – kérdezte váratlanul, és újra elindultunk a többiek irányába.
– A tiédet még nem láttam…
– Ami láttál belőlem! Arcom, alakom?
– Komolyan kérdezed? Nem szoktál tükörbe nézni?
– De sötét van! Sötétben minden puni egyforma… és minden száj… – Megint megállt: – Te, szerinted tényleg leszopja a fának kötözve? – Ezen menetrendszerűen ismét hahotázni kezdett.
A tábortűz mellől Feri emelkedett fel éppen, és oldalazó mozdulattal elosonni készült.
– Meguntad? – kérdeztem kollégámat.
– Megmozgatom a lábam…
– Ne siess! – nevetett Anikó, és belecsimpaszkodott a karomba. – Ha Klaudihoz indulnál, most foglalt még…
Feri megtorpant.
– Miért kötöttétek ki? – próbáltam megérteni a az események láncolatának azt a részét, amik akkor történtek, míg mi a vodkás hegymászást gyakoroltuk.
– A játék egyszerű volt: mindenki mondott egy feladatot, amit az hajtott végre, akit üveggel kipörgettünk. Éppen Klaudi javasolta, hogy a következőt pedig ki kell kötni 30 percre a sötétben, amikor kipörgette saját magát… Tényleg van nála valaki?
Anikó alig bírt magával, parttalan jókedvében, fuldokolva igyekezett kimondani:
– De van ám!…haha… Nekiszögezi a fának!… haha … a farkával.
– Ott voltatok? Láttátok?
– Nem látni semmit, de kitapogattam… – jegyeztem meg tettetett közönnyel.
Ismertem Ferit, a hatás nem maradt el:
– Szóval ti ketten kitapogattátok, hogy Klaudi szop valakit?
– Nehem… haha… kehettehen… csak őőő – mutatott rám Anikó – és akkor még csak Klau volt egyedül, őt kellett levetkőztetni…
– Nem lehet veletek beszélgetni! – Toporgott: induljon-e vagy mégiscsak foglalt Klaudia? – Eljössz velem? – kérdezte röpke tétovázás után, kertelés nélkül Anikót.
– Most értünk ide, majd később esetleg beszélhetünk róla.
A tűz utolsókat pislogott, egy-egy imbolygó nyelv felbukkant még, mélybíbor izzása összeszorította a fénykört.
Rita végigfeküdt négy kinyújtott láb hullámain, és felváltva hessegette el a négykezes tapogatásra induló markokat. Kis fáziskésésének köszönhetően pillanatok alatt kibuggyantak a rezgő mellek, s amíg ezeket nevetve eltakarta a hegygerinc felett kúszó Hold elől, egy élelmes tenyér a bugyijába csúszott. Kéjes sikkantás.
Lábaim nehezek, néha megbillen alattam a kiszáradt völgy.
Klaudia nem az Y-forma fatörzs irányából, hanem valahonnan a ciripelő sötétségből bukkan fel Tamással a sarkában, és a parázsnak háttal álló Ferihez lépett. Szinte összepréselődött a két alak között, és évődő kacagással kezét nyújtotta egy közelben ücsörgő, hosszúnyakú üveget szorongató árny felé. Az árnyék komótosan felemelkedett, és már hárman fogták közre a viháncoló lányt.
Anikó úgy csimpaszkodott belém, mintha valami vásári körhinta lennék, amely levetni készül a bolond sokadalmat.
– Nincs is három kezem! – tiltakozott Klaudia maximális hangerővel, hogy a továbbképzésről idemenekült mintegy tucatnyi kolléga és kollegina egyikében se maradjon kétség afelől, hogy két kezével mihez kezd a körülötte szorongókkal.
Távolabb, ahol bizonytalan hullámokat vetett a talaj, két térdelő alak simogatta egymás világító fenekét.
– Nem is szeretem a vodkát – jelentettem ki.
– Én meg nem bírom – csatlakozott Anikó, és majdnem elrántott, ahogy cicijei közé szorítva lelógó karomat, teljes erővel kapaszkodott, lökésszerűen kivédve a földmozgást.
– Kinek van vodkája? – nyújtózkodott felém két esdeklő karjával Rita, akit szorgos partnerei közben csupasszá bontottak.
Jó volna leülni – gondoltam – ha nem akarna minden apró mozdulatra kifutni alólam a tücsökszőnyeg.
– Itt is van valaki? – csodálkoztam, amikor mögülem csörömpölés hallatszott, s nyomában készséges üvegek teremtek mindenki markában.
Megörültem a sörnek és hamar belekortyoltam.
– Én tele vagyok, a kezem meg foglalt… – rikkantott Klaudia. Utoljára szólalhatott meg szabadon: leguggolt a három partnere előtt, és úgy tűnt, hosszabb időre a szája is foglalt lesz.
A rendületlenül egymás fenekét nyomkodó pár trióvá bővült, félkönyékre támaszkodva, közvetlen közelről tanulmányozta őket valaki talán két hosszú másodpercig, majd a némán gyömöckölők női tagja mögé térdelve bekapcsolódott a játékba.
Óvatosan leereszkedtem… Anikó óvatlanul rám zuhant.
– De virgonc vagy! – csúfolódtam.
– Kihúztad alólam a támasztékot – válaszolt, és megmaradt ölemben-fekvő helyzetében.
Mintha csak igazgatnám, végigsimítottam a vállán, oldalán, hasán, csípőjén, combján… és visszafelé haladva a popsiján, hátán… megint a popsiján… Mintha elaludt volna ebben a félig kitekeredett, kényelmetlen pozitúrában, meg sem moccant.
Környezetünk is lelassult. Megállt. Ahogy egy hatalmas vásznon a festett alakok, mintha mind megmerevedtek volna. Kívülállóként szemléltem a pause gombbal lebénított társaság feketével pacsmagolt képeit: Ritát, ahogy kéjesen elterülve élvezte a teste egész felületén osztozkodó, erőszakos kezeket. A vékony füstcsíkot eregető, hamuvá oszló parázs mellett Klaudiát, szájában és mindkét markában egy-egy duzzadó férfiszerszám. Arrébb a csókolódzók hölgytagja négykézlábra ereszkedve a hímek közé várta, hogy kétirányból belekéredzkedjenek.
Anikó sem mozdult. Csak a tücskök serénykedtek, és jobbom fedezte fel egyre merészebben a női test rejtekeit. Kipattintottam a farmerja elejét, és a meglazított nadrágot apró mozdulatokkal leerőltettem annyira, hogy ujjaimmal zavartalanul fészkelődhessek a mélyén. Felhúztam a felsőjét, kikapcsoltam a melltartóját és azt is a válláig toltam.
Valahonnan előkerült az a koma, akitől az imént a sört kaptam, és szorosan Anikó felhúzott térde és gömbölyödő popsija közötti területre helyezkedett.
– Csináld még! – szólalt meg a lány, amikor kihúztam a kezem félgömbjei találkozásából. – Maradj nyugodtan! – reagált a fészkelődésemre, de azért kissé felemelkedett és ő is kényelmesebb helyzetre váltott.
Látszólag ekkor vette észre társaságunk háromfőssé terebélyesedését. Megfogta a zsúfolt villamosan lesből tapizó-módszerrel dolgozó idegen kezet és mintegy legalizálva annak törtetését, a félig-meddig lehúzott nadrág bejáratához helyezte.
Durcásan megmarkoltam a ciciket és kitapogattam a kúpos bimbóit, miközben a vérszemet kapó hármadik határozott mozdulattal lefejtette Anikó nadrágját bugyistól. Ani egy pillanatra szélesre tárva combjait, felém fordult fektében, és addig mocorgott, míg arcával sikeresen befészkelődött az ölembe. Megvillant a holdfény a szemében, amikor nadrágomon keresztül meredt farkamhoz ért.
Úgy látszott, Anikót nem zavarja, hogy hárman lettünk, sőt amikor nem érezte az összes kéz simogatását, felemelte a fejét, és megnézte, hová tűnt kettő. Éppen a saját nadrágját tolta le koma és húzogatott egyet-kettőt a szerszámán. Nem akartam lemaradni, hátradőlve kiszabadítottam én is a farkam, és éreztem, amikor abban a pillanatban forró ajkak érintették a tövét, majd Anikó felkönyökölt és rátapadt a makkomra.
Környezetünk is megélénkült. Az állóképek mozgalmassá váltak. Klaudiánál felszaporodott a társaság – észre sem vettem, mikor és honnan került oda egy újabb farkalló -, már négyen váltogatták egymást. Egyikük fölött mindig olyan távolságban guggolt, hogy a földön heverőnek legyen elég tere a lökésekhez, s szinte mozdulatlanul tartotta a punciját, csak néhány erőteljesebb vagy váratlan impulzus rángott végig a testén egészen a mindig foglalt szájáig és rezgőmozgást végző két markáig.
Babaarcú Rita ketten igyekeztek ugyanazon a nyíláson keresztül megtömni, s mindhárman egymást kommandírozták harsány röhögés kíséretében.
Amarrébb, a másik mesterhármas két hímje éppen befejezte egymás váltogatását elől-hátul, s teljes egyetértésben szinkronürítést végetek a lány arcára.
Úgy gondoltam, hogy ha nem is a tulajdonomat sértették meg – hogy is írja az Alkotmány? -, de mégis a birtoklási vágyamba zavart bele az Anikó összeszorított popsijánál, pemzli-kezelő mozdulatokkal ügyködő koma. El kell fogadni, mert mindig a nő választ, s ha éppen kettőt támad kedve egyszerre választani, hát legyen… de azért az első én akartam lenni. Anikó cuppogó fejét óvatosan megemelve kibújtam támaszkodó karja alól. Megértette a szándékomat, és máris elém fordította ingerlően domborodó félgömbjeit. Végre háborítatlanul nyomtam hozzá feszülő farkamat, és ujjaimmal éreztem, mennyire szabad és készséges a nedvesen kitárt punci. Nem is érdekelt már, hogy a másik koma Anikó arcát kezdte simogatni, jelezve, hogy amit meghódítani szeretne, az éppen ott nyílik, megfogtam üzemkész, felforrósodott szerszámomat és bevezettem a rejtekbe. Ki sem húzom addig – határoztam el – amíg tele nem töltöm a kelyhet. Jól is tettem, hogy nem tágítottam a négykézláb előre-hátra mozgó lány mögül, mert akadtak közben jelentkezők, akik egyből pótoltak volna: ketten is odasündörögtek, egyik kezükkel farkukat nyüstölve, másikkal megpaskolva Anikó fenekét… majd továbbálltak Klaudia táborába, ahol mindenkinek jutott feladat.
Az alul-fölül vagy elől-hátul felnyársalt Anikó mind hangosabb nyögésekkel jelezte, hogy félretéve a vodkát, teljes valójával itt tartózkodik, és finom érzékrendszerével átadja magát az őt bitorló két férfi kénye-kedvének.
A tücskök csak bámulták a továbbképzés résztvevőinek csökkentett létszámban jelenlévő csapatát. A parázs szégyenében pöfögött még párat, vadászni induló ragadozók világító szemével kikukkantott a hamuból. És a Hold?
Az öreg lapostányér fénylő képével ámuldozott, amikor az egyenként dolgukkal végző kollégák és így felszabaduló kolleginák óvatosan, hogy a többieket ne zavarják meg jól megérdemelt élvezetükben, megkeresték még lötyögős üvegjeiket és kipréselték a maradékot.
Sztorikat mesélve – és dicsérve annak az eszét, aki a rendszeres továbbképzéseket kitalálta – öltözködtünk, és amennyire lehetséges volt, összeszedtük az üres üvegeket, jó cserkészekhez illően eltapostuk a tűz nyomát is, és a jóleső fáradtság ellenére egymás-szavába-vágós vígsággal tértünk vissza a panzióba.
Az éjszaka többünknek még nem ért ugyan véget, de igyekeztünk közömbös tekintettel elhaladni a hallban egymást okosító emberek mellett – miért nem alszanak már ilyenkor? – és lehetőleg elkerülni a kirándulásunkra vonatkozó esetleges kérdéseknek még a lehetőségét is.

Bűnök

Korábban sosem néztünk ilyen szemmel Katira, de most az alkohol követelte nemi vágy elhatalmasodásával vettük szemügyre franciabugyis, trikós alakját. Kívánatos volt. Minden bizonnyal ha nem iszunk, meg sem fordult volna a fejünkben ez a gondolat, sem az övében, sem a miénkben. A bizonytalankodás most is közénk feszülve húzott valami láthatatlan határvonalat, amelyet egyikünk sem akart átlépni, mégis vágytunk rá. Ilyesmit érezhetett Éva is az alatt a bizonyos almafa alatt.
– De… – bizonytalan volt Zsolti hangja. Nem a határozott, magabiztos, öntudatos, amilyen szokott. Azt hiszem, ez adta meg a végső lökést.
– Jajj mááár – Kati hangja bosszús volt, ahogy előrecsúsztatta a csípőjét. Karcsú ujjai a franciabugyi szélére fogtak, felemelte a lábait, és lehúzva magáról az intim ruhadarabot dobta a kanapé aljába. Várakozóan pillantott hol rám, hol Zsoltira, és ahogy átvette az irányítást, úgy emelkedtünk fel mi is a kanapéról. Kati összezárt lábakkal várakozott, kikapcsolva a tévét, így megszűntek a pornófilm háttérzajai. Kínosan feszengve egymásra néztünk Zsoltival, aztán Katira, majd szinte egyszerre nyúltunk a boxerért, és toltuk le, kilépve belőle.
Érezhetően felforrósodott a levegő, legalábbis én úgy éreztem. Nem néztem a bátyámra, Katit figyeltem, akinek a tekintete viszont kívánósan járt a két előkerülő, keményen álló, duzzadt buksijáról a csuklyákat levető falloszokon. Keresztezve kezeit lenyúlt, megragadta a trikója alját, és áthúzta a fején a fölöslegesnek ítélt ruhadarabot. Neki is melege lehetett, ami nem csoda, hiszen elég abszurd volt a helyzet, ahogy két “öccse” ott állt előtte, ruha nélkül, dagadó farokkal, bizonytalanul és vágyakozva, és őt bámultuk. Kati keze megrezdült, mintha megbánta volna tettét, és el akarná takarni melleit, de végül a kislányos, pillanatnyi zavar elmúlt, és felhúzott térdeit is leengedte, majd lassan széttárta, felfedve szemérmét.
Ott feküdt előttünk izgató teste, kitárulkozva. Talán a helyzet miatt, de arcát kislányos pír vonta izgató pirosságba; formás, önmagukat megtartó, hetyke mellei voltak, lapos hasa alatt nem burjánzott dzsungel, csak egy vékony, rövidre vágott csík futott függőlegesen, míg ingerlőbbé és szemet vonzóvá változtatva ártatlannak tetsző, rózsaszín bejáratát. Szeméremajkai nem nyújtogatták a nyelvüket, kislányosan ártatlannak tűnt Kati puncija.
Megfordult a fejemben, hogy ezt még sem kellene, de aztán három kéz mozdult egyszerre. Miközben azt figyeltem, ahogy Kati jobb keze lábai közé siklik, saját jobbommal magamhoz nyúltam én is, és hagytam, hogy az ismerős érzés eluralkodjon rajtam, ahogy ujjaim a duzzadó izmokra fognak. Éreztem az erekkel hálózott, vérrel telítődött érintést markomban, ahogy körbeöleltem ujjaimmal dagadó farkam, és ahogy oldalra sandítottam, leellenőrizvén a dolgot, láttam, hogy Zsolti is hasonlóképpen tesz, sőt neki már a csuklója is lassú játékba kezdett.
Kati elnyílt ajkakkal jártatta a két dorong között a tekintetét. Kezének középső ujja puncijának felső ékénél torpant meg, finom kis ujjkörözésekkel izgatva a csiklóját, és csak másodpercekkel később értettem meg, hogy azért csinálja, hogy lássuk izgató rejtekét teljes tökéletességben. Hátát a kanapé háttámlájának vetve, félig lecsúszva ült, biztosítva a tökéletes rálátást, ami azt szülte nálam, hogy markomból kiengedtem falloszom, alulról mutató- és középső ujjammal, míg felülről hüvelykujjammal fogtam rá, ezáltal nem takartam tenyeremmel a Kati számára izgató látványt. A feszélyezettség és a zavar egyre múlt, és immár minden figyelmünkkel egymásra koncentráltunk; Kati a csiklóját izgatta egyre sűrűbben emelkedő és süllyedő mellkassal, mi pedig Zsoltival lassan, akaratlanul felvéve az ő ujjainak a tempóját húzogattuk a bőrt dagadó farkunkon.
Percek múlva azt vettem észre, hogy elképzelem, ahogy Kati előtt térdelek, és szűknek tetsző rejteke magába fogad, a borzongató forróság körbeölel és elnyel. Ijedten kaptam a pillantásomat Kati arcára, vajon feltűnt-e neki gondolataim halma, amely bizonyosan kiült az arcomra, de nem úgy tűnt, hogy felfigyelt rá. Bal keze tétován a bal melle felé nyúlt, és ujjaival a vágyakozva ágaskodó mellbimbóját kezdte dörzsölni, míg jobb keze lejjebb csúszott immár nyilvánvalóan csillogó szeméremajkaihoz. Hallottam, ahogy Zsolti megakadó lélegzettel figyeli, ahogy Kati középső ujja szétfeszítve a kisajkak szirmait merül el saját magában. Oldalra pillantottam, de bátyám farka nem lövellte magából a fehér nedveket, csak a látvány ingerelte. Visszafordultam Kati felé, idomulva az ő tempójához, nagyokat nyelve.
Ez a három ujjas megoldás annyira nem volt eredményes. Kati hamarosan hevesen kapkodva a levegőt, immár két ujját járatta magában, amelyek csillogva jelezték, hogy nővérként igencsak beindult. Bal keze immár egész tenyerével a mellére tapadt, ujjai össze-összeszorultak, szeme kapkodva járt ide-oda kettőnk között, ujjai gyorsabb ütemre váltottak. A felismerés meglepett: azt gondolja, hogy a két szerszám közül mindig valamelyik benne jár, az ujjai helyére képzeli őket! A felismerés nyomán már minden további zavar nélkül engedtem a kísértéskent, és miközben tovább húzkodtam a bőrt fel-le a makkomon, azt gondoltam, hogy Kati ujjai helyén az én falloszom járja násztáncát.
– Ah! – rövid, elfojtott nyögés röppent az ajkairól Katinak. Felnéztem az arcára: ajkai elnyíltak, szemét lehunyta, aztán a gerince ívbe feszült, ujjait tövig lökte magába. Remegve szívta be magába a levegőt, fejét hátrahajtva, bal keze a mellébe markolt. Nyilvánvaló volt, hogy elélvezett. Lassuló mozgással álltam meg, gyönyörködve a látványban, ahogy Kati testét megfeszítette a robbanás, aztán oldalra pillantottam. Zsolti tanácstalanul viszonozta kérdő tekintetem, de vigyorogva.
Kati végül felnyitva a tekintetét nézett ránk kissé csalódottan.
– Ti nem…?
– Biztos a sör – mondta Zsolti.
Kati ajkait beharapva, emelkedő-süllyedő mellekkel pillantott ránk, aztán félénken elmosolyodott.
– Segítek.
Felállt, majd hátat fordítva feltérdelt a kanapéra, alkarjával megtámaszkodva a háttámlán, és bal felé hátrafordulva ránk mosolygott. Kihívóan hátratolta domborodó popsiját, és a látvány nyögésre késztetett mindkettőnket. Kemény, kegyetlenül izgató feneke, combjainak széttárt, formás vonala s a köztük csatakosan csillogó punci látványa elég volt, hogy megemelje a pulzusunkat.
– Gondoltam, hogy tetszeni fog – mosolyodott el elégedetten Kati, bal kezével hátranyúlva a lábai között, ujjait csiklójára futtatva. – Rajta fiúk.
Ujjaink ismét mozgásba lendültek, fel-le húzogatva a bőrt kemény szerszámunkon. Ő is izgatta magát, eleinte csak a mi kedvünkért, de egy tíz perc elég volt ahhoz, hogy lássuk, kezd ismét tűzbe jönni. Hátrafelé fordultában figyelte, ahogy az ő ujjainak ütemét követve húzgáljuk a bőrt makkunkról, keze pedig ismét egyre hátrébb csúszott, és végül két ujját magába engedve sóhajtozott. Odaképzeltem magam a feneke mögé, arról ábrándozva, hogy kezeimmel kemény fenekébe markolok, és tövig hatolok csatakos rejtekébe, de akármilyen vadul képzeltem el az együttlétet, nem és nem sikerült eljutni a csúcsra. Zsolti is erősen lélegzett mellettem, sejtetni engedvén, hogy ő is a határon jár, de ő sem tud átlépni rajta, aztán… Kati megint behunyta a szemét, és szinte nyüszítve engedte lejjebb a csípőjét, mélyen magába tolva az ujjait, ahogy az orgazmus a felhők közé repítette.
Bosszúsan álltunk meg. Kati pihegett. Úgy tűnt, nem akarja kinyitni a szemét, hogy ne lássa a be nem teljesült vágyat, az üres markok látványát. Hosszú másodpercek után sóhajtva szólalt meg.
– Na jó.
Kinyitva a szemeit állt fel, és felénk indult. Ez elég volt arra, hogy úgy érezzem, zúgva lángol fel az ereimben a vér, és torkomban gombóc keletkezik. Az nem lehet, hogy AZT akarja. Kati azonban nem adott apellátát, hozzánk lépett, és elénk térdelt. Ahogy szemmagasságba került számára a két vágyott dorong, felülről láttam, ahogy nyakában fel-le csúszik egy nyelés következtében a hasonlónak vélt gombóc.
– Mit csinálsz? – kérdezte Zsolti.
– Segítek – válaszolta Kati, félretolva a kezét. Bal kezével Zsolti, jobb kezével utánam nyúlt. Én is dermedten figyeltem, ahogy Kati ujjai kemény falloszomhoz nyúlnak, és karcsú ujjaivla körbeölelik azokat. El akartam lökni a kezét, hogy ez már tényleg sok, ezt nem szabad, de nem tudtam. A képzelőerőm uralta a testemet, nem engedvén lépni. Kati pedig lassan, óvatosan pillantott fel, két kezét mozgatva, fel-le húzgálva a bőrt rajtunk. Behunytam a szemem.
Ott volt, a gerincem mentén. Ott zubogott, követelte magát, de nem lépett előre, nem robbant ki belőlem a kéj. Kati ujjai szelíd táncot jártak, nem csak húzgálta a bőrt, de meg-megszorította kemény farkamat, máskor pedig csak cirógatta. Amikor monoton módon húzogatta csak, sejtettem, hogy olyankor Zsolti részesül hasonló kiváltságokban. Lehunyt szemmel élveztem a dolgot, de aztán Zsolti nyögésére kénytelen voltam kinyitni a szememet. Lehet, hogy ő már beteljesült, csak én szenvedek? Lenéztem, kissé oldalra, és a képtelen látványtól elakadt a lélegzetem. Kati közelebb hajolva a bátyámhoz a farka tövét fogta, és elnyílt ajkai közé engedte Zsolti duzzadó makját. Láttam, ahogy Kati nyelve táncot jár az arca rejtekében, aztán nővérem lejjebb engedve buksiját engedte még mélyebben magába Zsolti farkát. Elhűlve bámultam. A művelet alatt Kati csak fogta az én farkam, nem húzogatta a bőrt. Kintebb engedte ajkai közül Zsolti farkát, majd vissza. Mindig csak pár centit nyelt el belőle, Zsolti pedig remegett. Nem tudtam, hogy a kéj vagy a tiltakozás miatt, ami benne égett.
Csak pár másodperc, ennyi adatott meg, aztán Kati cuppanva engedte ki ajkai közül a bátyó dorongját, és tudtam, hogy én következem. Így is történt. Kati felém fordult, és miközben lejjebb csúsztatta az ujjait egészen a fasztőre, ajkai maguk közé fogadtak. Felnyögtam, ahogy a telt, csókolni való száj rásímult makkomra, és a hihetetlen meleg körbeölelt. Kati nyelve követelődzően forgott, végigsímított a fitymafékek recés, érzékeny peremén, majd belesímult a kis nyílásba, és lehunyt szemmel kóstolta ki onnan az előváladékot, hogy aztán lejjebb csússzon, félig magába engedjen. Lehunytam a szemem, élvezve a gerincem mentén zsiborgó szokatlan vágyat.
Bűnbe estünk. És jó volt.
Pár másodperc után Kati elhúzodott. Zsolti volt soron. Aztán megint én. Felváltva szopott minket, fürgén járó nyelvvel, és sokszor éreztem, hogy közeledik az orgazmus, de mindig elhúzódott. Végül Kati is ingerülten csettintett a nyelvével.
– Mi van már veletek?
Láthatóan bosszantotta, hogy nem tud minket a csúcsra juttatni. Tanácstalanul vállat vontam, és mivel megtört a pillanatnyi helyzet, el akartam húzódni. Nem engedett el, figyelmeztetően megszorultak az ujjai. Zsolti állt elő egy javaslattal.
– Talán csak az egyikünkkel csináld.
Aha. Nyilvánvaló. Ha csak az egyikünkkel foglalkozik, akkor talán menni fog a dolog. Kati is rábólintott, elértve a dolgot, majd felállva maga után húzott.
– Gyere, szülinapos!
Új lendület égett a szemében. Nyilván kihívásnak vette most már az egész abszurd helyzetet. A kanapéra ült, és maga mellé térdeltetett, oldalra fordulva, majd felhúzva a combjait ismét széttárta a lábait, Zsolti felé. Nyilván azért, hogy közben ő se lankadjon le. Bal kezével közben ismét marokra fogott, és ajkaihoz irányította kemény dorongomat, majd nem habozva immár egészen félig elnyelte. Szinte dühödt vággyal ostromolta lüktető fejét hímtagomnak, jobb kezével maga közé nyúlva símultak ujjai csiklójára. De nem volt elég… belé vágytam, oda, ahol most ujjai jártak…
A szemem sarkából láttam, hogy Zsolti megmozdul. Én lefelé bámultam, azt néztem, ahogy Kati bájos arca újra és újra rábukik dorongomra, de amikor érzékeltem a bátyám robosztus testét magunk mellett, odapillantottam. Zsolti előre hajolt, félrehúzta Kati kezét, letérdelt a kanapé elé, és ellentmondást nem tűrve hajolt előre. Láthatóan Katinak se volt ellenére, talán várt is valami hasonlót, mert hagyta, hogy a bátyám ölébe temesse arcát. Forró, fojtott nyögés bizsergette végig dorongomat, de nem engedte el, csak szemeit lehunyva élvezte a műveletet, amit Zsolti alkotott odalenn. Szabad kezének ujjai a rövid tincsekbe túrtak, és közben próbált rám is koncentrálni, de már feleakkora intenzitással szopott, mint korábban. Csalódottan nyúltam előre, hajába túrva, jelezve, hogy én is itt vagyok; a mozdulat már természetesnek tűnt. Bal kezem előre vándorolt, és reszkető ujjakkal érintettem meg mostohanővérem duzzadó keblét. Hihetetlenül ruganyos volt, kemény és feszes, és szinte követelte az érintést, a tenyerembe símult. Kati teste remegett, nyelve akadozva érintette újra és újra a makkomat, feje egyre tétovábban billent lefelé, fojtott nyögések szakadtak fel belőle.
Aztán Zsolti kihúzta magát, és közelebb térdelt. Szólni sem bírtam, amikor azt láttam, hogy jobbja a farkára fog, és a széttárt combok felé irányítja. Kati azonnal elengedett.
– Mit csinálsz?
Rémület zihált a hangjában. Keze, amely eddig Zsolti haját gyűrte, most a bátyám izmos hasára futott, tenyérrel. Távol akarta tartani magától. Másik keze közben még mindig kemény dorongomra símult. Zsolti nem válaszolt, csak a szemében égett valami ijesztően kifejező vágy.
– Ne… – kérte Kati, én pedig nem szóltam közbe. Egyrészt én is annyira vágytam rá, mint Zsolti, másrészt Kati könyörgő hangjában ott lobbant valami furcsa tónus. Valami, ami azt ültette el a zsigereimben, hogy tudja, hogy ezt nem lenne szabad, hogy meg kellene állni, de ő is akarja. Zsolti rá bízta a döntést, csak finoman tolta magát közelebb; Kati ha akarta volna, eltolhatja, ellökheti, vagy arrébb húzódhat. De csak könyörgően nézett.
Aztán amikor Zsolti makkja puncijához ért, megadóan lehanyatlott a keze. Felnyögve hajtotta hátra a fejét, ujjai megszorultak a farkamon, én pedig figyeltem, ahogy a bátyám farka óvatosan elmerül Katiban. Tudtam, hogy ma este ő nem lesz a nővérünk, végérvényesen megváltozott valami, és átkonvertálódott a testvéri szeretet. Talán soha nem is létezett. Zsolti ujjai Kati térdhajlatára futottak, és nyögve tövig hatolt a lányba, aki képtelen volt rám koncentrálni.
Zihálva, aprókat sikkantva élvezte, ahogy Zsolti beléhatol, és közben belém kapaszkodott. Zsolti kéjesen, izzó szemmel felnyögött, amikor lüktető dorongja teljesen elmerült a nőben, és lassan hátrahúzta a csípőjét, majd ismét visszatolta. Farka kéjnedvektől csillogóan bukkant elő, egészen makkig kihúzta Katiból, majd visszatolta. A lány nyöszörögve élvezte a dolgot, előrenyúlt, meg akarta érinteni a combjai között mozgót, aztán felsóhajtott.
– Igen…
Szétrepedt a bizonytalanság máza. Égő tekintettel nyitotta ki a szemét, rám pillantott, majd felém fordult, és ajkai közé fogadott ismét.
Zsolti egyre lendületesebb mozdulatokkal dugta, fel-felnyögve a határozottság beteljesülésétől, amellyel mindig elnyerte, amit akart.

Farkammal és banánnal

Ezt a történetet Ferenc, egy volt fiúm mesélte el. Tudod, hogy televíziószerelő vagyok. Munkám a tévék házhoz szállítása és üzembe helyezése olyan vásárlóknál, akik maguk nem tudják megcsinálni ezt. Főleg idősebb embereknek van szüksége szolgálataimra, legalábbis erre gondoltam, amikor beléptem a céghez. A napokban azonban olyan élményban volt részem, amit szeretnék megosztani veled- mondta vörösödő arccal és csillogó szemekkel.
Egy idős házaspár érkezett az üzletbe, akik egy nagyképernyős színestévét vettek. Szerették volna ha azonnal házhoz szállítom. Megbeszéltem velük, hogy másnap kiviszem a tévét és beüzemelem.
Ahogy elhagyták az üzletet, feltűnt a lány, aki eléjük jött. Hosszú, vörös hajú, kihívó, igen szemrevaló, fiatal teremtés volt. Rövid beszélgetés után a hölgy belépett és közölte, hogy ő lesz majd otthon másnap, hogy átvegye a tévét. Figyeltem, amint kilépett az üzletből, ahogy a nap rásütött a vékony nyáriruhájára. A fényben egyértelműen kivehető volt, hogy nincs a ruhája alatt bugyi. Szép vonalú feneke és annak vágása teljesen kivehető volt a napsütésban. Nem is tudtam pillantásomat levenni róla. Másnap a megbeszélt időben indultam a televízióval. Elég volt az előző napi látványra gondoltam és azonnal izgalomba jöttem.
Házukhoz érve láttam, hogy a bejárati ajtó nyitva van. Mivel kezem el volt foglalva a dobozzal, amiben a tévé volt, csengetés nélkül léptem be. Azonnal megéreztem a szex részegítő illatát a levegőben. Nevén szólítottam a lányt.
– Eszter! – mondtam, mivel így mutatkozott be előző nap.
Nem kaptam választ. Amint beljebb értem, megpillantottam őt. Teljesen mezítelenül terpesztett a padlón, hátával az ágynak támaszkodva, puncijában egy nagy banánnal.
– Zárd be az ajtót! – mondta hirtelen. Elég furcsa szituáció volt.
Itt van egy gyönyörű, szőke lány, akivel tegnap találkoztam először, fekszik a nappali padlóján és banánok hevernek körülötte. Mindegyiken rajta volt a héja. Egyiket a kezében tartotta és a csiklóját izgatta vele.
Eszter pihegve kért rá, hogy fogjam az egyiket és dugjam a puncija alsó részébe, közel a fenekéhez, amit persze szívesen meg is tettem. Nem hittem volna, hogy a farkam ennyire bekeményedik a látványtól, ahogy a banán a puncijába csúszik. Már fájt is, annyira kemény voltam. Megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy csökkenjen a nadrágomban a feszültség.
– Vedd le a nadrágodat! – lihegte a lány, hadd lássam a kemény farkadat!
A puncijából kiállt a két banán. Ideadott egy harmadikat.
– Dugd be ezt is, a másik kettő közé!
Egyik kezem a merev rudamon, másikkal benyomtam a banánt. Eszter puncikája lassan, centiről centire fogadta magába az újabb banánt. Azután szólt, hogy most dugjam meg vele.
– Nyomd beljebb, aztán húzd kifelé, dugj meg vele kérlek. Óóóó, igen!
Ez az, csak egy kicsit keményebben!
Nehéz volt egyszerre verni a farkam, és Esztert is dugni a banánokkal.
A héjas banánokkal való kemény sex után egy kicsit lágyabb következett, két pépesebb héjatlannal. Ahogy növeltem a tempót, Laura nyögött és sikoltozott az élvezettől, én pedig valami gyönyörű bizsergést éreztem a golyóimban és farkam tövénél. Egy pillanattal később, felálltam és az összes spermámat a lány csinos arcára lőttem. Még mindig kemény voltam. Megfogtam Eszter csípőjét és hassal az ágyra fektettem, úgy, hogy térdei a földön voltak. Még bizonytalan volt benne, hogy mi is fog történni, de mikor megérezte a makkomat a puncijánál, azonnal megértette.
Szépen lassú tempóban csúsztattam be és láttam rajta, hogy jó érzés tölti el. Mikor benne volt teljesen, elkezdtem mozgatni. Hatalmas sikoltással jelezte, hogy neki is nagyon jó érzés. Én rövid idő mulva kirántottam falloszom, ő megfordult és az arcára élveztem. Mindkettönket leírhatatlan érzés fogta el a hatalmas élvezés után.
– Pucolj meg egy újabb banánt – sóhajtotta vágyakozva – és dugd a fenekembe gyorsan!
Így is tettem. Kihúztam a puncijából a banánt, amelyik a nedveitől nagyon csúszós volt már. Eszter banánpürével teli puncijának a látványa leírhatatlan volt.
A szűk puncijából kifolyó banánpüré friss ondó benyomását keltette. Közben a fenekében teljesen benne volt a másik gyümölcs, egy nagyon kis részét kivéve. Eszter most szinte üvöltött. Már attól féltem, hogy túl mélyre nyomtam a banánt. De erre azt válaszolta, hogy nagyon jó érzés, és dugjam jó mélyen és keményen.
Szinte nem is ebben a világban éreztem magam, ahogy ki-be mozgattam az újra felálló farkamat és a banánt egyszerre. Mindig, amikor kihúztam, egy – egy kisebb banándarabka jött ki a farkammal együtt. Néhány másodperc múlva az összes forró ondómat Eszterbe eresztettem. Aztán az ágyon folytattuk tovább. Érdes, finom nyelvemmel kinyaltam az összes kifolyó édes banánpürét a puncijából. Kipróbáltunk mindent pozíciót. Kiettem az összes maradék banánt Laura puncijából és fenekéből. Ezt ő azzal viszonozta, hogy letisztogatta banánrostokkal borított farkamat, közben nagyszerű nyelvjátékot produkálva fáradt dorongomon, makkomtól a golyóim aljáig.
A végén még az újabb adag ondómat is mind egy szálig lenyelte. Miután magunkhoz tértünk, majd letisztítottam magamról a banánmaradványokat, beüzemeltem a tévét. Auztán elköszöntem.
Mikor visszaértem az üzletbe, a főnököm megkérdezte, mi tartott ilyen sokáig?
Egészen a mai napig mindez az én titkom maradt. Nem meséltem el kis banános kalandomat, mert úgysem hitte volna el nekem senki.

Dugni kell a sikerért

Egyetemista csaj voltam, a 90-es évek végén esett meg ez a sztori velem. Végzős éveimben jártam. Magas, szép arcú, dekoratív csajként tartottak számon. Szopós számba szívesen tették az évfolyamtársaim duzzadó faszukat egy-egy buli alkalmával. Imádták csupasz, nagy szeméremajkaimat szopni, szűk, lucskos pinámat baszni. A puncim borotváltam, de egy dekorcsíkot előszeretettel meghagytam mindig a dombon. Tetovált testem – színes, nőies mintákkal – forró vágyakat ébreszt sok hímben. A kanok mindig is imádták kerek, formásan telt seggemet, vékony derekamat és nagy, kerek dudáimat, nagy kiálló bimbómat. Igazi basznivaló, faszvégre termett csajnak tartottak.
Addig csak a korosztályomból, vagy picit idősebb faszokkal voltam, úgy 26-27 éves korig. Természetesen észrevettem, hogy az egyetemen az idősebb profok megnéznek, lopva, kívánkozva vetik rám kéjes pillantásaikat, izgatottan figyelik feszes felsőmet, kerek, nőies idomaimat, húsos, vastag számat. A tanulmányokkal elboldogultam, időnként egy-egy utóvizsga becsúszott, de végül átmentem. Végzős hallgató voltam, és sajnos egy reál tantárgyból sehogy sem sikerült javítanom. A professzor úr behívott órák után az irodájába, és azt mondta:
– Sajnos többedik alkalommal sem sikerült az utóvizsgája, kisasszony. Sajnos ez azt jelenti, hogy nem mehet államvizsgázni.
Rendkívül lehangolt a hír, de próbáltam megoldást egyeztetni a tanárral.
– Professzor úr, kérem, adjon még egy lehetőséget! Nagyon fontos, hogy még az idén befejezzem az iskolát!
– Sajnálom, de az előírást be kell tartanunk. – felelte.
– Kérem, tanár úr, csak az esetemben engedélyezze ezt. Mindennél fontosabb nekem! – szinte könyörögtem.
Zavaromban és idegességemben nem vettem észre, hogy az 58 éves tanár vágyakozva bámulja a csöcsöm bimbóját, ahogy majd kiszúrja a nagy kerek dinnye vége a vékony, fehér pólómat. Nem láthattam, de a tanár asztal alatt belemarkolt félig meredező faszába a kiéhezett kan….
– Meglátom, mit tehetek, egyeztetnem kell a dékánnal és a lektor úrral is. Holnap 1-re jöjjön vissza, most pedig elmehet!
(nem tudtam, de kifelé megbámulta formásan fejlett seggemet, és arról fantáziált, milyen lehet ebben a nőies idomban megmártózni merev faszával…).
Egész éjjel alig aludtam az idegességtől. Másnap előadások után megkerestem a professzort.
– Egyeztettem a két kollégával, kisasszony. Nem örültek neki, de hosszas kérésemre belementek abba, hogy kizárólag önnek új lehetőséget adjunk. Kérem, üljön le! – leültem a tanárral szemben, és izgatottan figyeltem szavait. Ajkaimat haraptam, mellem a szapora légzéstől gyorsabban járt le és fel.
– Ma délután tudunk Önnek lehetőséget adni a korrigálásra. Külső helyszínen fogjuk kikérdezni. Kérem, gondolja át, mennyire fontos Önnek ez a vizsgaeredmény!
– Mindennél jobban, Uram! Bármit megtennék érte!
Felcsillant a pinámra áhítozó hím szeme
– Igen? Bármit? Ez esetben garantálhatom a sikert!
A professzor teljesen fehér hajú úriember volt. Magas, kb 190 cm, úgy 110 kg. Enyhén pocakos, de nagyon modern stílusú. Sportos, fiatalos ingekben és pólókban járt. Rendszeresen járt külföldre nyaralni, pihenni, így bőre bronzosan csillogott a napfénytől. Szeme kék volt, arca, teste még férfiasságát őrizte, fehér haja emlékeztetett idősödő korára. Most, hogy picit megnyugodtam, jobban megnéztem magamnak. Simán el tudtam volna képzelni, hogy oltárit szexelek az öreggel! Láttam szemében, hogy megőrül a vágytól, hogy megbaszhasson. Kezdtem rájönni, mire megy ki a játék.
– Ma délután 4-kor az öreg tó mellett, a vadászház előtt feleltetjük a két kollégával a jobb jegyért. Ha eljön, és mindent rendben találunk, akkor megkapja az elégségest, még javítót sem kell írnia. Mi a lektor úr lakóautójával várjuk ott. Speciális vizsga lesz, kérem, alkalomhoz illő megjelenése legyen!
– Természetesen, legyen nyugodt, professzor úr, mindennel nagyon meg lesznek elégedve. Nagyon köszönöm, hogy mindezt lehetővé tette!
– Ugyan, nincs mit köszönni! Már régóta kíváncsiak vagyunk a kollégákkal, hogy milyen ismeretei vannak pontosan! – mondta, és picit elmosolyodott, ahogy a szemembe nézett.
Tudtam, hogy mit akar – és meg kell vallanom, a végtelenig felizgatott a tudat. Előtört belőlem a magabiztosság, és a ribanc vér. Odafurakodtam hozzá, és terpeszülésben, szemből az ölébe ültem. Nyakát átfogtam karommal. Ahogy ott ültem az ölében, magassarkú szandálban és miniszoknyában, ritmusos, párzó mozdulatokkal dörzsöltem forró pinámat nadrágjához. A csipketangán át éreztem duzzadó faszát. Elkapott a hév, és folytonos, baszó mozdulatokkal jártam heves öltáncomat a prof pinámra szomjas ágyékán..közben szemeztem vele, és a számat nyaltam, kurvásan. Ő a döbbenettől szólni sem tudott.
– Tessék, egy kis előleg! – mondtam. – Látom, mennyire odavagy értem, dolgozok kicsit rajtad, hogy délután jól bírd a kúrást.
Lenyúltam, lehúztam a nadrágja sliccét, és kikaptam a kolbászát, ami már váladékos volt. Az öreg prof szétizgult a pinámtól, és jött már az előváladék a kemény faszból, ahogy cicáztam fele. Hirtelen felemelkedtem, ő még mindig ült a székben. Megfordultam – háttal neki. Tangás pinámat terpeszben odanyomtam a fejéhez.
– Nesze, nyald a friss húst, élvezz! – mondtam, és beletoltam az arcába a lyukam. Zsinóros tangán át úgy nyalt, mint aki már évek óta nem kapott pinát. Szinte zabálta, falta a puncimat.
– De jó ízed van! – mondta eltompult hangon, mert a nagy pinafalásba feledkezve a mondandója felét nem lehetett hallani. Nagyon jól nyalt az öreg, mesteri szívó- és nyalizó munkával kényeztette húsos cuncimat.
Nem vártam sokat, és ebben a pózban odahajoltam a nadrágból ágaskodó dákójához. Szeretek játszani, cicázni a kanokkal, de az ő bunkós végű faszát egyből tövig a torkomba vettem, és szoptam, mint egy mohó ribanc. Nyögött és remegett a kéjtől, ahogy vastag, húsos szám és forró nyelvem le-fel járt eres hímtagján. Éreztem faszán a kanszagot. Nyilván reggel tusolt, de már azóta jó pár óra eltelt, és így igazi, kanos íze és szaga volt rég nem kényeztetett rúdjának. Szinte morgott, őrjöngött a szopásom művészetétől. Annyira kikapcsolt, hogy önkívületi állapotban nyalta szét csupasz, szaftos pinámat. Az orrát, arcát, állát – nyelvét – teljesen belém tolta. Orra a hüvelyemben mozgott, és közben nyalta mindenem. A seggem széthúzta, és kéjesen belenyalt a lyukamba.
A fasza nem volt borotvált, ami nagyon tetszett. Érezni akartam magamban tövig.
Megint megfordultam. Lesmároltam pinanedvemtől csöpögő ajkait. mennyei volt, ahogy elegyedett a kanos íz a szaftos, fiatal pina ízével. Smaciztunk, és ő egyre csak nyögött. Megtéptem ősz-fehér haját:
– most megkapod a pinámat, gyerünk, told be a faszod! Akarom, hogy basszál!
Megfogta a kerek csípőmet, és hörögve ráhúzott a faszára. A fasza körüli szőrkorona nagyon izgatta a csiklómat, úgy mozogtam benne, hogy a professzornak még az erei is kidudorodtak az izgalomtól.
– De jó a pinád, kis kurvám, de élvezem a lyukad lucskos szorítását! Alig vártam, hogy a faszomat beléd tolhassam, kicsi drága ribancom! – mondta szinte önkívületben.
Közben pinámat odanyomtam a szőrhöz, mennyei volt érezni, ahogy bennem lüktet ütemesen a fasz, én pedig szétnyalt, szétizgatott csiklómat a szőrcs dombnak nyomhatom. Most már baszottan jártam az öltáncot, szinte remegett a lábam, az öreg meg csak adta alám a lovat. Smároltunk és baszott. Élveztem a dörzsölést, kikaptam a csöcsöm és a szájába toltam.
– Szívjad szét, kanom!
Bekapta kőkemény bimbómat, és elkezdte csócsálni, közben pedig a lucskos pinámat dörzsöltem a szőrös, tüzes ágyékhoz, bennem meg feszített a merev fasz. Sikítottam az izgalomtól.
– Basszál, gyerünk, basszál! belém nyomhatod mindet, jöhet az összes geci, nyomjad!
Éreztem, ahogy elönt a kéj – és biztattam az öreget, hogy nyomjon tele. Mindig figyeltem a fogamzásgátlásra, és azt akartam, hogy határtalan legyen az élvezete. abban a pillanatban, ahogy én is elélveztem, és hallotta a biztató női parancsokat, ő is elélvezett – minden csepp gecijét belenyomta a lüktető, forró lyukamba. Mozogtam rajta, és ölem szinte fejte dorongját. Közben vadul smároltam vele, markolászta, harapdálta az ajkaimat, nyakam, mellem, mindenemet, és azt hajtogatta, hogy nem tud betelni velem.
Hálásan dőlt hátra a professzor. Pihegtem kicsit.
– Most hazamegyek, picit pihenek. Szuperszexin és kipihenten megyek a \”vizsgámra\”. – Kacsintottam rá. – Menj haza, és Te is pihenj egy kicsit, hogy este újult erővel essünk egymásnak.
– Rendben, kis kurvám, alig várom, hogy ismét érezzelek!
Ölemben édes professzorom spermájával elindultam, hogy kipihenjem és rendbe szedjem magam az esti szigorlatra…

Meglepő szexuális történetek

Meglepő szexuális történetek keringenek a nagyvilágban, melyekről gyakran nem is szerzünk tudomást. Nagy az Isten állatkertje – legyinthetnénk erre, de ugyanakkor a legtöbben kíváncsian elolvassuk ezeket a szaftos történeteket.
Bolti erőszak – A törökországi Antalyában 2006. januárban letartóztattak egy ruházati bolt alkalmazottját, mert hajnali három órakor meztelenül fetrengett saját munkahelye kirakatában. A harmincéves férfira egy pékség korán kezdő dolgozói figyeltek fel, amikor leteperte és éppen magáévá akarta tenni áldozatát, egy kopasz próbababát. A sikoltozó sütőipari dolgozók elől a tettes az üzlet vécéjébe menekült. A kiérkező rendőrök előtt tagadott, ám a nyomok magukért beszéltek: a baba nyakán, egyik fülén és mindkét lecsupaszított mellén harapások nyomait azonosították a szakértők. Tüzetesebb vizsgálat után a nyomozók további áldozatokra bukkantak a raktárban. Kiderült, hogy a szexmániás férfi az áruház összes próbababáján kipróbálta már a fogát.
Kollégiumi szex – Együtthálásra buzdította kollégista hallgatóit 2005 nyarán a romániai Alexandru Ioan Cuza Egyetem, majd szexadóval sújtotta az engedelmes párokat. Az együtt töltött éjszaka ára mindössze 4 euró volt. A kollégium igazgatója beismerte, a szobáztatás nem tartozik az intézmény szolgáltatásai közé. Mint mondta, éppen ez az oka annak, hogy mindazoknak fizetni kell, akik mégis ilyen célra használják a helyiségeket. A kollégium gazdasági vezetője szerint az ár igen méltányos. Különben is, mondta, a bevételt az utolsó fillérig az épület felújítására fordítják.
Meztelen ügyész – 2005 márciusában egy floridai ügyész a barátaival italozva fogadást kötött arra, hogy anyaszült meztelen elvágtázik az autójáig. Ki is rohant a bárból, keresztülvágott az úttesten, feltépte a kocsi ajtaját, és villámgyorsan becsusszant az ülésre. De egy vadidegen, sikoltozó fiatal nőt talált ott. Az ügyész szerencsétlenségére a nő egy ugyanolyan autóban ült barátját várva, mint ami a vakmerő férfinak volt, ez volt a tévedés oka. A halálra vált hölgy felbőszült kedvese azonnal értesítette a rendőrséget, az ügyészt őrizetbe is vettek.
Szex röptében – 2005 januárjában Újdelhi Indira Gandhi repülőterének utasai sokkoló élmény részesei lehettek. A gépükre várakozó utazók először az egész terminált elárasztó sóhajtozásra lettek figyelmesek, később szapora nyögdécselés, visszhangos zihálás, majd sikoltozás és vinnyogás áradt a hangszórókból. Miután megvilágosodtak a képernyők, mintegy húsz percen át pornófilmekkel szórakoztatták a várakozókat: egyelőre még tisztázatlan okokból. Nem hivatalos vélemény szerint a felvétel egy AIDS-szel kapcsolatos felvilágosító kampány része lehetett.
Papírfütykös – Nick Robinson, az origami és a pornogami világhírű szaktekintélye, hajtogató- és csomagolóművész négyméteres falloszt készített csomagolópapírból. Gigantikus péniszét félórás magányos kézimunkával állította fel 2004 októberében London belvárosában. Az újságírók kérdésére azt válaszolta, hogy már csak a járókelők és a rendőrök reakciói miatt is megérte a felhajtás.

Csoportszex parti

Mint már említettem, nagyon sokat jártunk gruppen pertikra. De, egyik pillanatról a másikra, elterveztük, hogy lehetőleg tőbbet nem megyünk ilyen helyre, és összeházasodunk!Nagyon kis esküvőt tartottunk, nem vóltunk, csak 8-an. De ők is csak úgy jőttek el, ha megígérjük, hogy búcsúzásúl mégegyszer részt veszünk egy partin. Belementünk, arra gondolván, hogy ennyi után, ez még belefér. Ahogy kefélték, a most már a feleségemet, fúrcsa érzéseim támadtak. Érdekes, mikor még csak a barátnőm volt, egyáltalán nem zavart, hogy mással kefél.
Főleg, az zavart a legjobban, mikor láttam, hogy más faszát szopja!De, az, igaz, hogy közben én, annak a nőjét dugtam, majd megszopattam. De a meglepetés, csak ezután jött!Pár nap múlva egy szuper kocsi jött értem és a söfőr”megkért”, hogy menjek vele, a főnöke akar velem beszélni. A főnökét már nagyon is jól ismertem, sűrűn megfórdúlt az ilyen partikon, ráadásúl, eléggé macsó típus vólt, rengeteg pénzzel. Látom, nagyon jó barátnőd van, sajnos nem volt még szerencsém megkefélni!Ezért, arra gondoltam, mi lenne, ha elhoznád hozzám!
Az igazság az, hogy már nem a barátnőm, hanem a feleségem, és felhagytunk az efféle bulikkal. Hát, akkor gratulálok!De, attól függetlenül megdugnám!És, ehhez mit szólsz!?Tapsólt a kezével és egy szuper nő jött be, akin egy rövid köntösféle és látszólag alatta teljesen meztelen volt. Meg kell hagyni, nagyon jó nő volt. A feleségem sem volt rossz, de ez, szuper!Odalépett hozzá és kioldotta a köntösét. Ő, egy cseppet sem ellenkezett, talán még tetszett is neki, hogy vizslatom a testén a szemeimet. Nos!?Cserélünk!?Én megbaszom a te nődet, te meg az enyémet. Mindent elmondtam otthol, a feleségem csak annyit közölt, jó, még egyszer megteszem. De, csak azért, mert látom rajtad, hogy megakarod dugni azt a nőt.
Másnap, felmentünk hozzájuk. A feleségemen csak egy vékony nyári ruha volt, mondtam neki, hogy semmit ne vegyen fel, baszni megyünk!Meztelenül fogadtak bennünket, és mi a rövidet ittuk, a két nő szeríntem mindkettőnk meglepetésére, elkezdték egymást smárólni, közben tapogatták egymást. Elég az hozzá, mindkettőről lekerűlt a ruha, és elkezdtük!Miközben, ezt a gyönyörű nőt keféltem, fél szemmel a feleségemet néztem, és néztem, ahogy a himtag ki-be jár a pinájába. (féltékeny vóltam!?lehet!). Majd, láttam, amint a farkával ráélvez, beterítve a gecijével. Otthol, mintha mi sem tőrtént volna, soha többet ezeket a tőrténeteket nem hoztuk elő, már arra is nehezen veszem rá, hogyha valamely vízpartra elmegyünk, levegye a felsőjét. Én, büszke vagyok rá. hogy milyen szépek a mellei, és büszkeség tőlt el, amikor látom, hogy mennyien megcsodálják!

Gruppenszex 20 évesen

Még nem voltam 20 éves, a barátnőm is kb velem egyidős volt, az anyám meg, senki nem mondta volna meg, ő az, bár már majdnem 40 volt, de szerintem jól nézett ki. Egyik nap, furcsa kéréssel állt elő! A minap kihallgattallak benneteket, és, ha jól értettettem, gruppen partira jártok! Ne, vörösödj el, mitszólnál, ha én is beszállnék!! No, de anya! Tudom, hogy jól nézel ki, De ez a mi korosztályunk, és nem engednek oda bárkit!
Ezt míndjárt gondóltam! Ezért csínálhatnám rólam egy pár akt képet, és , hogy úgy mondjam, bemutathatnál! Na, persze, nem mind anyádat, mond azt, hogy a nővéred vagyok.
Pár nap múlva, elmentűnk az egyik ilyen helyre. Ott, általában, csak velem egykorúak, vagy csak pár évvel ídősebbek vóltak. Ekkor láttam anyámat teljesen meztelen! Egy cseppet sem szégyellte magát, persze, mivel “új hús vólt”, mindenki őt akarta megkefélni! Ahogy elnéztem, rengeteg kefélt és szopott, gondoltam egy merészet, és odatérdeltem a szájához! Kissé meglepődött, de, nem akarta felfedni magát, így bevette a meredező farkamat. Az bíztos, hogy jobban szopott mind a barátnőm, pedig az sem semmi. Már majdnem elélveztem, mikor a “bandafamla” (inkább legyen futtató), félrelökött, benyomta a farkát anyám szájába, de közben közölte; ez a kúrva az enyém, nekem fog baszni. Világos! Senki nem mert ellent mondani, mindenki félt tőle! Másnap reggel, mikor találkoztúnk, azt mondja; Én, nagyon is benne lettem vólna a gruppenbe, de, ez a haverod, az összes haverjával megbaszatott. Ez még semmi! Azt akarja, hogy keressek pénzt neki, és feküdjek le pénzes hapsikkal!
Arra gondoltam, lehet, hogy hűlyeség, de mi volna, ha te lennél az első hapsim! Már mint, hogy én? Na , ezt nem góndoltad komolyan. De igen! Képzeld el, hogy bejössz az utcáról, és kefélni akarsz. Képzeld el, hogy egy idegen kúrvával van dolgod. Vagyis, basszál meg! Ja. és most jól figyelj! Kinyílott a szobaajtó, és ott állt a barátnőm teljesen meztelül, egy haverom társaságában, akinek igencsak állt a fasza. Befeküdtem anyám lábaközé, és nyaltam ott, ahol pár éve kijőttem. Közben a haver meg a barátnőmet kefélte, de becsületesen. Már majdnem elélvezett, mikor a farkát hírtelen anyám szájába dugta és bele élvezett. Mintha misem tőrtént volna, úgy nyelte a gecit. Csak, a szájába élveztem! Baszd meg ezt a kurvát! Én meg őt! Mutatott a barátnőmre és anyámra. Ha, nem akarom elárúlni, meg kell baszni anyámat! Úgy fogadta be a péniszemet, mintha örökké ezt csínálnánk. Mintha, nem is a fia kefélte volna, úgy baszott. Most, cseréljünk(szólt a kefélés közben). Most, a barátnőmet keféltem (akit nem rég elvettem), de, félszemmel anyámat lestem, aki szopott, és láttam amint a haver beleélvez a szájába, és amit nem tud lenyelni, az a szája szélén csurog!